Amerikai Magyar Értesítő, 1994 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1994-03-01 / 3. szám
14 AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 1994. március CSALÁRD, CSALÁD: NEM! Karácsony ünnepén megkezdődött "a családok éve". Mint ismert, az Egyesült Nemzetek Szervezete 1994- et a Család Nemzetközi Évének nyilvánította. A kezdeményezést a római katolikus egyház - a többi keresztény egyházzal egyetemben - teljes szívvel üdvözölte, mert ez az év "gondviselésszerü" alkalom arra, hogy gazdagítsuk e természetes intézmény alapértékeit. A család a társadalom alapvető sejtje, állapítja meg a Magyar Püspöki Kar karácsonyi körlevele, hozzátéve, hogy a családban születnek és itt teljesednek ki az életnek és a szeretetnek, az emberi együttérzésnek és együttélésnek örök értékei. Ennek az esztendőnek legelején, amikor a magyar családok számottevő részét, a világ sok országához hasonlóan, növekvő megélhetési gondok nyomasztják, s ezért mindenekelőtt anyagi, szociális helyzetük javulását várják a nemzetközi családévtől, nem fölösleges figyelni és figyelmeztetni a nem materiális értékekre és szempontokra sem. Hiszen amennyire igaznak tartjuk azt az állítást, hogy éhező emberek között nem lehet szabadságot és demokráciát teremteni, olyannyira igaz az is: nem csak kenyérrel él az ember. Az "éhe kenyérnek" mellett - azzal együtt és minden időben - "éhe a Szónak, éhe a Szépnek" is hajt minket, hiszen emberek, nem vadak - elmék vagyunk s "nem születtünk tengni, mint az állat, hanem tudni és haladni előre!" Szó, tudás, öntudat. Lélek. Az emberi lélek valamennyi szükséglete közül egyik sem oly eleven, mint a múlt szükséglete. Hogy valamivé legyünk, lennünk is valamiből - nincsen más gyökerünk, tápláló élet nedvünk, csak az amit a múltból öröklött értékekből feldolgoztunk, magunkévá tettünk, újjáteremtettünk. Ezeket az értékeket adja nekünk a család - a társadalom, a nemzeti közösség legkisebb, de legfontosabb építő eleme. Arany János bűvös szavával mondjuk: "Nekünk áldott az a bölcső, mely magyarrá ringatott." Onnan kezdve, ezer szállal kötődünk hazánkhoz, nemzetünkhöz. E szálakat próbálják eltépni a családot, iskolát, történelmi egyházakat, hagyományápoló közösségeket támadó, "a nemzet őrlelkét tapodó" úgynevezett művelt világpolgárok és posztmodernista propagandisták. Mert tudják jól, nemzet és sokaság egymástól különböznek, s csak a magányos tömeget, a "kívülről irányított" - gyö- kértelen, lélektelen, akarattalan - egyéneket tudják engedelmes, alázatos alattvalóvá és lelkileg rest, konformista fogyasztóvá degradálni, aki nem képes levetni magáról - nem is ismeri fel - a liberális világkapitalizmus, a posztin- dusztriális tömegtársadalom hazugság-erőszak-kizsákmá- nyolás fordított, hamis szentháromságát. De mi tudjuk - tényleg tudjuk? - jól: "Nem sokaság", hanem "Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat." Ezért őrizzük, védjük, támogatjuk, ha úgy tetszik: konzerváljuk a magunk és a jövő számára azokat az értékeket - és értékhordozó közösségeket, intézményeket -, amelyek összetartják nagy háznépünket, ősi házunkat-hazánkat, s ekkép megtartanak; a világméretű jeges tumultus örvényei fölött fenntartanak bennünket: magyar embereket. A családok évében - s azután is. És nem csupán szűk családi körben. Faggyas Sándor. AZ ERDÉLYI MAGYARSÁG HALAS ANTALL JÓZSEFNEK Az Erdélyi Szövetség elnökségi ülésen emlékezett meg dr. Antall József néhai kormányfőről. Miként érintette Erdélyben élő honfitársainkat annak a férfiúnak a halála, aki mindvégig rendíthetetlenül vállalta: ő tizenötmillió magyar miniszterelnöke? - kérdeztük Székelyhídi Ágostont, az Erdélyi Szövetség elnökét.- Erdélyben is mélyen megrendültek Antall József halála miatt. Talán kevesen tudják, hogy Antall József 1989 decemberében, a romániai „események" idején - ma már Romániában sem beszél senki „forradalomról”, legfeljebb „fordulatról” - személygépkocsival elment Marosvásárhelyig. Akkor ez azt jelentette, hogy az életét tette kockára! Lezsák Sándor társaságában utazott, és Sütő András lakásán találkozott az erdélyi értelmiség egy csoportjával. Tudom, ezt a tettét az erdélyi magyarság soha nem felejti el Antall Józsefnek! Ő mindig is az egyetemes magyarságban gondolkozott, és nem pusztán beszélt - hanem cselekedett.- Az Erdélyi Szövetség milyen célokat tűz ki maga elé?- A szövetség gondolatát Köteles Pál író vetette fel még 1988-ban, aki akkor Debrecenben élt. Az Erdélyi Szövetség 1988 telén alakult meg, amelynek kezdettől fogva a tagja, később alelnöke voltam; tavaly júniustól pedig én töltöm be az elnöki tisztséget. Annak idején az Erdélyből áttelepültek érdekvédelmének ellátására jött létre a szövetség. Azóta bővült tevékenységi körünk, s mindazokat a személyeket, csoportokat, közösségeket össze kívánjuk fogni - akár Magyarországon, akár az anyaország határain kívül élnek akik, amelyek Erdélyhez kötődnek. Jelenleg 13 ezer szavazó tagunk van.- Tavaly októberi tanácskozásunknak nagy visszhangja volt Romániában...- A román politika egyes csoportjai élesen elutasítják törekvéseinket. Arra hivatkoznak, hogy a román alkotmány szerint Románia „nemzetállam” így a területén élő kisebbségek nem államalkotó tényezők. Októberi tanácskozásunkon viszont mi elfogadtunk egy nyilatkozatot, s aláhúzzuk: mivel egy adott országban a nemzeti kisebbség is államalkotó tényező, azt a szót, hogy „kisebbség”, legfeljebb csak mennyiségi értelemben lehet használni. Akár többségben, akár kisebbségben van egy népcsoport az adott államban, nemzeti, kulturális identitásuk és közösségi jogaik érvényesítésében egyenrangúak egymással!- Idén milyen terveik vannak?- Tovább erősítjük a regionális szervezeteinket, elsősorban a határok mentén. Itt az anyaországban előadásokkal, kiállításokkal, bemutatókkal segítjük elő az erdélyi kulturális értékek bemutatását. Fontos célunk az is, hogy támogassuk az erdélyi iskolakultúrát, az ottani magyar iskolahálózat megerősítését. Például segítjük az erdélyi magyar közép- és felsőfokú tanintézmények telefonhoz jutását. Faggyas Katalin
