Amerikai Magyar Értesítő, 1994 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1994-06-01 / 6. szám
1994. június AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 11 DOMOKOS SÁNDOR (Kanada): MAGYARORSZÁG, A KÉTOLDALRÓL VÁGOTT FA Lezajlott a második magyar szabad választás. Nekünk a népünk érettségében reménykedőknek ez a választás lelki váltságot okozott. Különösen akkor, mikor látom a délafrikai államban a fekete lakosság felemelően öntudatos magatartását. Láttam a TV képernyőjén a bujto- gatásra kirobbant belharcok áldozatainak százait. De ugyanakkor láttam az ünneplőbe öltözött fekete polgárokat akik könnyes örömmel üdvözölték a szabad jövő hajnalát. Pedig ezeknek az embereknek még annyi történelmi lehetőségük sem volt, mint a magyar népnek, a parlamentáris demokrácia megteremtésére. Eszembe jutott ismét 1956 ősze. Hány magyar fiatal adta életét, hogy egyszer magyarországon szabadság legyen. És most szabadon, önkéntesen választotta be a hatalomba azt és azokat, akik 1956 alatt, de főleg után minden erejükkel ennek a szabadságvágynak a tüzét igyekeztek eloltani. Hogyan nézzek szembe a 301-es parcella koponyáinak szemüregéből sugárzó váddal? Én nem tudom hogyan. És nem tudom, hogyan fognak azok a kormánytagok ez év októberében koszorút tenni a sírokra azon ünnepség alkalmából, mely azoknak szól, akik azért harcoltak amit ők elfojtani igyekeztek. Micsoda megalázása ez annak az eszmének, amiért a Corvin köz srácai az életüket adták. Szegény, szegény magyar szabadságharcosok most ezt az arculcsapást is meg kellett érjétek. Tudom, a demokrácia megköveteli tőlem, hogy a nép döntésébe belenyugodjak. Belenyugszom, de azért szeretnem nem kell. Erre már nem kötelez a demokrácia. Sőt! Pont a demokrácia adja meg a jogot, hogy ezeket a szavakat szabadon és félelem nélkül kimondhassam. Lehet, hogy ez nem tetszik annak a 32 százaléknak, akik ezt a többségi blokkot beválasztották. De ha azt vesszük figyelembe, hogy ez a választópolgárok 70 százalékának a harminckét százaléka csupán, akkor ez még messze nem jelenti, hogy a magyar nép többségében hátraarcot csinált volna, legfeljebb egy nagy réteg hanyagságát és közönbösségét mutatja. És ezért a felelősséget nagyrészben annak a szélsőséges elemeknek kell vállalnia, akinek az Antall-kormány középen állása és az adott körülmények között az egyetlen járható útja nem volt elég radikális. Ők nem látták elfogultságukban, hogy az Antall-kormány természetes ellensége a baloldal. Az úgyis támadja lépten nyomon. A szélsőséges nemzeti csoport, akinek az MDF nem volt elég radikálisan nemzeti és keresztény most learathatja vetésének eredményét. Egy fa sem tud állva maradni, melyet jobbról is, balról is baltáinak. És ha belenézünk az okokba, láthatjuk, hogy ennek fő oka az, hogy nem tanultunk meg kompromisszumokat kötni. Nem tudjuk, hogyha egy klubot megakarok reformálni, ahhoz nem a legjobb út, ha kilépek. A reformokat belülről kell kezdeni, ahogyan azt az érett nemzetek teszik. Sok magyar és keresztény érzésű egyén nem tudta elviselni, ha az MDF politikája csak egy jottányit is eltér az ő általuk elképzelt ideáltól. A középútat gyávaságnak vették. Ilyenkor nagy bátran, de nem okosan azonnal új Párt vagy az új Mozgalom alakítással fejezték ki lényegtelen nézetkülönbségüket. Ez vezetett aztán ahhoz a szétforgácsolódáshoz, mely nemcsak az ellentábornak adott győzelmi lehetőséget, de még a hathatós ellenzék lehetőségét is tönkretette. Be kell lássuk, nem a baloldal győzött, a jobbszélső öngólt rúgott. De talán lesz ennek is haszna hosszútávon. Most azokon a sor, akik eddig csak ígérgettek, hitegettek és kritizáltak. Eddig nem kellett cselekedniük, de most tettekkel kell bebizonyítsák azt a sok szépet és jót amit eddig csak szavakban fogalmaztak meg. Mert ha nem tudják ezt valóra váltani, akkor ez azt igazolja, hogy felelőtlen ígérgetésekkel önző hatalmi érdekből vezették félre a népet. Szomorú valóság, hogy egy emberöltő elég volt ahhoz, hogy az anyagi jólét ígéretéért a nép ma cserben hagyta a szabadság eszmélyét. Pont fordítva mint 56-ban, amikor a szabadság kedvéért elutasította a kirakatok felkínált árúját. Sokan elfogják ítélni soraimat, mivel ezt egy külföldön élő magyar kesergésének veszik csak. A kritikához mindenkinek joga van, de ne felejtsék, hogy sokan közülünk egészen 1956-ig osztoztunk a magyar nép kálváriájának minden stációjában. A csalódásom fájdalmának adok hangot, hiszen tudtam, hogy egy ilyen mélypontból nem lehet a nemzetet pár év alatt kiemelni. És a fájdalmam elsősorban abból fakad, hogy nem azokat kell hibáztatnom, akiket az MDF baloldali ellenzékének ismerek el, hanem azoknak a türelmetlenségét, akiknek a nemzeti keresztény egység táborában meg kellett volna maradniuk még a saját kicsinyes véleménykülönbségük ellenére is! Támogatniuk kellett volna azt az irányzatot, mely ha lassan és hibák sorozata árán is egy magyar szellemiség keretében vezette az országot. Minden fájdalmam ellenére ki kell azt is hangsúlyoznom, hogy ha az új kormány bebizonyítja, hogy jobb életet biztosít a magyar népemnek, akkor megkövetem őket. Mert mi a távolélők csak áldozatra vagyunk jogosultak a Hazáért és nem támaszthatunk veleszemben követelményeket. Több mint harminc éven át azért küzdöttem, hogy Hazám népe szabadon választhassa meg kormányát. Ha rosszul választott, ő fogja viselni annak következményét. Ha nem, akkor ő élvezi majd annak áldását. Minden nép, akárcsak a gyermek, a saját hibájának árán érik csak felnőtté. Ebben reménykedve és ebben a szellemben fogadom az 1994. május 8.-i választás eredményét. LITTLE HUNGARY FARM WINERY Import - Export Rt. 6, Box 323 Buckhannon, WV 26201 (304) 472-6634
