Amerikai Magyar Értesítő, 1994 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1994-03-01 / 3. szám
1994. március AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 27 A mosoly országa OKTONDI - OKTOGON Jó öt éve történt, amikor még a piperesztrojka és glásznosztyalgia hullámverésében sütkéreztünk, s a magyarországi óvszerváltozás füstje még alig vetette előre fényes fogsorát. Budapesten jártamban taxival kellett egy hosszabb utat megtennem s a kényelmes kocsiülésbe fészkelve magamat, azonmód be is mondtam a címet. A fiatal - s ezért tapasztalatlan - sofőr nem igazán tudta, merre induljon, ezért tőlem tudakolta az útirányt.-Legegyszerűbb lesz, ha végig hajt a Teréz körúton, aztán az Oktogonnál ráfordul az Andrássy útra. Nem, nem tudásom fitogtatásából mondtam így, még csak nem is valami "született pesti" allűrt próbáltam ezzel eljátszani. Egyszerűen szerettem ezeket a régi neveket, szívesen használtam. Én itthon, Ungváron is mindig a Rákóczi utcán sétáltam, nem az Októberin (mai nevét jószerivel nem is tudom - akarom! - megjegyezni), s ha már egyszer tudtam a pesti belváros utcáinak háború előtti nevét, hát használtam is, természetesen. A fiatal sofőr azonban sosem hallott sem az Oktogonról, sem a többiről.- Ilyen utcák nincsenek errefelé - mondta bizonytalanul.-Ja, lehet másképp is - váltottam. -Induljunk a Lenin körúton és a November 7-e térnél térjünk rá a Nép- köztársaság útjára. Arca felderült, indította a kocsit, s már úton is voltunk. Közben beszédbe elegyedtünk. Érdeklődött honnan érkeztem. Megmondtam, de a Kárpátalja szó hallatán legalább annyira értetlen kifejezés ült arcára, mintha újra Andrássy útat mondtam volna. "Ukrajna, Szovjetunió" - tettem hozzá. Ezt már értette, s vártam a kérdést: hogy tanultam meg ilyen szépen magyarul. De nem, ő inkább Gorbiról kérdezgetett, de olyan formán, mintha én legalábbis naponta együtt ebédelnénk a Nagyfőnökkel, s a tény, hogy "oroszból" jöttem, engem azonnal a szovjet politika felkent szakértőjévé tenne. Már az Andrássy úton, pardon, Népköztársaság útján haladtunk, s én persze már nem mondtam, hogy vágjunk át a Király utca felé, inkább kiszáltam, hogy majd kis sétával kárpótóljam magam a nem épp felemelő politikai diskurzusért. Még kiszállva hallottam, ahogy a sofőr telefonon jelentkezik a központnál: "Négyes szabad, egy ruszki gyereket most tettem ki a...". Hogy a helyet, ahol megálltunk, hogyan határozta meg, már nem hallottam, de a "ruszki gyerekben picit elgondolkoztam... Aztán évekig eszembe sem jutott ez az epizód.. De nemrégiben újra taxiznom kellett a Belvárosban, s akkor fantáziám furcsa játékkal lepett meg. Elképzeltem, amint a fiatal taxis egy évvel ezelőtt tapasztalta, hogy a pesti utcákat sorban átkeresztelik. A Lenin kőrútból Teréz körút, a November 7-e térből Oktogon, a Népköztársaság útjából Andrássy út lesz. S mivel fogalma sem volt arról, hogy ezek régi nevek, megdöbbenten gondolhatott erre:-Itt megint az oroszok irányítanak mindent! Az a ruszki gyerek már négy évvel ezelőtt tudta, mik lesznek az új utca nevek! /Kárpátalja/ Balia D. Károly * TISZA, RAJNA; UKRAJNA- a LÓDI-TASSZ jelentése Váratlan fordulatot vett az ukrán-magyar alapszerződés értékelésére összehívott kijevi értekezlet. Egyes szélsőséges hozzászólók meglehetős arroganciával kifogásolták a szerződés sokszor emlegetett második cikkelyét. Sérelmesnek találták, hogy Ukrajna áruló módon lemondott olyan ősi szláv településekről, mint Debrecen és Szolnok. * IGAZSÁGTÉTELI TÖRVÉNY Az Alkotmánybíróságon: —A sértett téved! Ötven- hétben nem az álkapcsát vertük le, megvédtük a szocialista vívmányainkat! * A volt vérbíró: -Aztán megkérdezték, hogy melyik kezemmel írtam alá a halálos ítéleteket, és kaptam egy nagy körmöst. KENDERESEN — Bezzeg Tom Lantos „magánemberként” oda mehet, ahova akar ... tarnóczy zoltAn rajza
