Amerikai Magyar Értesítő, 1993 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1993-02-01 / 2. szám
30 AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 1993. február Bélyeggyűjtők rovata Szerkeszti: Körmöczy Zoltán AZ ORVOSTUDOMÁNY ÚTTÖRŐI 2. rész Galenus Claudius /vagy csak Galenus/, (kb. 131- 201) római orvos, kutató. Hippokratész után, hosszú évszázadokon keresztül, megdönthetetlen tekintélye az orvostudománynak. Kísérleteit állatok boncolásával végezte. Megfigyelései fontos részleteket világítottak meg az emberi szervezet működésére is. Ő is görög származású volt. 161-ben telepedett meg Rómában, szmirnai tanulmányainak befejezése után. Ismertette a vese, az epehólyag működését és szerepét. Hét pár ideget fedezett fel, a 12 párból, melyek kiindulási pontja az agyban van. A szívbillentyűket s azok működését, valamint az ütő- és viszér szerepét is ismertette. A középkorban munkáinak egy részét latinra, arabra sőt héberre is lefordították. Legfontosabb közöttük a kilenc kötetes Anatómia és Hippokréteszről írt kommentárja. (l.ábra) Paracelsus Theophrastus (1493-1541), svéd természettudós, alkiminista. Majd egész életét vándorlással töltötte. 1526 és 28 között a bázeli egyetemen a gyógyászat tanára volt. Híres mondása a kémia feladatáról örökérvényű. A filozófiát, az asztronómiát, a theológiát tartotta az orvostudomány sarkköveinek. Sokan csodadoktornak tartották, viszont mások bizalmatlanúl figyelték. Ő alkalmazott először ópiumot, higanyt, ként, vasat a gyógykezelésénél Orvosi munkáin kívül okkult elgondolásait is papírra vetette. Londonban fordították le "One Hundred and Fourteen Experiments and Cures” c. művét 1596-ban. A későbbi időkben is sok értéket találtak munkáiban. (2. ábra) Vesalius Andreas (1514-1564), flamand orvos. Első volt aki elvetette a századokon át tekintélynek tartott Galenus, római orvos, tanításait. Bolognában, Pisában, Bázelben tanított. Páduában boncolással tanulmányozta az anatómiát. Itt írta "De fabrica humani corporis" fametszetekkel szemléltető művét. V. Károly, valamint II. Fülöp spanyol király udvari orvosa volt. Már akkor több eredményes mell műtétet végzett.(3. ábra) Virchow Rudolf (1821-1902), német orvos. Mint kórbonctan sebész elismert tekintély volt. A berlini egyetemen a kórbonctan intézet igazgatója volt. Megalapította a sejt-kórbonctat. Tanulmányozta a sejtszövetek változását mikroszkóp alatt a betegség folyamán. Nagyértékü fölfedezéseket tett a betegségek meghatározásában. Munkái az antropológia terén is nagyértéküek. Számos tudományos könyvet írt. 1858-ban "Cellular-phatologie” c. könyve nagy- jelentőségű. 1858-tól a Magyar Tudományos Akadémia kültagjának választották. A tudomány szabadságáról írt könyvét 1878-ban magyarra is lefordították. (4. ábra) Pavlov Petrovics Iván (1894-1936), orosz fiziológus, a Szentpétervári Katonai Akadémia tanára, a kísérleti orvosi intézet vezetője. Tanulmányait Szentpéterváron, Bresz- lauban és Lipcsében végezte. Nem volt kommunista. Ennek ellenére a kommunista rendszer meghagyta beosztásában, sőt elősegítette kísérleteit is.. Ezek nagyfontosságuak az emésztőnedvek elválasztására vonatkozóan. Megállapításai a feltétlen és feltételes reflexek munkáival kapcsolatban üt- törőek. Az előbbi veleszületett, a másik beidegzés eredménye. Pl. ha egy állatnak ételt adunk és egyidejűleg megszólaltatunk egy csengőt az etetés idején, ha ezt több ízben megismételjük, a csengőhangra a szájában megindul a nyálkakiválasztás anélkül, hogy az állat látná vagy szagát érezné az ételnek. Eme reflexek központja ugyancsak az agyban van. 1904-ben elnyerte az orvosi Nobel-díjat. (5. ábra) 1. Galenus 2. Paracelsus 3. Vesalius 4. Virchow 5. Pawlov
