Amerikai Magyar Értesítő, 1994 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1994-09-01 / 9. szám
1994. szeptember AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 5 ugrálni, mert a kommunisták (ismét) a helyükön vannak! És a kezük messzire elér. Hogy ez így van, azt sajnos már az elmúlt négy évben is tapasztalhatta minden magyar polgár (de még az emigráció is): noha papíron "keresztény-nemzeti" kormánya volt Magyarországnak, a volt kommunisták befolyása mindenütt érvényesült és az összefonódások s a több évtized alatt kialakult kapcsolatok révén jóformán mindenütt érvényesíteni tudták az akaratukat. Nem nyíltan persze, csak suba alatt, hiszen ott voltak az embereik, minisztériumokban, a gazdasági kulcspozíciókban, a hadseregben, a rendőrségnél és természetesen a vidéki köz- igazgatás majdnem minden posztján. (Hogy mennyiben terheli ezért felelősség az előző kormányt, azt most ne firtassuk, mert a helyzeten az már úgysem változtat.) Szándékaik korrektségéről Hornék a kormány- program révén kívánják meggyőzni a magyar népet. Ez a bemutatkozást jelentő terjedelmes irat igen alapos munka és aki elolvassa, az hajlamos azt hinni, hogy ezt a kormányt tisztességes célok vezérlik és valóban: esze ágában sincs visszahozni a kommunizmust. Ellenkezőleg: magántulajdont, szabad piacgazdaságot, Európához való csatlakozást, teljes vallásszabadságot és ehhez hasonlókat akar, de ez csak írás. Vajon mennyire gondolják ezeket komolyan a volt kommunisták? Aki elég öreg ahhoz, hogy emlékezzék a 45-ös időkre, az lelki szemeivel még látja az MKP plakátjait, amelyeken a kommunisták "védik a magántulajdont" és "felépítik a templomokat", aztán ismerjük a folytatást, hogy mi valósult meg mindebből. Még Mind- szenty József mondása is átvillan az ember agyán, hogy a farkas báránybőrben is csak farkas marad, aztán elhessegeti magától ezeket a gondolatokat: elvégre azóta sokat fordult a világ és a (volt) kommunisták is látják, hogy a marxilenini eszmék mindenütt csődöt mondtak, tehát korszerűbb utakat kell keresniük az érvényesüléshez, mert most már nem Moszkvából gurul a rubel, hanem nyugat felől csur- ran-csöppen a dollár... De ahhoz annak megfelelően is kell viselkedni. Ezért nem tudjuk, mennyi a kormányprogramban a valóság és mennyi a porhintés. Egyébként régi közhely, de igaz: minden pártprogram annyit ér, amennyi megvalósul belőle. Mert a választási kampányok hevületében a politikusok ígérnek fűt-fát, csakhogy maguk mögé állítsák a szavazókat, de csak a valóban lelkiismeretes jelöltek gondolják át, mik a lehetőségek, mit tudnak majd az ígéreteikből megvalósítani, ha egyszer hatalom lesz a kezükben. Ez különbözteti meg legjobban a felelősen gondolkozó politikust a demagógtól: az előbbiek a realitások talaján maradnak és mivel nemcsak szivárványos jövőt festenek a láthatárra, hanem rámutatnak a várható nehézségekre is, szavaik kisebb népszerűségre számíthatnak, mint a demagógoké, akik mindig azt mondják, amit a tömegek várnak tőlük, amit a nép hallani akar. Tudják, mi miatt elégedetlenek az emberek és mire vágynak, ígyhát csakis azt szajkózzák, amit a nép hallani akar, a többit elnagyolják. A populista szólamok azonban csak ideig-óráig hatásosak s a választók előbb-utóbb rájönnek a turpisságra: amikor később számonkérik jelöltjeiktől az ígéreteket, kiderül, hogy a program megvalósíthatatlan. S akkor következik a nagy kiábrándulás... Ilyen érzésekkel rágtam át magam az új kormány hivatalbalépésekor megjelent kormányprogramon, amire ugyan nem lehet azt mondani, hogy csupa jót ígér, mert rámutat az ország előtt álló rögös út várható nehézségeire is, ám ugyanakkor csodaszerként állítja be a két párt, az MSZP és az SZDSZ koalíciójából létrejött kabinet "szo- ciálliberális" programját, ami négy év alatt gyógyírt hozhat minden bajra. És természetesen nem mulasztja el egy-egy jólirányzott oldalvágással célozni az előző kormány politikájának hibáira és felelősségére. De ha az ember figyelmesen elolvassa az új programot, abban a régi jó kádári időkből már unalomig ismert "szocialista" általánosságokon kívül bizony nagyon kevés konkrétumot talál, ami bíztatást nyújthatna arra, hogy ez a kormány valóban képes az előző vezetés mulasztásainak helyrehozására és a gazdasági kibontakozás elindítására. Mert ahogy annakidején Clinton leghatásosabb választási sloganje volt az"Economy, stupidr jelszó, annak frappáns érzékeltetésére, hogy "Te mafla, a gazdaság mindennél fontosabb a nép számára", ugyanúgy nyilvánvaló, hogy a gazdaságilag lerobbant Magyarország számára a legfontosabb feladat a zilált gazdasági viszonyok rendbehozása. Minden más másodrendű, illetve ennek a függvénye. Hogy az új kormány nagyon súlyos helyzetben, egyáltalán nem irigylésreméltó feltételek mellett vette át a vezetést, azt a vak is látja. Az okok belesűríthetők négy tőmondatba: a kommunizmus alatt tönkrement ország állapota, az egyik gazdasági rendből a másikba való átmenet nehézségei, a külső körülmények romlása s végül az Antall- kormány hibái, mulasztásai. Ezzel a négyfejű sárkánnyal megküzdeni nem lesz könnyű feladat Hornék számára és ha beleolvasunk a kormányprogramba, úgy tűnik, ők sem ismerik varázsigét, amivel csodákat lehet produkálni. Mert azok az elavult szocialista módszerek és idejétmúlt szólamok, melyeket moszkvai egyetemeken vagy pártfőiskolákon a kormány tagjainak többsége felszedett, itt már nem segítenek. Magyarországnak korszerű, dinamikus gazdasági vezetésre van szüksége, de a kormányprogram alapján alig hihető, hogy az új kabinet rendelkezik ilyen képességekkel. Az elmúlt négy év kritikája ugyan találó, de az nem minden: az előremutatás hiányzik. "A gazdasági helyzet kritikus — olvassuk a kormányprogram bevezetésében - s jelenleg az első lépéseket a válságkezelés igényei határozzák meg. A társadalomnak szembe kell néznie azzal, hogy a külső és belső eladósodás nem növelhető tovább, hogy az elmúlt években nem csökkent, hanem tovább nőtt lemaradásunk a műszaki fejlesztésben, a magyar termékek exportképességében. A kormány tisztában van azzal, hogy másfél évtizede újra meg újra áldozatvállalást kértek az emberektől és mégsem tehet mást, mint hogy ismét figyelmeztet: még nem vagyunk túl a nehezén. A megelőző negyven év tévútjának és az elmúlt négy év mulasztásainak árát nem fizetheti meg más, mint a ma Magyarországon élő polgárok. A kormány tudatában van annak, hogy a lakosság
