Amerikai Magyar Értesítő, 1994 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1994-05-01 / 5. szám
1994. május AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 9 parancsa: "Ne ölj!", a keresztény egyházak szerint "égbekiáltó bűn" és pláne ha az áldozat védekezni sem tud. Ezt kézlegyintéssel elintézni nem lehet, hiszen az U.S.A. társadalma nem vezeklő remetékből áll s ennek ellenér az un. kultúrharc olyan erővel tombol az abotusz körül, hogy még vetekszik a bűnöző gonosztevők elleni küzdelemmel. Az magától értetődik, hogy ebben a harcban a konzervatív keresztény egyházak vezetnek, mert ezeknek a magániskoláik nevelik ki azokat az istenfélő nőket és férfiakat, akiknek istenhite egy ilyen kultúrharc elengedhetetlen alapköve. így érkeztünk el az "átvilágítás" második legfontosabb kellékéhez, a kötelező hitoktatás bevezetéséhez, hiszen a marxi kommunizmus legkegyetlenebbül a vallásosságot irtotta. így nem csodálkozhatunk azon a tragikus tényen, hogy a mai ifjúságunk nagy része a legelemibb vallásoktatásban sem részesült, tehát azon pogány lelkiség, amelyben él, egyáltalán nem ösztönzi arra, hogy az abortuszt elkerülje. Lehet, hogy Király Izabella 1993 június 4-i trianoni beszédében mindez benne volt; sajnos ezt annak idején nem olvastam; de még ha benne is volt, nem árt ha újból és újból leszögezzük ezt a követelményt, amíg a többség ezt hitvallásába nem fogadja, mert másképen a magyar nemzet elvész, hiszen "minden ország támasza és talpköve a tiszta erkölcs, mely ha elvész, Róma megdől s rabigába görnyed." Megemlítem még azt is, hogy a két éve ostromzár alatt szenvedő Szarajevóban az ágyúzás következtében százával sőt ezrével elpusztultak pótlására a születési arányszám a duplájára emelkedett az ostrom előttihez viszonyítva. Mi a keresztények tanulhatunk "csak azért is" megmaradási hősies szellemet a boszniai muzulmánoktól! Szent István országa egy évezred óta keresztény nemzeti birodalom volt és csak úgy tudunk fennmaradni, ha ehhez ragaszkodunk mindhalálig. így a május 8-i választáson indulóknál elsősorban az abortuszhoz, másodsorban a kötelező hitoktatáshoz viszonyulás legyen az átvilágítás alapja, mert a Mindenható parancsainak megtartása és nemzetünk megmentése ezt követeli tőlünk! Tehát a nemzethalál elkerüléséhez elengedhetetlen a halálos betegségben szenvedő magyar lelkek megmentése, melyhez félévszázadnyi idő kell a legoptimistábbak szerint is. Tehát mindenki, aki ezt a 2. törvényt megszavazta azt ki kell zárni a magyar képviselőházból. 1993. márciusának közepén az 1848-as szabadságharcra emlékező - Los Angeleszben megtartott - ünnepélyen Szász Lóránt kőltő ünnepi beszédében ezt mondta: "Amikor egy hajó sűlyedni kezd, - olyankor zúg át az éter hullámain az S. O. S. - Mentsétek meg lelkeinket! - Abban a pillanatban az utasok között megszűnik a társadalmi különbség, vallás és szín, - csupán egy cél vezeti őket a menekülésük érdekében: - egységesen végrehajtják "a kapitány" utasításait. Ha pánik tör ki és mindenki a maga feje után megy, menthetetlenül elnyelik a hullámok." A képviselőnő ezt a létfenntartási tanácsot sem tartotta be, amikor egy új pártot létesített, amely esetleg a bűvös 5%-os eredményt sem fogja elérni s így a szétforgácsolódást elősegítve, a kommunista visszarendeződés tragédiáját felidézheti. Ha mindezt feltártam, ajánlatos a Csurka ügyet is egy elfogulatlan nézőpontból megvilágítani. Mindaz amit beszédeiban, újságcikkeiben és nemzetpolitikai összefoglalójában állított, az a magyar nemzet fennmaradása szempontjából 100 százalékosan igaz. Feltételezem, hogy Csurka el volt készülve arra, hogy a nemzet ellenségei Budapest, New York és Te Aviv háromszögben mindazon jelzőket a nyakába akasztják, amiket meg is kapott. Eddig ez rendben is volna, de azután nem történt meg az, amit a nemzet érdeke megkívánt volna, hogy Csurka István ne alapítson új pártot, illetve ne legyen elnök, se társelnök, hanem maradjon a háttérben, így könnyebb lett volna egy gyűjtőpártot létrehozni. Ez annál is inkább kívánatos lett volna, mert Csurka nem egy lenyűgöző diplomata jelenség. Azonkívül remélem tudatában van annak, hogy a nemzeti s keresztény jelzők bizonyos etikai követelményeket is támasztanak, amelyek még a "minta" demokrácián alapuló amerikai választásokban is jelentős szerepet játszanak. Akik politikai választásokba keverednek, mindig ki vannak téve a kritikának, ellenvéleménynek és "átvilágításnak". Ez szolgál mentségemre, hiszen egyéb jogosítványaim "előrehaladott" életkorom is enyhítő körülmény. Azóta elolvastam a képviselőnő "Mitől romlottak meg a szavak?" című cikkét a Magyarok Vasárnapja 1994. február 27-i számában s megértettem, hogy egyfelé tartunk. * * Az Értesítő Szerkesztőségének! Sajnálattal hozom a Tisztelt Szerkesztőség tudomására, hogy a részemről kezdeményezett "jó mag" hintés terméketlen talajra hullott Magyarországon. Egyik öcsém gúnyos, sertő megjegyzések kíséretében utasította el magától egészében a lapban írottak tartalmát és szellemét. Kérem, a folyóirat küldését a részére beszüntetni szíveskedjék. A másik testvérem őszinte örömmel fogadta és olvassa az ő részére is előfizetett kitűnő havi folyóiratot. Honfitársi üdvözlettel; Sz. T. Kalifornia * Tisztelt Szerkesztő Úr! Szeretettel küldöm a következő évre az előfizetésemet. Mint "öreg” nyugdíjas, az előfizetési díj dupláját remek lapjuk támogatására küldöm. A lapot mindig szeretettel várom és olvasom. Kérem a jó Istent, tartsa meg Szerkesztő Urat jó egészségben, hogy számtalan éven át tudja még tájékoztatni hűséges olvasótáborát. Hazafias üdvözlettel, a Hazáért nagyon aggódó, L. E-né, Connecticut
