Amerikai Magyar Értesítő, 1994 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1994-03-01 / 3. szám
8 AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 1994. március EMLÉKEZÉS KARÁDY KATALINRA Ez év februárjában volt 4 éve, hogy a háború előtti magyar filmek búgóhangú szeksz-királynője meghalt New Yorkban. Karády az ún. "felszabadulás" után úgy látta, hogy az új magyar filmgyártás már nem készít az ő "testére szabott" filmeket. Braziliába, Sao Paoloba disszidált /állítólag Lantos Olivérrel/, és a Frank nővérekkel kalapszalont nyitott. A 60-as évek közepén az USA-ban, New Yorkban telepedett le s itt is kalapszalont nyitott a Madison Avenuen. A New York-i Jogászbálon meglepetésként fellépett és elénekelte Polgár Tibor "Ez lett a vesztünk" nagyslágerét a Halálos tavasz című filmből. A siker és a meglepetés óriási volt, a közönség felállva percekig tombolva tapsolta régi kedvencét. A 79-es év végén nagy Karády-kultusz támadt Budapesten. Újra kiadták lemezeit, filmjeit újra játszották a mozik, és egy azóta felnőtt új generációnak alkalma nyílt megismerni szüleik nagy kedvencét. És ők sem csalódtak benne. 1990 márciusára tervezett egy utat haza Magyarországra "hiszen már nincsenek ott kommunisták"! Szívműtéte után lábadozó volt, amellett súlyos rákja - szerinte visszafejlődésben volt, de környezete tudta, hogy gyógyíthatatlan beteg. Karády sírja a Farkasréti temetőben Pestről kértek tőle interjúkat, a TV is be akarta mutatni őt személyesen, de ő elutasította azzal, hogy csak emlékezzenek rá úgy, ahogyan a Halálos tavaszt játszotta. 1990 február közepén meghalt. De mégis hazament, előbb, mint tervezte, koporsóban. A sors megadta neki, hogy hazai földben nyugodhat. Tóth László Márai Sándor: Ami a naplóból kimaradt FÉREGÍRTÁS PESTEN 1949-BEN A pesti rádió arról beszél, hogy a "demokrácia ökle lecsapott Rajkra és féregtársaira..." Ez a nyári féregírtás most általános a Dicsőséges birodalomban és a leányvállalatoknál. Rajk néhány nap előtt még a kommunisták külügyminisztere volt Magyarországon. A lelkes marhák közül való, az a fajta, aki hitt az Ügyben... Most kivégzik, trockizmus és titóizmus vádja miatt, hivatalosan "húsz társával együtt"; valóságban ez a húsz többszáz, talán többezer lesz. Ez még nem a thermidor, de már hasonlít erre a magaslati pontra. Ez a hullám elsodorja most mindazokat, akik a forradalmat gátlás nélkül csinálták, kiszolgálták, de aztán egy ponton valahol megálltak, nem tudtak tovább menni... Mi ez a pont? A nacionalizmus? Valamilyen nemzeti öntudat gátlása? Nem hiszem. Az egyik "féreg", akit most "eltaposnak", Justus Pál. Ez olyan "szarukaretes értelmiségi", aki orrhangon beszélt a parlamentben, mint a volt szociáldemokrata párt főideológusa, fölényesen és pökhendien gúnyolt mindent, ami magyar, ami nem körútian szocialista szellemiség. S a többi "féreg" az utitársak, akik pártigazolvánnyal a zsebükben a meseautókban, az államtitkári és miniszteri dolgozószobákban ülnek? Az Ortutay, a Bókák, ezek a sunyi és buzgó kis sápszedői egy nemzeti szerencsétlenségnek? Most melegük lehet az uraknak. A forradalommal nem lehet cicázni. Ez a fenevad folyton zabái, s teljesen közönbös számára, milyen minőségben sétál be valaki ketrecébe? Egy napon felfalja a látogatót. S ez az egyetlen igazságos büntetés, amely sújthatja ezeket az embereket. A ZSIDÓKKAL VALAMIT KEZDENI KELL... A zsidókkal valamit kezdeni kell, mert ez igy nem megy békésen: vagy csináljanak egy államot, ahova megtérnek mindazok, akik államéletre alkalmasak, vagy valami másféle megoldást kell találni..., de a világ ötezer éve mindig újra felfedezi, hogy nehéz együtt élni egy emberfajtával, amely lelkében oldhatatlan lenézéssel és gyűlölettel eltelten él a befogadó népen belül és szövetséget köt minden és mindenki ellen, aki nem zsidó... Most, amikor a bolsevisták megsértik a hatalmuk alá tartozó területeken a zsidó érdekeket is, természetesen sokan menekülnek e területekről, de lelkében minden zsidó helyesli azt a "büntetési", amit a bolsevizmus jelent a nemzsidók számára. (1949)
