Amerikai Magyar Értesítő, 1994 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1994-09-01 / 9. szám

1994. szeptember

AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ

7

folyik a visszafordítás: az akkor begazolt elvtársak most újra a régi oldalán viselik a köpönyegüket és nem győzik hangoztatni, hogy ők lélekben mindig igazi kommunisták maradtak. Csak hát ügye a lenini taktika is arra tanít: egy lépést vissza, ha kell, hogy utána kettőt lehessen előrelépni. Most léptek. Többet is, mint kettőt.

S hogy mire számíthatunk tőlük, arra álljon itt befejezésül egy feljegyzés, ami Vastagh Pál igazságügyminiszter, a jog legfőbb őre szájából elhangzottakat örökítette meg -- 1990. januáf 29-ről. Ezen a napon Vastagh elvtárs MSZP-képviselőjelöltként Battonyán szerepelt a választói között. Itt valaki megjegyezte, hogy a közelgő választásokra szükséges lenne a baloldali pártok szorosabb összefogása. Vastagh elvtárs erre a következőket mondta (magnófölvétel van róla): "Majd másfél év múlva, a következő választásokon. Merthogy ez a parlament nem fog négy évet ülni, az biztos...” Egy elvtárs beleszólt: "...vagy négy évet fog ülni" (Derültség.) Mire Vastagh: "De nem a Kossuth Lajos téren, hanem az újra megnyitott Recsken..."

Kell-e ehhez kommentár? Ez a kis epizód elárulja, milyen gondolatokkal készültek az elvtársak az első szabad magyar választásra (1990-ben) és milyen indulatokat takargattak szívük mélyén az akkor még népszerűségük teljében lévő polgári (nemzeti-keresztény) pártokkal szemben. Most nem kell tovább titkolniok igazi érzelmeiket és megmutathatják, hogyan kell elintézni azokat, akik nem az ő nótájukat fújják. Vastagh Pál, akit az Isten is igazságügyminiszternek teremtett, kimondta, amit valamennyien gondoltak és gondolnak ma is. Isten óvja tőlük Magyarországot. ***

***

A kolozsvári Főtéren, a Mátyás-szobor körül tervezett ásatások miatt felzúdult a város magyar lakossága és tüntetéssel tiltakoztak a város központjának feldúlása ellen. A nagy erőkkel kivonult rendőrség szétoszlatta a tömeget és ennek során több előállítás is történt. Az ásatásokat a magyargyűlölő Funar polgármester erőszakolja, aki legszívesebben elvitetné helyéről Mátyás király szobrát. Az ásatásokkal egyébként azt akarja bizonyítani, hogy Kolozsvár ősi román város.

Dr. Horváth Elek, a washingtoni magyar közösség egyik legaktívabb tagja távozott az élők sorából július 22-én. 1951 óta élt az Egyesült Államokban és Washington mellett telepedett le. Kezdetben a Nemzeti Archívumban dolgozott kutatói munkakörben, majd nyelvészeti szakértőként a CLA alkalmazta. Horváth Elek a Washington körzetében élő katolikus magyar hívek szervezetének világi elnöke volt és ebben a minőségben sokat tett a közösségi szellem ápolásáért. Halála nagy veszteség mindannyiunk számára. Emlékét szívünkben őrizzük.

SOÓS GÉZA:

VÉGET ÉRT EGY FEJEZET

Magyarország nem fekszik azon törésvonalak mentén, melyek előidézői lehetnek egy pusztító földrengésnek. Kivételt képeznek a politikai földmozgások, melyek soha nem kerülték el hazánkat. Az utolsó ilyen jellegű földmozgás az 1994-es országgyűlési választás volt, mely átrendezte a hazai politikai palettát. Földcsuszamlásszerű politikai győzelmet aratott a baloldal. Az elmúlt négy évben kormányzó keresztény konzervatív erők katasztrófális vereséget szenvedtek. Ezen belül is a kormányzás gerincét képező MDF szereplése ezen a választáson egy keserű kudarc lett. Választások után a miértre próbálom keresni a választ.

1990-ben az első szabad választásokon az MDF nagyon jó stratégiával a lakosság többségét meggyőzte, hogy ő az a nyugodt erő, mely képes kivezetni az országot a negyven éves mocsárból. A párt élén egy nagytekintélyű európai gondolkozású vezető állt, dr. Antall József. A sajtó mely akkor egyértelműen baloldali érzelmű volt, világosan látta, hogy az SZDSZ radikaliazmusa csak megtévesztés, mely az emberi hiszékenységre épült. Ugyanakkor a régi kenyéradó gazdák mellett nyíltan kiállni ostobaság lett volna, így mindent egy lapra tettek fel, a liberálisok támogatására. Próbálták belesulykolni az emberekbe, hogy itt és most az SZDSZ győzelme várható. Ezt a posztkommunista sajtót hidegzuhanyként érte az MDF győzelme. Ettől a pillanattól kezdve az írott és elektromos médiák, hol nyíltan, hol burkoltan, a gyűlölet hangján tudták csak a kormányt emlegetni. Ma már tudjuk, hogy az új hatalom ennek a gyűlöletnek nem találta meg az ellenszerét. De volt más baja is.

Az MDF győzelmének érdekében nagyon sok olyan programot hirdetett meg, mely rokonszenvessé tette a polgárság körében. Ezeknek a programoknak végrehajtására már nem volt ereje. Gondoljunk csak a tavaszi nagy- takarításra, mely elmaradt, vagy az olyan egyszerű gazdasági lépésre, melyet megígért, hogy rövidesen végetvetnek a gazdaságot sújtó körbetartozásoknak. Mégis a legnagyobb hiba, melyet a kormány elkövetett, hogy nem fogott hozzá azonnal a föld visszaadásához. Idős parasztemberek becsukott szemmel is megtudják mutatni, hogy hol feküdt a birtokuk és hogy hol kezdődött a szomszédé. A földosztás helyett jött a kárpótlás és a licit, mely a magyar ember mentalitásától teljesen idegen. A vége az lett, hogy az ellenséges sajtó megtévesztésének hatására, nagyon sok parasztember be sem adta kérelmét a kárpótlásra, míg mások a kárpótlási jegy elértéktelenedésétől való félelmükben mélyen az érték alatt gyorsan megszabadultak a jegytől. Akik felvásárolták tőlük, sokszor ugyanazok a földbárók voltak, akik harminc éven keresztül szívták a parasztember vérét. Furcsamód ők jutottak hozzá legelőször ezekhez az értékpapírokhoz, így ők licitáltak elsőnek és a legjobb