Amerikai Magyar Értesítő, 1994 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1994-04-01 / 4. szám
1994. április AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 3 tulajdonukat sem kapják vissza és ma is megélhetési gondokkal küszködnek. És hogy ez ma így van, az azoknak a mulasztása, akikbe az 1990-es első szabad választáson a magyar nép a bizalmát helyezte. A főleg jószándékú amatőrökből és kisstílű dilettánsokból verbuválódott kormány tagjai még annyi erkölcsi tőkét sem hoztak magukkal a vezetésbe, hogy a kommunizmus alatti ellenállásukra hivatkozhattak volna. Jórészük az eresz alá húzódva vészelte át a Kádárkorszakot, soha színt nem vallott és csak az MDF győzelme után, amikor már eldőlt a játszma, csak akkor fedezte fel magában a politikust. Legjobb példa erre az új miniszterelnök, aki minden gond nélkül élte át a nehéz időket és szépívű tisztes polgári karrier után ment békés nyugdíjba. A paktumpolitikával a nemzeti és keresztény program lejáratásáért elsősorban felelős Antall József mondta egyik beszédében, hogy a vezetés dilemmája: aki gyakorlattal rendelkezik, az politikailag nem megbízható, aki pedig ennek a követelménynek megfelel, a évtizedek óta félre volt állítva, következésképp nem szerezhetett gyakorlatot. De hogy a vezetésbe végül zömmel olyan emberek kerültek, akiknem sem gyakorlatuk, sem szaktudásuk nem volt, ugyanakkor politikai érdemeik sincsenek, azt nehéz megindokolni a nép előtt. És ez nemcsak a csődhelyzetet, de az ország többségének elégedetlenségét is megmagyarázza. És amikor ezen elgondolkozunk, felmerül a kérdés: van-e más alternatíva és szabad-e elfordulnunk magától a keresztény nemzeti gondolattól, amit a jelenlegi három kormányzó párt s azon belül a még mindig legnagyobb erő, az MDF képvisel? Helyes lenne-e a fürdővízzel együtt kiönteni a gyereket is, csak azért, mert egyes emberek, a vezetők alkalmatlanoknak bizonyultak a program végrehajtására és vállalására, melynek hirdetésével négy évvel ezelőtt megnyerték a választást? (Hogy egy történelmi analógiával éljek, az 1945-ben többséget szerzett Kisgazdapártnak sem a programjával volt a hiba, nem ez okozta vesztét, hanem a vezetők alkalmatlansága és a pártot belülről szétbomlasztó árulók. Akik tudatosan vagy öntudatlanul a kezére játszottak a balodalnak, a kommunistáknak. A kiábrándult tömegek aztán a második választáson ítéletet mondtak a párt fölött, amikor 1947. őszén a szavazók két év előtti tömegének alig egyharmada támogatta Kisgazdapártot, a többi megvonta tőle a bizalmát s ezzel meg is pecsételte a sorsát. A "felszalámizott" Kisgazdapárt végleg kiszorult a hatalomból, a féltucatnyi "utódpárt" pedig megosztotta az addig egységes kommunistaellenes frontot és a kis jobboldali polgári pártok (még a legtöbb szavazatot nyert Demokratikus Néppárt, a mai KDNP jogelődje is) később egyenként váltak Rákosiék viszonylag könnyű martalékává. Helyes lenne-e, ha ugyanez történne májusban a Magyar Demokrata Fórummal? Ezen feltétlenül el kell gondolkozni. Nem szabad megismétlődnie az 1947-es hibának, amikor a Kisgazdapártot a szavazók, akiknek bizalma megrendült a pártban, illetve annak vezetőiben, szívességet tettek a baloldalnak és hozzájárultak az akkor egyetlen komoly polgári erő szétveréséhez. (Itt közbevetőleg meg kell jegyeznem, hogy ha a meghasonlott Kisgazdapárt romjain alakult Szabadságpártot Moszkvából irányított hatalmi szóval nem tudják lehetetlenné tenni, sokminden másképp alakulhatott volna.) Persze az akkori körülmények merőben mások voltak és az 1947-es választás csak meggyorsította azt a folyamatot, ami a világpolitikai helyzet alakulása, a jaltai szellem kiteljesedése, az erőszakos szovjet hódítás, a nyugatiak tehetetlensége és Amerika érdektelensége miatt enélkül is bekövetkezett volna. Ma (egyelőre még legalábbis) nem érvényesül a középeurópai térségben olyan hatalom, amely kívülről befolyásolhatná a magyarországi politikai viszonyok alakulását és a magyar nép még ura saját sorsának: a szavazók akaratától függ, miképpen alakul a jövő? Belülről azonban súlyos veszélyek fenyegetnek s ugrásra készen állnak azok a sötét erők, melyek csak arra várnak, hogy a nemzeti, keresztény erők meggyengítsék egymást és a hatalom az ölükbe hulljon. Pontosabban nem várnak tétlemül erre, nem lesik a sült galambot, hanem nagyonis intenzíven dolgoznak azon, hogy megszerezhessék a vezetést, hogy átvehessék a hatalmat. A baloldal, a liberálisok különböző csatornákon most azt terjesztik, hogy eszük ágában sincs hatalomra kerülni, mert tudják, hogy a kilátástalan körülmények miatt ők sem lennének képesek eredményeket felmutatni, nem akarják (ők is) lejáratni magukat. Ez nem igaz. A baloldal, a liberális pártok keményen készülnek a hatalomátvételre. És a színfalak mögül, mindenféle irányból súgnak nekik... A magyar népen áll, hogy a "Machtergreifung" sikerül-e nekik. Nem szabad a kezükre játszani, nem szabad megkönnyíteni a dolgukat, még közömbösséggel, passzivitással sem. És azzal sem, hogy gyengítjük a centrumban álló kormányzó pártokat, hogy hozzájárulunk felap- rózódásukhoz, (mint történt az közel fél évszázada), ami a baloldal álma. A jövő kulcsa a magyar nép kezében van és élnie kell a lehetőséggel. Meg kell akadályoznia a baloldal hatalomrajutását. Ezért meggondolandó, hogy olyan választókerületekben, ahol MDF jelöltek állnak szemben a baloldal jelöltjeivel, nem az egyetlen helyes taktika-e az előbbieket támogatni és utolsó esélyt adni a pártnak, hogy még egyszer bizonyítson. Az országos listán bejutó képviselők "megszűrése" már sokkal nehezebb, de az egyéni kerületekben valóban a választóktól függ, kiket juttatnak be a parlamentbe. A szavazóknak élniök kell választás lehetőségével. És csak olyanokra szabad szavazniok, akik nem voltak részesei az elmúlt negyvenéves országrontásnak és nem felelősek hazánk tönkretételéért. Nem áll szándékomban — nem vehetek hozzá bátorságot —, hogy tévedhetetlen válasszal szolgáljak a címben feltett kérdésre és innét távolból sugalmazzam, ki melyik pártra vagy jelöltre adja a szavazatát, amikor (ahogy politikai zsargonban mondani szokás) "az urnák elé járul" és hová tegye a keresztet, amikor behúzta maga mögött a szavazófülke függönyét. Pártpropagandát sincs szándékunkban folytatni, csak arra adhatunk tanácsot, hogy lelkiismerete szerint mindenki azokat a jelölteket támogassa, akik a keresztény nemzeti világnézet alapján áll
