Amerikai Magyar Értesítő, 1994 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1994-05-01 / 5. szám
1994. május AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 23 a házak településrendje és elrendezése még megőrizte a régi hagyományokat: a fésűs település formát. A ház elrendeződése: első ház, pitvar (kürtös, zárt kéményes konyha), hátsó ház, kamra. A népi építészet rezervátum kialakítása érdekében a Nógrád megyei közigazgatás több házat felvásárolt. Az utca felé alápincézett, sokszor gádoros, jellegzetes palóc háztípus különösen szép példái a Kossuth utca déli házsorában találhatók. Érdemes megnézni - telepítési elrendezés miatt - a kis deszkatornyos templomot is. Hollókő egyik nevezetessége a jellegzetes női népviselet, amely főleg vasárnap színpompás. HOLLÓKŐ VARA Minden év augusztus 20-a táján folklorisztikus rendezvényeket szerveznek a Hollókői palóc napok keretében. E hangulatos falucska mögött emelkedő alacsonyabb hegyen, sziklás talajra épült Hollókő vára. A körülötte levő lankás terület hatalmas zöld mezőivel és elszórtan álló facsoportjaival idillikus hangulatot fest a zordan emelkedő várfalak köré. A várban csodálatos panorámában gyönyörködhetünk. Dél-nyugaton Dobogókő húzódik, észak felé az Ipoly-völgyig láthatunk. Mint a Nógrád megyei várak legtöbbjét, Hollókő várát is a legnagyobb birtokos nemzetség, a Kacsicsok építették. Hollókőn kívül az övék volt Szöllős, Somoskő, Baglyaskő, Salgó, Zagyvafő vára. Bár Hollókő valószínűleg a Kacsics nemzetség ősi szállásterületéhez tartozott, a vár csak a tatárjárás után épült. Az Árpádház kihalása után Csák Máté Anjou Károly ellenes politikájához csatlakoztak a Nógrád megyei főurak is, és a Kacsicsok Csák Máté rendelkezésére bocsátották Hollókő, Somoskő és Baglyas váraikat. A rozgonyi csata után (1312) - amely Károly Róbert győzelmével végződött - a megyében a királypárti főurak lettek a nagybirtokosok. A Kacsics nembeli Szécsé- nyi Tamás (a későbbi erdélyi vajda), aki már Rozgonynál is a király mellett harcolt, megkapta bukott rokonainak hollókői várát, és rövid idő múlva a megye legnagyobb birtokosa lett, mert a Kacsics nemzetség majdnem minden vára az ő tulajdonába került. A XV. század közepéig a Szécsényi család kezén maradt a vár. A huszita háborúk alatt Giskra pártja itt egyezkedett a megyével. 1445 után elzálogosítás útján két család: a Ghuti Országhok és Losonczyak birtokába jutott egészen 1552-ig. Ekkor szinte ellenállás nélkül török tulajdonba került. Mivel a törökök csak kis számú őrséget tartottak a várban, 1593 őszén a kassai főkapitány felszabadító serege könnyen, harc nélkül szerezte vissza azt. A korszak váréletére jellemző hiteles históriát Tinódi Lantos Sebestyén örökítette meg Kolozsvárott, az 1554-ben kinyomtatott Cronica című gyűjteményes munkájában Kapitán György bajviadalja c. históriás énekében. Gyakran előfordult, hogy páros viadalra, "vitézi próbára" is kihívták egymást a magyar és török végbeliek. Kapitán György Hollókő várának kapitánya volt. Egy török rab kiváltása miatt a szandai várban lakó Hubiár agával összeveszett. Mire azt bajviadalra szólította. Hubiár a kihívást elfogadta. A viadal színhelyéül a Buják alatti rétet, idejéül 1550 Szent Lőrinc napját (augusztus 10.) jelölték ki. Kapitán György azonban urától Losonczy Istvántól (Temesvár későbbi hős védőjétől) hiába kérte a viadal engedélyezését. Erre Báthory Miklós szolgálatába állt, de attól sem kapott engedélyt. Ekkor ismét gazdát változtatott, Báthory György mellé szegődött, egyben Ferdi- nánd király elé járult kérésével, aki - legnagyobb örömére - meg is engedte a viadalt. Báthory György sok vitézt hívott Buják várába erre az alkalomra, közöttük több nagyurat is, mint Losonczy Istvánt, Bebek Györgyöt, Balassi Jánost, Zay Ferencet, Zolthay Istvánt (a későbbi egri hőst). Összesen mint egy 350» lovas gyűlt össze a viadal színhelyén. A patak egyik oldalán álltak fel. Közben a törökök is megérkeztek Szanda várából és a patak másik oldalán foglaltak helyet. Közöttük Hatvanból és Vácról előkelőbb törökök is jöttek. Tinódi Lantos Sebestyén részletes leírása alapján feltehető, hogy ő is szemtanúja volt a viadalnak. Különben a maga idejében ez a bajviadal nevezetes esemény lehetett, mivel a korabeli történetírók is megemlékeznek róla. Először a két táborból két-két túszt adtak kölcsönösen egymásnak, nehogy a viadal hevében valamelyik tábor is megsértse a megállapított szabályokat. Ezután Jánosi Pál a Zolthay István, illetve Eskodán Harán basa és Deli Málkucs személyében megválasztották az igazlátókat, vagyis párbajbírákat. Ezek megegyeztek abban, hogy a győztes a bajvívótárs életét meghagyja, valamint, hogy egymás lovát sem sértik meg. Ezután kezdetét vette a küzdelem, mégpedig először kopjával. Kapitán György kopjája véletlenül mindjárt megsebesítette a török lovának nyakát, amit a viadal végén Hubiár Kapitán szemére is vetett. A magyarok
