Amerikai Magyar Értesítő, 1994 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1994-11-01 / 11. szám
Hűséget fogadunk a zászló előtt, mely jelezte nekünk, hogy a nép forradalmi egységéből a nemzet újjászületett. Ebben a hűségben, hitvallásunk alapján, gondozni és védeni fogjuk a magyarság szellemét. Tamási Áron (1956) AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ XXX. évf. 11. szám 1994. november CSAPÓ ENDRE (Ausztrália): SZABAD-E MEGTAGADNI A MAGYAR JÖVŐT? A NEMZETI EMIGRÁCIÓ ÁLLÁSPONTJA A KÉSZÜLŐ ALAPSZERZŐDÉSEKRŐL Az emigráció Trianon gyermeke és áldozata, és mint ilyen nagy figyelemmel kísérte a nálánál sokkalta mostohább körülmények közé taszított testvérei sorsát. Hovatovább, nem is egy ok miatt, az emigráció minden mást megelőző fő gondja a trianoni, illetve a párizsi békében elszakított országrészek magyarjainak a sorsa lett. A kisebbségek iránti segítőkészség csak fokozódott azóta, hogy a pártállam idejében fennállott merev állapot feloldása több lehetőséget nyújt a közvetlen és közvetett segítségre, de fokozódott az aggodalom is, mert szomszédainknál nyíltan kimondott és gyakorlott terv lett a magyar etnikum felszámolása. A múltban Magyarországról mást sem dobtak felénk, mint azt, hogy Magyarország "szocialista ország és társadalom", meg hogy Erdély, Felvidék, Délvidék "véglegesen egy másik állam része lett". Mi erre azt mondtuk, hogy nekünk az a realitás, hogy a magyar nép szabad akar lenni, és hogy az elszakított területek magyarsága szabadulni akar a kettős járomból, Amaz előbbi "realitás" elfogadtatásával minket tétlenségre akartak kényszeríteni, a mi felfogásunk realitása viszont cselekvésre buzdít. Az elszakított területek problémáival való foglalatosság hasznos perspektívákat nyitott meg. A távolság nagyon sok esetben elősegíti a tisztánlátást. A távolság a történelemben visszatekintés is, de távlatot ad az is, ha négy évtizeden keresztül szemléljük a mi kis népünk sorsát a világesemények dimenzióiban. Távolság az is, hogy nem vagyunk szenvedő alanyai annak az agymosásnak, ami szerint az erdélyi magyarok sorsa román belügy, szlovák vagy szerb belügy, meg hogy mindenki legyen hű polgára annak az államnak, amiben él stb. Távolság az is, hogy nem mosták ki belőlünk a hazaszeretetei, a vallást, az áldozat- készséget, az érdeklődést. A mindezekből összeálló távlati szemléletből következik az is, hogy nem tudjuk elfogadni azt az elvet, ami szerint az államhatárok mai helyzete szent és sérthetetlen. Elég csak végiglapozni Európa történelmi térképét, nem (Folytatás a 8. oldalon) HASZNOS MIKLÓS: "NEMZETI ÖSSZEFOGÁSRA VAN SZÜKSÉG!"- Részletek egy beszédből Dr. Hasznos Miklós kereszténydemokrata országgyűlési képviselő nevét jól ismerik az Értesítő olvasói. Több cikke, beszéde jelent meg már lapunkban és azokból tudhatjuk, hogy ő egyike azon keveseknek a magyar Parlamentben, akik megalkuvás nélkül küzdenek a keresztény nemzeti ideálokért, aminek napjainkban, a májusi választási eredmények után rendkívüli jelentősége van. Hasznos Miklós legutóbb Szarvason ismertette a jelenlegi politikai helyzetet és főképp arról tájékoztatta hallgatóságát, hogy a közelgő törvényhatósági választásokon miképpen lehet gátat vetni a baloldal további térnyerésének. Megkaptuk a rendkívül érdekes beszéd szövegét s abból jegyeztük ki a leglényegesebb részleteket olvasóink számára. (S.Gy). * A szónok azzal kezdte szavait, hogy hangsúlyozta a nemzeti összefogás szükségességét: "Végveszélyben volt az ország 1956-ban — mondotta — és létrejött a nemzeti egység. Van-e most végveszély? Van! Legalábbis a konzervatív, keresztény nemzeti erők szempontjából van. A végveszély az, hogy átvedlünk egy Potyemkin demokráciává, egy olyan rendszerré, ahol látszatra többpárt rendszer van, de csak látszatra, mert létezik egy kör, amelyik minden fonalat, minden politikai és gazdasági hatalmat a kezében tart. Ezellen csak egyet lehet tenni: alulról kell megkezdeni a demokratikus, nemzetmentő építkezést, ami egy nemzeti összefogásra vezet." Ezután arról beszélt a szónok, hogy az 1990-es választások után az akkori kormány elmulasztotta megcsinálni az ígért tavaszi nagytakarítást és a gazdasági élet minden szintjén ottmaradtak a régi emberek. Mivel átmenetileg kiszorultak a politikai hatalomból, megszerezték a gazdasági hatalmat. "És nem adták föl a reményt, sem tetteikben nem adták föl a célt, hogy egyszer a politikai hatalmat is visszaszerezzék. Az előző kormány jószándékkal, tisztességesen, a demokrácia játékszabályainak betartásával, fehér kesztyűs kézzel közeledett olyanokhoz, akik nem jószándékúan és nem tisztességesen fogadták ezt a kezet. Nem voltak egyenlőek a feltételek. Hiába beszéltük rekedtre magunkat, három és fél éven keresztül nem is-
