Amerikai Magyar Értesítő, 1993 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1993-03-01 / 3. szám

12 AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 1993. március —Gondolom, nem a "fötről" jött utasításokat hiányolják... —Természetesen nem. Azt azonban valljuk, hogy megkellene határozni a privatizáció kedvezményezettjeinek körét, majd kialakítani egy olyan gazdaságpolitikát, s annak részeként egy adó- és pénzpolitikát, amely lehetővé teszi a hazai munkavállalók tulajdonossá válását. Véleményünk szerint ugyanis gazdasági felemelkedésünk kulcsa az, hogy a magyar állampolgárok jó eséllyel induljanak a privatizá­cióban, s fizetőképessé váljanak. —A nagy vitákat kavart hiteljegy konstrukció éppen a keresletélénkítést lenne hivatott szolgálni, ám már most ellenállásba ütközik. A kereszténydemokraták támogatják a tervezetet? —Mégpedik határozottan. Ez a konstrukció pon­tosan a munkavállalók tulajdonszerzését gyorsíthatná meg, amely az elmúlt két esztendő alatt - néhány sikeres MRP- től eltekintve - véletlenszerű volt. Szomorú tapasztalataink szerint a dolgozók nagy többsége úgy érzi, a privatizáció sorscsapásszerűen, az ő kiszorításukkal zajlik: nos, ezen feltétlenül változtatni kell. Sokkal több a vállalkozásra al­kalmas amber, mint gondolnánk, őket kell megtalálni és - a bürokratikus akadályok csökkentésével - támogatni. Ha ebben az oszágban csak az privatizálhat, akinek pénze van, akkor legalizáljuk az elmúlt negyven év államszocializmusá­nak minden kizsákmányolását. Természetesen piaci alapon, versenyeztetéssel kell a továbbiakban is privatizálni, de kizárni annak lehetőségét, hogy a pillanatnyilag tőkével nem rendelkező, ám rátermett és tehetséges munkavállalók kirekesztődjenek a tulajdonossá válásból. —Csakhogy másfél év múlva itt vannak a választá­sok, kevés az idő, s eredményeket kell felmutatni... —A gazdaság szerkezetének átalakulása hosszú, választási ciklusokhoz nem köthető folyamat. Nyilván a kor­mánykoalíció minden pártja produkálni akar a társadalom javára, ám ez nem történhet kizárólag a jelenlegi érdekek szerint. Ezt felismerve kritizáljuk a privatizáció gyakorlatát, s nagyon remélem, javaslatainkat és kritikáinkat nem tekin­tik valami keresztényszocialista utópiának. /Új Ma­gyarország/ Vasvári Éva A Honecker-botrány egyre szélesebb hullámokat vet. A német közvélemény nemcsak azzal elégedetlen, hogy a volt keletnémet diktátor büntetés nélkül megúszta az el­lene indított bírósági eljárást, de általános felháborodást keltett az a hír, ami legutóbb kiszivárgott a Chilébe távo­zott Honecker anyagi ügyeiről. A Sonntagspost című berlini lap értesülése szerint két volt keletnémet állambiz­tonsági tiszt 3 és félmillió márkát utalt át a volt NDK külföldi számláin elhelyezett deviztartalékokból a Chilében bántatlanul élő Honeckernek. A lap úgy tudja, hogy még bőven áll rendelkezésre tartalék, mert 1984-ben a kelet­német állambiztonsági minisztérium (Stasi) közvetítők útján 200 millió márkát helyezett el egy lichtensteini bankban, azzal, hogy afölött csak Honeckernek és a Stasi főnökének, Erich Mielkének van rendelkezési joga. KÖSZÖNTJÜK A SZÁZÉVES VASÁRNAPOT Hónapokig tartó bizonytalanság és pár hétig tartó kényszerű szünet után ismét megjelent a Katolikus Magya­rok Vasárnapja! Örömmel vettük a kezünkbe a homlokán 100. számot viselő újjászületett lap első Clevelandból kel­tezett számát. Csak a szerkesztőség címe változott, más semmi: ugyanazok a szerkesztők, ugyanaz a régi, jólismert fejléc, azonos a külső, ugyanaz a közkedvelt, megszokott nevek, akiknek írásait már nagyon nélkülözték az olvasók, de nélkülözte az egész emigráció. Mert a Vasárnap külön­leges szerepet tölt be a nyugati magyarság életében. Nem­csak azért hívatott erre a szerepre, mert a századik évfolyam rangot és megbecsülést jelent az egész magyar sajtóban - beleértve a most már szabad hazai sajtót is -, hanem mert kevés lap mondhatja el magáról, hogy soha nem tért le arról az útról, amit alapítói még az amerikai magyarság életének első éveiben kijelöltek számára. A Vasárnap mindig a kato­likus világnézet szócsöve volt és következetesen képviselte (az ökumenikus szellem jegyében) az egyetemes keresztény, nemzeti gondolatot. Mindig mentes volt a szélsőségektől és soha nem adta fel függetlenségét: konzervatív, középutas lapként szolgálta megalkuvás nélkül a magyarságot és ápolta a magyar hagyományokat, szépséges nyelvünket és őrizte a magyar kultúra kincseit. Ezért is maradhatott meg ilyen sokáig. Mert a Vasárnapnak nem olvasói, nem elő­fizetői és nem szerkesztői, nem írói, nem munkatársai van­nak: a Vasárnap egyetlen nagy család. Család, melynek tag­jait összetartja a közös ideálok tisztelete. És ezek a család­tagok áldozatot is képesek hozni: megmutatták ezt a kri­tikus hónapok, amikor egy hajszálon múlott, hogy a háttér­ben meghúzódó és ki tudja, milyen érdekeket képviselő sötét erők fondorlatos módon el akarták hallgattatni a Vasárnapot. Tervük nem sikerült, mert a lap hűséges hívei összefogtak és ha a youngstowni magyar szigetet fel is kel­lett adniok a szerkesztőknek, új otthonra leltek Cleveland- ben, ahol szeretettel ölelte őket magához az ottani magyar közösség. És van ebben valami szimbolikus, hogy a lap visszatért abba a városba, ugyanarra a plébániára, ahonnan 100 évvel ezelőtt mint Szent Erzsébet Hírnöke útnak indult. A Mindenható gondoskodásának különös jelét kell látnunk ebben és útmutatást, biztatást a jövőre. Mert a Katolikus Magyarok Vasárnapjára szükség van és még sok-sok év­folyamon át szeretnénk olvasni ezt a kitűnő újságot. Ehhez kívánunk - lapunk nevében is - sok szerencsét a két szer­kesztőnek, Angelus és Barnabás atyáknak, akik - "ha gátat túr is ezer vakond" - viszik tovább a fáklyát, hogy a vasárnap ezentúl is a régi fénnyel világíthassa meg előttünk a krisztusi magyar utat. Isten adjon ehhez erőt Nekik és vala­mennyiünknek! S.Gy. Kérjük, kiolvasás után ne dobja el lapunkat, adja át ismerősének, hátha ő is megkedveli és előfizet.

Next

/
Thumbnails
Contents