Amerikai Magyar Értesítő, 1994 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1994-12-01 / 12. szám
8 AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 1992. december HASZNOS MIKLÓS BESZÉDE A PARLAMENTBEN Az alábbiakban közöljük dr Hasznos Miklós kereszténydemokrata-párti országgyűlési képviselő parlamenti felszólalását, melyben az EXPÓ lemondását bírálja. A felszólalás, aminek szövegét a parlamenti napló alapján adjuk közre, rendkívül logikusan világítja meg, miért volt végzetesen hibás lépés Horn Gyuláék részéről lemondani a világkiállítás megrendezését, ezért érdemes Figyelmesen elolvasni: nem vet éppen kedvező fényt az új kormány ítélőképességére ez a döntés. Hasznos Miklós szavaiból megtudjuk, milyen lehetőségtől esett el miatta a magyarság. * Tisztelt Ház! Igen jó szívvel és megindultan hallgattam Mécs Imre képviselőtársamnak azt a hozzászólását, amit azzal kezdett, hogy "91-ben ő volt az többek között, aki a Szabad Demokraták Szövetsége részéről megszavazta az expót. Ebben a Házban, a mai kormányzófrakcióban ülnek itt más képviselők is, akik akkor szintén megszavazták az expót. Hogy megváltozott a véleményük ez egy nagy kérdés. Ez történhet egy döntés követkeményeképpen, lehet frakciófegyelem vagy lojalitás kérdése, avagy történhet úgy, hogy a tények, a számok alapján megváltozik a meggyőződésük. Természetesen senkit nem gyanúsítok azzal, hogy meggyőződése ellenére, pusztán parancsszóra feláldozza képviselői lekiismeretét, és úgy áll egy ügy mellé, hogy szíve mélyén meg van róla győződve, hogy nem jó ügyet szolgál. A nagy kérdés itt most csak az, hogy ezek a tények, számok amelyek alapján megváltoztatták a véleményüket, milyen tények, milyen számok. Azok a tények és azok a számok-e, amelyeket kormánytisztviselők munkaköri megrendelés alapján elkészítenek, hogy egy döntést utólag alátámasszanak - vagy azok a tények és azok a számok, amelyeket azok állítottak össze, akik ezzel a kérdéssel hosszú idő óta foglalkoztak, akik erről adatokkal rendelkeznek. Mi sokkal szerencsésebbnek tartottuk volna, ha ennek a kormányelőterjesztésnek a mellékletében legalább vagy kiegészítő anyagként szerepelt volna például a Baráth Etele által egy-két hónappal ezelőtt összeállított szakértői anyag, szerepelt volna esetleg a Világkiállítási Program-iroda által összeállított anyag, hogy akkor három variáció közül választhattunk volna, és mérlegelhettük volna azt, hogy döntésünket melyik szakértelem alapján hozzuk inkább. Megmondom őszintén, mi, kereszténydemokraták jobban hittünk azoknak a szakérőknek, akik több éven át foglalkoztak ezzel, és még csak azt sem lehet rájuk fogni, hogy az Antall-kormány megbízottai voltak! Ezek a szakértők azok, akiknek a véleményét sajnos megsem ismerhettük. A kormány egyszerűen elsöpörte azt a véleményt, nem hozta nyilvánosságra, amit a megalakulását követő egy hónapon vagy talán néhány héten belül elkészített ez a szakértői csoport. Nem akarom önöket semmiféle számokkal untatni, nem akarok önökre semmiféle újabb csoportosításokban adatokat zúdítani, azonban mindnyájan tudjuk azt, hogy mindig az a kérdés, hogy az egyik oldalon, a terhek oldalán ki mit vesz figyelembe, a másik oldalon, a bevételek oldalán ki mit vesz figyelembe, illetve mit hagy el vagy mit felejt el betenni. Úgyhogy egy dologra szeretném fölhívni az önök figyelmét: sokkal nagyobb felelősséget vállal az, aki valaminek a megrendezése mellett érvel és leteszi az asztalra a számait, mert ha netán megvalósul az a rendezvény és nem jönnek be a számok, számonkérhető a szakértelme! Sokkal könnyebb helyzetben van az, aki azt bizonygatja, hogy ezt nem szabad megrendezni, mert ha nem rendezik meg, a világon soha senki be nem tudja bizonyítani, hogy mi lett volna, ha mégis megrendezik; számazott volna-e belőle rövid távon avagy hosszú távon bármilyen előnyünk is... (Taps az ellenzéki pártok soraiban.) Tehát ez egy nagyon könnyű pozíció, a "nem"-et kimondani, és ehhez megtalálni a számszaki érveléseket. Aki "nem"-et mond, azon nincs mit számon kérni - említettem. Egy valami azonban van, és itt mutatkozik meg egy bizonyos fokú óvatosság, és ez az egy valami az a bizonyos megtakarítás, amit három év alatt, 1994-95-96-ban, ha nincs expó, meg tudunk takarítani, és az ország felvirágoztatására tudjuk fordítani egy szakértői kormány vezetésével. És ez, mindösszesen, tisztelt Ház, 40 milliárd körül mozog! 40 milliárd... Borzasztó nagy összeg - úgy tűnik a közvélemény számára, egy egyszerű állampolgár számára, aki a nyugdíjához hasonlítja ezt az összeget, micsoda összeg ez a 40 milliárd! De tessék odafigyelni a bankkonszolidációra kifizetett 380 milliárdra, annak csak egy évi kamatára, a kintlévő vámokra, illetékekre, az államot megillető adókra és egyebekre, amelyek a mai napig behajthatatlanok! Kérem ahhoz tessék viszonyítani, hogy mekkora összeg ez a 40 milliárd, és akkor kiderül, hogy nem is olyan hatalmas összeg. Amikor a kormány döntött, csodák csodájára ez az anyag, amit most az előterjesztésben olvasunk, még nem volt kész. Valami számok voltak, hiszen a sajtón keresztül is kiszivárogtattak, de egyáltalán nem volt olyan meggyőző érvelés, egyáltalán nem volt semmi olyan, aminek alapján egy felelősséggel döntő kormány a kormányülésen nyugodt biztonsággal azt mondja egy előterjesztésre, hogy most döntök, lemondjuk az expót. A lemondás egész története valahogy egy kicsit hasonlít a megesett menyasszony esetéhez, aki még azért sürgeti a temlomi esküvőt, hogy fehér ruhában tudjon elmenni és úgy tudjon esküdni. Tehát megszületett egy döntés, és utána gyorsan született egy levél, amiben értesítették a világkiállítási irodát, hogy a kormány javasolja ennek a lemondását. Ott is ülnek emberek, akik számolni tudnak. Egy hetvennégy százalékos többségű parlamentben a kormány előterjesztésére nyilván megfogják szavazni. Tehát de facto tényként vették és ezért értesítették az összes többi résztvevőt arról, hogy a magyar kormány nem fogja a vi
