Amerikai Magyar Értesítő - Amerikai Magyar Újság, 1995 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1995-05-01 / 5. szám
1995. május AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 11 CSÁNGÓ SORS - MAGYAR SORS "Minden magyar felelős, minden magyarértr Szabó Dezső Több mint hatvan évvel ezelőtt, 1931. június havában, amikor Domokos Pál Péter Csíkszeredában útjára bocsátotta a Moldvai magyarság című könyvét, a következő sorokat írta le az előszóban: "Könyvemmel tájékoztatni szeretném az olvasó magyarokat az elfelejtett csángómagyar testvéreink szomorú sorsáról. Megpróbálom látatni az ő jelenükben a székelységnek szánt jövőt...". Látnoki szavai beigazolódtak. Az elmúlt évtizedekben nemcsak a moldvai magyarság, a csángók sorsa fordult kétségbeesett haláltusává - olyan mértékben, hogy az északi csángó településeken bekövetkezett a 24. óra is -, de Erdély, Felvidék, Délvidék több milliós magyarsága él az "etnikai tisztogatás", a fokozódó népirtás tragikus állapotában. Ebben a helyzetben a csángómagyarok sorsa nemzeti szimbólummá nőtt, a tragikus jövőképet idézi fel az egész Kárpát-medencei magyarság számára. A nemzeti elnyomás módszere, éppen a csángók példáján, világossá, áttekinhetővé vált: az anyanyelvi iskolák és művelődési intézmények cinikus elvétele, a nemzethez hű egyház megtörése, átformálása, soviniszta szolgálatba állítása. Nemzeti érzelmű értelmiség hiányában már csak rövid idő kérdése egy népet megfosztani nemzeti öntudatától, anyanyelvétől, a gazdasági felemelkedés lehetőségétől. Ma Moldvában a közel háromszázezer katolikus moldvai magyarnak - akiknek már csupán egyharmada őrizhette meg anyanyelvét - nincs egyetlen elemi iskolája sem, templomaikban pedig nem fohászkodhatnak az Istenhez csak román nyelven. Ez az emberi jogok cinikus sárbatiprása. Százezrek vergődnek a nemzeti identitástudat határmezsgyéjén. Akiktől, ha megkérdezik nemzeti hovatartozásukat - katolikusnak mondják magukat. Többnyire magyar nyelven, ha már korcs, hibás, tört hangon is, ám érthetően, moldvai csángómagyar nyelvjárásban. Vallást mondanak nemzetiség helyett, félelemből, de nyilvánvalóan annak a határozott szándéknak a kifejezéseként, hogy elkülönüljenek az ortodox hitű románságtól. Ez a tudat még elevenen él bennük, elti- porhatatlannak bizonyult. Az pedig vitathatatlan: Moldvában, aki katolikus, az magyar. A magyar nép azonos nemzetfogalomban gondolkodik, miként az izraeli és a német. Minden magyar beletartozik a nemzetbe, függetlenül attól, hogy hol él, milyen állampolgár. A politikai államhatárok csak állampolgárságot határozhatnak meg, nemzethez tartozást nem. A politikai államhatárokat emberek alkotják, esetenként fegyveres erőszakkal - a nemzethez tartozás Istentől ered, ember büntetlenül meg nem változtathatja. A modvai csángómagyarok - hiába az erőtlen és hiteltelen történelem hamisítás - a magyar nemzet részei. Velük szemben is érvényes Szabó Dezső örök érvényű igazsága: "Minden magyar felelős minden magyarért". Isten és ember előtt egyaránt. Ez a felelőség arra kötelez bennünket - az anyaország határain belül élő és határon túli magyarokat egyaránt -, hogy nemzettársainknak, kivált a moldvai magyaroknak, segítsünk emberi jogaik megvédésében, nemzeti öntudatuk megőrzésében. Számukra jelenleg a legfontosabb: biztosítsák részükre szülőhelyükön az anyanyelvi elemi oktatást, adják vissza a magyar nyelvű istentiszteleteket. Ez utóbbi ügyben legtöbbet a római katolikus egyház tehet, az erdélyi és a hazai. E két egyház főpapjainak kötelessége és felelőssége eljárni érdekükben a Szentszéknél. Ez az egyháznak is elsőrendű érdeke. Ha az anyaországbeli hívek azt tapasztalják - már pedig jelenleg azt tapasztalják -, hogy nem tesz meg mindent a csángók alapvető emberi jogaikért, a magyar nyelvű istentisztelet visszállításáért, hitüket veszthetik, megrendülhet a bizalmuk. Aligha lehet érdeke a római katolikus egyháznak, hogy a moldvai katolikus csángómagyarok ügye miatt - ebben az ateista világban, tovább növelje az egyház iránti bizalmatlanságot. A moldvai csángómagyarok magyar nyelvű istentiszteletének rendezése nem csupán nemzeti, de világegyházi ügy is. Ha a csángók érezni fogják, nincsenek egyedül, "áll még Magyarország", a nemzet nem hagyta magukra őket, öntudatuk is megerősödik, eloszlik félelmük, mely a hosszú elnyomás és szüntelen megfélemlítés eredménye. Kövessük Izrael példáját, ne hagyjuk magukra nemzettársainkat. Ha egyetlen határon túli népcsoportunkat is magára hagyjuk, nem kerülhetjük el a végső tragédiát, a Herder-i ítéletet. Ne feledjük el Domokos Pál Péter szavát, aki ezt végrendeletként hagyta ránk: ami tegnap a moldvai csángóknak kijutott, az ma a székelyek és minden határon túli magyarok sorsa lett... de holnap a miénk is, ha őket veszni hagyjuk. /Kárpát-medencei Kapcsolatok/ H. D. D. FIZESSEN ELŐ LAPUNKRA
