Amerikai Magyar Értesítő, 1994 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1994-01-01 / 1. szám
10 AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 1994. január 19 64 - 30. - 1994 HARMINC ÉV, EGY EMBERÖLTŐ, az élet fele. Egy újság életében fontos mérföldkő, tiszteletreméltó évforduló. Az emigrációban, de még otthon, a szülőhazában is kevés folyóirat dicsekedhet azzal, hogy ennyi esztendőt tudhat a hátamügött és ily sok éven keresztül szolgálhatta a közt. Nincs szándékomban önmagunkat dicsérni, mert a dicséretnek másoktól kell jönnie, de hiszen a harminc év önmagában is elismerést jelent. Az olvasók, az előfizetők, a pártfogók elismerését, akik azzal adták ennek tanujelét, hogy harminc éven át támogatták a lapot. Az AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ ma már a kontinens egyik legolvasottabb újságjai közé tartozik és eljut más földrészekre, Európába, Dél-Amerikába, Ausztráliába és az utóbbi években Magyarországra is, ahol mindenütt kedvelik aktuális politikai helyzet magyarázatait, híreit és színes szórakoztató rovatait. Hála és köszönet azoknak, akik az ÉRTESÍTŐ nagy családjához tartoznak, mert ők tartják fenn a lapot, nekik köszönhető elsősorban, hogy megérhettük a 30. jubileumot. A másik pillér, amin a lap nyugszik, a szerkesztő, a maga szerény, nyilvánosságot kerülő módján testesíti meg azt a stabilitást és a józan, mérsékelt, minden szélsőséget elutasító szellemet, amit az ÉRTESÍTŐ harminc éve képvisel. Az ő kitartásának köszönhető, hogy a lap ilyen szép kort ért el és az ő érdeme, hogy az 1964-ben útjára indított hajdani kis egyesületi közlönyből 1994-ben kifejlődhetett az a gazdag tartalmú és szép kiállítású havi folyóirat, amilyen lett mára az összehasonlítást bármelyik magyar újsággal kiálló ÉRTESÍTŐ. Végül, de nem utolsósorban azoknak is köszönhető, hogy a lap elkezdhette 30. évfolyamát, akik teleírják az oldalait. A munkatársi gárda tagjai között sok ismert nevet találhatunk: megtisztelte írásaival az Értesítőt Wass Albert, Flórián Tibor, Füry Lajos, Rutkay Arnold, Könnyű László, Nánay Endre, Zolcsák István, Kollarits Béla, Filippi István, Tollas Tibor, Saáry Éva, Krupa Sándor, Stolmár G. Ilona, és sokan mások. Jelenlegi munkatársak között találhatók: Fazakas Ferenc, Gábler Antal, Körmöczi Zoltán és Viharos Viktor az US-ból. Domokos Sándor, Gyimesi Gyula és Simon Ferenc Kanadából. Faggyas Katalin és Soós Géza Magyarországról. 1972-től kezdve írt az Értesítőben, több mint egy évtizede pedig főmunkatárs Stirling György. A harmincadik évfordulón köszönet illeti a hűséges munkatársakat, akiknek ragaszkodása biztosíték arra, hogy a lap megérhet még néhány újabb jubileumot is. Hosszú út vezetett idáig, amig a kis egyesületi híradóból országos havilap lett. Több mint két és fél évtizeden át az ötvenhatos eszmék ápolása s a hazai kommunista diktatúra elleni megalkuvás nélküli harc jelentette a lap programját és a hatvanas-hetvenes években hosszú időn át ÜZENET címmel mellékletet is adott ki a lap szerkesztője, melyet rendszeresen küldött haza, hogy az otthoniak tudják: élünk, vagyunk, dolgozunk. Mióta Magyarországon megszűnt a kommunizmus, az Értesítő hangja módosult: bár a lap változatlanul hű maradt a konzervatív, keresztény, nemzeti gondolathoz, a toll többé nem fegyver a munkatársak kezében és feladtuk a szembenállást. Tőlünk telhetőleg támogatjuk az otthoni kibontakozást és a demokratizálódást, de a kritikához való jogunkat a szabad sajtó jegyében továbbra is fenntartjuk és segítő szándékkal bíráljuk, amivel légedetlenek vagyunk. Kulturált hangnemben és konstruktív módon, de egyenesen és őszintén. A szerkesztőnek és a munkatársaknak meggyőződése, hogy ez a stílus, amiért az olvasók becsülik a lapot. S ezért, ebben a szellemben kívánunk tovább dolgozni mindaddig, amig az emigráció, vagy ha úgy tetszik, a nyugati magyarság köreiben igény van magyar betűre. Isten bennünket úgy segéljen! (S.Gy.) Amerikai Magyar Értesítő II. János Pál pápa Antall József özvegyéhez intézett táviratában fejezte ki részvétét férjének halála alkalmából. A Magyar Püspöki Kar a Budapesti Szent István Bazilikában könyörgött az elhunyt miniszterelnök lelki üdvéért. SIMON FERENC: KÉTSÉGEIM Közeleg egy titokzatos nap, sietnek felém a holnapok, aggódva gondolok arra: begyógyulnak-e lázas tested vérző sebei?- lesznek-e olyan orvosok, akik megtépett testedre gyógyító kötést raknak; vagy balzsamot? Születnek-e lánglelkű utódok, s igaz szívű magyar akarók, élnek-e hagyományaink, szólnak-e még a népdalok? Vajon ragyognak fölötted a "holnapot mutató csillagok"? ***** Jegyzet: Otthonjártamkor erőt vett rajtam a nemzetféltés! El-el fogott a fájdalom, népünket nem temetni, hanem "élni és virulni" óhajtom!
