Amerikai Magyar Értesítő, 1994 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1994-07-01 / 7-8. szám
1994. júl.- aug. AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 27 A mosoly országa DOBOZ A SÍNEN Csak hétfő ne lenne soha, morgott a két tanuló, és közben a munkát mímelte. Pedig a művelet nem volt nehéz, az állomás előtt lévő kerítést kellett meghegeszteni. De ezzel most valahogy nem haladtak. Hol az áramellátás akadozott, hol a páka volt rossz. Végül úgy döntöttek, hogy neki állnak reggelizni. Leültek egy targoncára, a büfében vásárolt konzerv tartalmát testvériesen elosztották. Kiflit haraptak hozzá és paradicsomot. Ahogy a kaja elfogyott, az üres dobozt az előttük lévő sínre tették, majd rágyújtottak. A művezető a távoli műhely ablakából figyelte őket. Végül nem bírta cérnával, elindult feléjük. —Mi a csudát csináltok itt? Már egy órája figyellek benneteket, ennyire büdös nektek ma a munka? - és dühében teljes erejével belerúgott a sínen lévő konzervdobozba.-Ugyan főnök, ne húzza fel magát, csak egy kicsit kajáltunk, megyünk csinálni a melót. —Na, idefigyeljetek! Egy óra múlva visszajövök, ha addig legalább idáig nem juttok a hegesztéssel, mindkettőtöket hazazavarom - mondta, és a kerítés felé bökött. A két fiú kelletlenül felállt, és valami olyat morgott, hogy jól van no, még enni sem lehet. Amikor a művezető elcsörtetett neki álltak a munkának.-Figyeld meg, ez még visszajön. - Várj elmegyek a konzervdobozért, amit pont a virágok közé rúgott. - Ahogy felemelte a dobozt, az egyik rózsa tövénél egy síncsavart pillantott meg. Hirtelen ördögi ötlete támadt. Még a szája is a füléig ért.-Te Feri, ki kellene cseszni az öreggel. Nézd, mit találtam! No ne bámulj ilyen bambán! Mit csinált a művezető, amikor ide ért?-Belerúgott az üres dobozba.-Na, erről van szó. Ha újra visszajön, és ha a doboz újra ott lesz, mit fog megint csinálni?-Szerintem újra belerúg.-Na, csak hogy leesett a tantusz.. No, ezt figyeld! - Elballagott oda, ahol az előbb a doboz volt. A csavart rátette a sínre, és néhány ponton odahegesztette. Megtehette, mert a sín nem vezetett sehova. Még a háború alatt megsérült, később felszedték, csak itt maradt vagy száz méter, amit már félig betemetett az idő. A ráhegesztett csavarra ráhúzta a dobozt, ami pont úgy állt mint az előbb. Ezután serényen dolgozni kezdtek. Egy félóra múlva a második vágányra rátoltak egy szerelvényt, ahova kezdtek az utasok beszállni. A hangosbeszélő tájékoztatta őket a vonat indulásáról. Néhány perc múlva jött a forgalmi-szolgálattevő, hóna alatt az indítótárcsával. Igazi piperkőc alak, egy kicsit olyan belamis. Látta, hogy az ablakból minden szem felé fordúl, kihúzta magát, és magabiztosan valami ócska slágert fütyülve indult a szerelvény felé. Menetközben megakadt a szeme a sínen árválkodó konzervdobozon. Azonnal megváltoztatta útvonalát, és a doboz felé közelített. A doboztól néhány méterre felgyorsította lépteit, az utolsó két métert már futva tette meg, és egy elegáns mozdulattal jobb külsővel belerúgott a dobozba.-Hogy az a bárca bitorló... - és mondta az áldást, miközben féllábon ugrált. Akik az ablakból látták a jelenetet, a hasukat fogták a nevetéstől. A mozdonyvezetőnek még a könnyei is kicsordultak, úgy hahotázott. A forgalmista már-már tovább indult, amikor a hetedik érzéke azt súgta, hogy a csavarról lebillent dobozt érdemes visszatenni eredeti helyére. Ördöge volt. A büféből egy megkésett útas loholt a vonat felé, kezében egy jókora bőrönddel. Vizsla szemei még futás közben felfedezték a sínen árválkodó dobozt. Szinte ösztönszerűen, futásába beiktatott néhány lépés kitérőt, hogy belerúgjon a dobozba. No, nem olyan előkelőén, olyan finoman, mint ahogy ezt a forgalmista tette. A rúgás lendületétől úgy el terült, mint egy gyalogbéka, a bőrönd messze repült, és ahogy ez a burleszkfilmekben meg van írva, minden kiborúit belőle. A hálás közönség a vonaton nevetett, hahotázott és nyerített, de már a forgalmi-szolgálattevő is derékszögben állt a röhögéstől. A szerelvénynek már régen indulni kellett volna, de ez most senkit nem érdekelt. Vonatok percenként indulnak a világ öt földrészén, de egy konzervdobozba ilyen jót rúgni csak itt és most lehet. A kedves utas fején átvillant, hogy ő most kiveri a balhét, de amikor meglátta a rajta nevető emberek képét, gyorsan összekapkodta cuccait, és fellépett az egyik kocsi lépcsőjére. Ott bent igyekezett egész kicsire összehúzni magát. Az egyik fiú ekkor odalépett a dobozhoz, és elindúlt vele a szemetes ládához. Éppen be akarta dobni, amikor a forgalmista megfogta a kezét.A megrökönyödött tanulótól elvette a dobozt,és visz- sza helyezte a csavarra. Ettől kezdve sűrűn kijött az ajtón tájékozódni. Amikor meglátta a fiúk művezetőjét közeledni a műhely felől, riasztotta az egész állomást. A főnöktől kezdve a málházóig mindenki ott állt az épület előtt. Ezen a művezető is elcsodálkozott, hétfőn délelőtt mit keresnek a dolgozók így kollektíván az állomás előtt. Az is feltűnt neki, hogy félszemmel mindenki őt figyeli. Törte a fejét, hogy mi lehet az oka, hiszen nincs rajta semmi érdekes. így haladt töprengve, miközben megpillantotta a konzervdobozt egyedül árválkodni a sínen. No, itt az alkalom, hogy bemutassa a szájtátiknak, hogy nem hiába rúgta a labdát a harmadik vonalba tíz éven keresztül. Egy kicsit lelassította lépteit, majd gyorsított, az utolsó métereken már úgy futott, mint egy nyúl, és lendületének teljes erejével, bal belsővel a dobozba rúgott. Itt a lendület megtört, már-már úgy nézett ki, hogy elvágódik, de valahogy sikerült talpon maradnia úgy, hogy közben egylábon egész a kerítésig vitte a svung. A közönség felnyerített. Néhányan még tapsoltak is. A művezetőt váratlanul érte a nevetés. - A hülyék, - morogta feléjük, és megindult visszafelé. A két fiúra rá sem hederített. Csak egyszer állt meg, a csavarnál. Lehajolt, és a dobozt visszatette oda, ahonnét lerúgta. Soós Géza
