Amerikai Magyar Értesítő, 1994 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1994-02-01 / 2. szám
24 AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 1994. február ér véget. A Vár egyedülálló remek városképe legjobban a Völgy-hídról (Viaduktról) és a pályaudvarról bejövő útról élvezhető. Veszprémben érdemes megtekinteni a megye több ezeréves történelmi múltját gazdak anyaggal reprezentáló Bakonyi Múzeumot. Ha időnk engedi nézzük meg a veszprémi Vadasparkot, amelyben az igen jelentős állatállományt szinte természetes környezetben helyezték el. ZADOR VARA — PECSELY (Veszprém megye) Története Pécselyről északkeletre eső erdős hegyoldalból előrenyúló, meredek tetőn állnak az egykori vár maradványai. Ma használatos nevének eredete ismeretlen, a múlt században azonban a Zádorvár mellett még ismerték régebbi, Hemvára nevét. Az utóbbi elnevezés örökítette meg számunkra a vár első építtetőjének nevét. A pécselyi hegyen ugyanis 1370 után a Szalók nemzetségből származó Heem (vagy Heim) egykori királyi ispán unokája, Benedek bolgár bán kezdett várat építtetni. I. (Nagy) Lajos király befolyásos, nagyhatalmú hadvezérének építkezése ellen 1374-ben a veszprémi káptalan nyújtott be tiltakozást, mondván, hogy a hegy az ő birtoka. A per 1381-ig húzódott és a káptalan nyerte meg. A vesztes Himfi Benedek bán abbahagyta az építkezést, amely azonban csak három évig szünetelt. 1384- ben ugyanis Vezsenyi László királyi étekfogó mester, Mária kiránynő engedélyére hivatkozva folytatta azt. A káptalan újabb tiltakozása, majd közel tízéves per következett, amelynek végét nem ismerjük. Zádor vára azóta is befejezetlenül áll, későbbi sorsáról nem tudunk, csak a XVII. század közepétől említik Pusztavárként. A nagyjából 60-szor 70 m alapterületű, majdnem szabályos alaprajzú várrom bejárata a déli oldalon van, egykori kaputorony romjain keresztül. A bejárati fal nyugati végén saroktorony, keleti oldalán pedig talán lovagterem s ebből nyíló kápolna állott. A falakkal zárt udvar beépítetlen volt, legalábbis ásatás hiányában nem ismerjük az egykor esetleg itt állt épületeket. A hegy lábánál bő és igen jó vizű forrást találunk (Zádor-kut). A forrás vidéke védetté van nyilvánítva, mint a Balaton-vidék egyik legszebb, idillikus része. A forrástól lépcsős feljáró vezet fel a várba. Délkeleti sarkában fából emelt kilátóból gyönyörű kilátás nyílik a Tihanyi-félsziget felé, de a vár alatt elterülő vidék is megkapó látvány. ZALAVÁR VÁRA (Veszprém megye) Története Zalavár községtől nyugatra, a Zala folyó még ma is mocsaras völgyében több, az őskortól kezdve lakott, kisebb-nagyobb dombhát, egykori sziget van. Köztük a legnagyobb a faluból nyugat felé kivezető országút két oldalán elhelyezkedő Vársziget, az egykori vár helye. A vár története a VIII-1X. század fordulóján kezdődik, amikor Nagy Károly császár hadjáratai megdöntötték az avar birodalmat. A Dunántúl nyugati része frank uralom alá került. Ekkor a már korábban délnyugat felől bevándorló szláv lakosság mellé újabb délszláv csoportokat telepítettek, és azokat a salzburgi püspökség egyházi fennhatósága alá helyezve, helyi vezetőkre bízták. 830 körül a frankokkal ellenséges morvák elűzték Pribina szláv, frank vazallus fejedelmet. Pribina a frankokhoz menekült, tőlük kapta 847-ben húbérként a mai Dunántúl nyugati és déli részére kiterjedő területet. Székhelyét a Zala folyó mocsarai közt, a zalavári Várszigeten építtette meg. Utóda fia, Kocel, 865 körül a szlávok térítőivel, Cirillel és Metóddal megkísérelte, hogy a salzburgi egyházi fennhatóságot, ezzel együtt a frank uralmat lerázza. 874-ben a frankok megszállták Kocel országát, és így az a frank kormányzás alá került. Pribina székhelyén, a Mosaburgnak nevezett várban 850 körül építették fel Szt. Adorján templomát, amely mellett még két templom volt. A IX-X. század fordulóján foglalták el a honfoglaló magyarok Pribina egykori országát. A magyar állam megszervezését követően, Szt. István király 1019-ben bencés apátságot alapított Pribina egykori székhelyén. Ennek templomát is Szt. Adorján tiszteletére szentelték. A későbbi Zala megye székhelye ekkor még innen délnyugatra, a mai Kolon puszta helyén levő földvárban volt. A XII. század elején azonban már zalai ispánságról beszél egy oklevél, 1164-ben pedig a zalavári várat említik. A XIII. század közepéig, a nemesi vármegye kialakulásáig Zalavár volt a megyei ispán székhelye. Ettől kezdve a vár egyedüli tulajdonosa az apátság volt. A XIV. század közepén leégett. A XV. században építették fel külső falait, sarkain négy kerek toronnyal. A XVI. század első felében széles vizesárkot alakítottak körülötte, ezt földsánccal, s annak tetején fapalánkkal vették körül. A török időkben igen fontos végvár, mozgalmas események központja volt. Tőle délre csak Fonyód és Kiskomár vára állt a török sereggel szemben. A mocsárban ülő, megközelíthetetlen Zalavár a Balaton déli végének legfontosabb átkelőhelyét védte. A felszabadító háborúk után 1702-ben a bécsi udvar parancsára felrobbantották. Falainak, épületeinek köveit építőanyagként hordták szét a szomszédos falvakban. A zalavári vár területén az 50-60-as években tervszerű ásatást végeztek. Ennek célja nem is annyira a törökkori végvár, mint inkább a IX. századi, frank-szláv földvár és annak maradványaira emelt XI. századi magyar vár kutatása volt. Az ásatások mindenben igazolták az ismert történeti adatokat, mert megtalálták a vár sövényfo- natos falú vázát, a várbeli épületek maradványait és a vár lakóinak temetőjét. A várszigeti X. századi pogány temető feltárása bizonyította, hogy a honfoglalás után a magyarság szállta meg azt. A bencés kolostor feltárt részei és a mel
