Amerikai Magyar Értesítő, 1994 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1994-01-01 / 1. szám
24 AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 1994. január kaik védelmére építtette a tatárjárás után a Csák nemzetség ugodi ága. A vár és vele a település neve is az építtető családban kedvelt XII-XI1I. századi férfinév. A ma látható maradványok alapján rendkívül kisméretű vár feltehetően egyetlen lakótoronyból állott, amelyet külső falöv kerített. A Csákok hatalmának leverése után, 1325-ben Ugodot Károly Róbert király kedvelt udvari vitézének, a cseh származású Csenig mesternek adományozta. A várat és uradalmát ő és utódai birtokolták a XIV. század végéig. 1389-ben Csesznekkel, Somlóval, Pápával és Kőszeggel együtt kapták a garaiak, majd a XV. század végén a Sza- polyai családé lett. A mohácsi csatavesztés után mindkét király a délvidékről menekült Matusnai Jánosnak adományozta. Tőle vásárolta meg két részletben, 1532-ben és 1539-ben Veszprém és Zala hírhedt oligarchiája, Devecseri Csórón András. Örököseinek kihalása után, 1624-ben kapta meg az Estreházy család, amelynek Pápával egyesített uradalmához tartozott 1945-ig. A várat, amelynek már a XVI-XVII. században sem volt katonai jelentősége, a XVIII. század elejétől pusztulni hagyták és 1772-ben lebontották. Alaprajza és egykori képe ismeretlen. * VÁRKESZŐ VÁRA (Veszprém megye) Története A Marcal és a Rába közti egykori ártéren állt a győri püspökök középkori eredetű vára, amelyet Győr, Sopron és Vas megyék határos területén fekvő bitokaik védelmére építtettek, valószínűleg a tatárjárás után. Emlékét a helyén emelkedő, kisebb bozótos erdőben látható alacsony kőfalak hirdetik. A keszői vár sohasem volt országos fontosságú események színhelye. A róla fennmaradt középkori adatok várnagyainak nevét örökítik meg egy-egy birtokperrel kapcsolatban. Megváltozott a helyzete azonban Mohács után, amikor Győrből Bécs elővárosaként az akkori Magyarország legfontosabb vára lett, és püspökét egy időre katonai szempontok miatt kirekesztették székhelyéről. A XVI. században ezért a győri püspök Szombathely, Fertőrákos és Kesző váraiban éltek. A várban folytonos erődítési munkákat végeztek, különösen azután, hogy Győrt 1594-ben elfoglalták a törökök. A XVII. század közepén Széchenyi György püspök újjáépítette. A Rákóczi-szabadságharc után elhagyták, a püspöki uradalom székhelye Szany lett. Az elhagyott vár összedőlt, köveit tégláit a múlt század közepén országúti töltésnek használták fel. Séta a várhoz A várat két utón közelíthetjük meg. Legközelebb a Rába-híd vasúti megállótól érhető el. Innen nyugati irányban, kb. 400 m-re fekszik a vármaradvány. A vár a Rába folyó árterületén fekszik, a folyótól 200 m-re. A várat egykor körülfolyta a folyó egyik ága, aminek nyoma most is látszik, egyébként a várból ma már csak pár köbméternyi falazat és a környékén gyomosodott kőtörmelék látható. A másik megközelítési lehetőség Pápáról autóbusszal Várkeszőre. A vármaradvány az autóbuszmegállótól északi irányban kb. 1 km-re fekszik. A vár melletti csárdában (május 1 - szeptember 1. között) étkezhetünk. Itt van egyébként a község szabad strandja is. * VÁRPALOTA VÁRA (Veszprém megye) Története A város belterületén álló, komor megjelenésű vár egyike a középkor végén épült váraknak. A bátorkői vár uradalmának területéhez tartozott eredetileg az a több épületből álló "palota", amelytől az egész település nevét nyerte. Bátorkő birtokosai, az Újlakiak építtették az 1380- 1390-es években, és lényegében lakóházakból, kápolnából és melléképületből álló, kerített udvarház volt. Az udvarházat, amely a vár nyugati, északi és keleti szárnyának helyén volt, 1439 és 1445 között szabályos alaprajzú, négy saroktornyos várkastéllyá építették át. Belefoglalták a részben átalakított korábbi részeket, főleg a várkápolnát. A várkastély udvarán emeletes, gótikus loggia volt, valószínűleg mind a négy oldalon. Az új kastélyt külső várfal és vizesárok vette körül. Bejárata elé, a várnégyszögön kivül, délen kapuépítmény épült felvonóhíddal. A mohácsi vész előtt két évvel meghalt Újlaki Lőrinc, családjának utolsó férfitagja. Palota várát özvegyének második férje, Móré László szerezte meg. Az építkezést külső erődítmények emelésével folytatta, a róla elnevezett bástya a XVI. századi vár egyik legerősebb pontja volt. 1537 és 1558 között a Podmaniczky család volt a vár tulajdonosa, 1558 után pedig a Győri Főkapitányság szervezetébe tartozó királyi végvár lett. Külső falak, bástyák és palánkvár épült a XVI. században a vár köré, amely igy a dunántúli végvár-lánc egyik legerősebb, előretolt egysége volt. Először 1533-ban ostromolták. A Mohács utáni belháború zavarait kihasználva, kortársaihoz hasonlóan Móré László gyakran változtatta pártállását, közben pedig a palotai várból rablóhadjáratokban fosztogatta a messze környéket. Az általános felháborodás hatására mindkét tábor beleegyezésével 1533-ban Szapolyai János király Laszky Jeromos vezetésével magyar és török sereget küldött a vár alá. Az ostromlók 50 felvidéki bányászt vittek magukkal, akik aláaknázták és felrobbantották a falakat. Móré a falakról kötélen ereszkedve Szlavóniába menekült, a vár pedig elesett. Ekkor pusztult el a középkori mezőváros ferences kolostorával együtt. Tiz évvel később a Fehérvárt elfoglaló törökök rohanták meg és rövid időre el is foglalták. 1549-ben sikertelenül ostromolta Velicsán bég, 1554-ben pedig Arszlán bég támadta meg. A következő évben újabb sikertelen ostromot állt ki Palota vára. 1558- ban került a vár élére az akkor már legendás hírű lévai kapitány, Thury György. Nyolc éven keresztül védte a várat
