Amerikai Magyar Értesítő, 1994 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1994-09-01 / 9. szám

1994. szeptember AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 11 Független Magyar Hírszolgálat Szerkeszti: Stirling György *** Az új magyar kormány hivatalbalépése óta ismét napirendre került az ország nyomasztó adósságállományá­nak kezelése. A magyar pénzügyi szakemberek előtt van most egy friss példa, a bolgár megoldás. Bulgária ugyanis már négy évvel ezelőtt csődöt jelentett és beszüntette mint­egy kilencmilliárd dollárt kitevő adósságának törlesztését. A hitelezők most jutottak döntésre az ügyben és az elmúlt hétem Szófiában aláírtak egy megállapodást, melynek értelmében több mint 300 érdekelt bank lemondott az adósság 47 százalékáról. Azaz elengedi Bulgáriának a tar­tozás közel felét. Annakidején számos közgazdász és pénzügyi szakember javasolt hasonló megoldást Antall Józsefnek, de a miniszterelnök elzárkózott minden ilyen indítvány elől és makacsul ragaszkodott ahhoz, hogy Ma­gyarország pontosan törlessze a kommunista kormányok által felvett hiteleket és azok kamatait. A "bolgár út" nagyon kifizetőnek tűnik, mert nem csak négymilliárd dol­lárral csökkent Bulgária tartozása, de az egyezményt aláíró bankok ígéretet tettek újabb kölcsönök folyósítására is. A jelek szerint az adósság csökkentés egyáltalán nem ingatta meg Bulgária hitelképességét a nemzetközi pénzpiacon, sőt még növelte is iránta a bizalmat. Ha Magyarország is ugyanezt tette volna három-négy évvel ezelőtt és az adósságtörlesztés helyett az ipar és a mezőgazdaság korsze­rűsítésére fordított volna minden fölösleget, ma egészen más képet mutatna az ország gazdasága. *** A német lapok, elsősorban a Frankfurter Allge­meine Zeitung a Horn-látogatásról írva úgy tudják, a ma­gyar miniszterelnök a baráti szálak erősítésén kívül főképp márka-ügyben kopogtatott Kohl kancellár ajtaján. Horn vázolta a magyar gazdaság kétségbeejtő helyzetét (amiről Kohl úgyis pontosan tájékozott) és sürgős kölcsönöket kért, különben veszélybe kerül a stabilitás és az új kormány jövője. A sajtónak adott nyilatkozatában Horn Gyula ezt persze szépíteni igyekezett, mondván: "Nem alamizsnát kérünk, hanem kölcsönös előnyöket kínáló együttmű­ködésre törekszünk. Bízunk benne, hogy a német gazdaság a jövőben sem zárkózik el az együttműködéstől.” Ebből bi­zony csak a süket nem hallja ki, milyen létfontosságú a Horn-kabinet számára a német segítség, amit azzal is aláhúzott a magyar kormányfő, hogy hangsúlyozta vendéglátójának: az 1988-ban kezdődött magyarországi reformfolyamat elképzelhetetlen lett volna német támo­gatás nékül. Kohl ezt a bókot azzal viszonozta, hogy a bonni repülőtéren mondott búcsúszavaival ígéretet tett: Németország szorgalmazza Budapest felvételét az Európai Unióba. Sőt arra is célzott, hogy jóindulatúan kezelik Horn Gyula arra vonatkozó kérését, hogy engedjék el Ma­gyarországnak az egykori NDK-val (kelet-Németországgal) szemben összegyűlt adósságát, ami kb. 400 millió márkát tesz ki. Végül a német sajtó még azt is megemlíti, hogy a két miniszterelnök az országaik közti "különleges kapcso­lataikra való tekintettel" különmegbízottakat jelöl ki a mindkét fél számára fontos ügyek koordinálására. (Hm, nem lesz ez egy kicsit sok a barátkozásból?...) *** Levél Romániából a WASHINGTON POST au­gusztus 1-i számában. Az amerikai tudósító Magyarország­ról kocsival hajtott át Romániába, ahol az ártándi magyar határállomást elhagyva úgy érezte, hogy egy másik euró- pába tévedt. Száz évvel ment vissza az időben, ahogy a Kolozsvár (a cikkben persze Cluj szerepel) felé vezető úton autózott: csak ló- és ökrösvonta kocsikkal találkozott, a földeken a parasztok kézzel gyűjtötték a termést, gépe­sítésnek nyoma sem volt, traktort egyet sem látott. Az út­menti gyárak múzeumi daraboknak tűntek, csak egy most épített Coca Cola üzem magasodott ki a többi közül. Amikor megérkezett Kolozsvárra és a város legjobb szál­lodájában, a Continentálban egy pohár tejet kért, a pincér sajnálkozva tárta szét a kezét: az nincs. Helyette tejport ajánlott. Az újságírónak akkor jutott csak eszébe, hogy az útról egyetlen tehénre sem emlékszik... Aztán egy elegáns vendéglőben próbálkozott, de ott is csak Nescafét kapott, tej nékül. A lakosság ellátása szánalmasan gyönge. Vendéglő alig van a városban, mert - mondják - az em­bereknek úgy se lenne pénzük oda járni. Az átlag kereset havi 65 dollárnak felel meg, de még ezt is nehéz elkölteni, mert az élelmiszerüzletek üresek. Már majdnem öt év telt el Ceausescu bukása óta és azóta folyik a szabadpiaci gazdálkodásra való átállás, de a helyzet - főleg Közép-Eu- rópa többi országaihoz képest - Romániában nem sokat változott. A POST tudósítója említést tesz a Mátyás-szobor körüli viharról is: a nacionalista Funar polgármester azzal az ürüggyel próbálta eltávolítani helyéről a magyar király szobrát, hogy alatta római-kori emlékek után akar ásatá­sokat folytatni. A magyarok tiltakozására végülis a bukaresti kultuszminisztérium állítatta le a tervet. *** A három K. - a konzervatív koalíciós korszak - idején egyes kormányhivatalokban esztelen pazarlás folyt és több minisztérium már a költségvetési év közepetáján kimerített a rendelkezésére álló pénzalapot. Ebben a vonatkozásban köztudomásúan vezetett a külügymi­nisztérium, melynek vezetői - élükön Jeszenszky Gézával - népes küldöttségek élén és rendszerint családtagjaik kíséretében okkal-ok nélkül szüntelenül utón voltak és az elsőosztályú repülőjegyek, a szállodaszámlák, meg az egyéb kiadások bizony alaposan megterhelték a külügymi­nisztérium büdzséjét. így történhetett meg, hogy a tárcának most sürgősen 1,2 milliárdos pótköltségvetésre van szük­sége: üres a külügy kasszája és - mint a magyar lapok írják - "anyagiak hiányában veszélybe került a külügy

Next

/
Thumbnails
Contents