Amerikai Magyar Értesítő, 1993 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1993-02-01 / 2. szám
1993. február AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 9 beköszöntése. Az erkölcsi rombolás és a nemzetépítő munka helyrehozására, a mentalitás-csere bekövetkezésére úgy érzem, még egy emberöltő is kevés. De elindultak a jó úton és hiszem, hogy a Jóisten segítségével nem lesz visszaút. Ami a politikai helyzetet illeti, ottlétünk alatt már sem a Torgyán-, sem a Romhányi-hírek nem voltak a legégetőbbek. Olyanokat szeretnék most idézni, akik nálam sokkal illetékesebbek. Nevezetesen Benedek Istvánt és Csurka Istvánt. Elöljáróban annyit, hogy véleményem szerint sokmindennek a rákfenéje a tömeghírközlési szervek hangneme. Ha még ma is "időszámításunk előtt"-xő\ beszélünk és fázunk a "Kr.e."-\6\, ha nem az "elszakított területek magyarságára" hivatkozunk, hanem a "volt határszéleken élő milliókra", akkor kérem itt nem szemantikai árnyalatokról van szó. Ez világnézet. Nem utalnak a kommunizmus megszűnésére. A szokott szóhasználat rendszerváltás, vagy rendszerváltozás. Csehországban és a volt NDK-ban azzal bélyegzik meg a múlt kollaboránsait, hogy nyugdíjazzák őket, nem tarthatják meg állásukat. Magyarországon nincsen ilyen megbélyegzés. Állítólag azért, mert létezik egy paktum Antall, illetve az MDF-koalició és az ellenzék, az SZDSZ között. Szabadság. Nem csuknak le senkit azért, amit beszél. Csak az idősebbek néznek körül beidegződötten, óvatosan, ha az utcán elmondanak valamit, azt is halkan. Van kábel-TV, a két állami csatornán kívül bejön az északamerikai CNN, az osztrák TV, még kemény pornó is, német, pozsonyi szlovák adók, stb. Szóval szabadság. Halljuk, hogyan vélekedik erről Benedek István: "Két esztendeje mindenki azt hitte, velem együtt, hogy eljött a szabadság. Azóta is folyton várjuk, hogy eljöjjön. Es most már látjuk, hogy nem jött el. Eljött valami: kimentek az oroszok Ez óriási dolog. De most tapasztalnunk kell azt, hogy hiába mondják nekünk: minden mögött az oroszok álltak ti szovjet parancsolt mindent, a szovjet zsebbe ment minden. Most látjuk higy nincs itt a szovjet és olyan, mintha itt lenne." — Nem kommentálom. Csurkától kaptunk két jegyet a parlament nyitóülésére. Pár nappal azelőtt, nevezetesen Szent István napján jelent meg a közvéleményt felajzó Csurka-tanul- mány. Ezt nem lehet szó nélkül hagyni, mert ottlétünk alatt minden e körül forgott Magyarországon és tudtommal ennek a vitának még korántsincs vége. Csurka, az enfant terrible (vagy hívjuk inkább fenegyereknek? vagy tán nemzetmentőnek?) miért ír? Idézem Csurkát: "írásaim, hangom, indulataim sok ellentétes érzelmet váltottak ki Ennek örülök mert ez volt a célom: írói szóval buzdítani, védeni, nagyobb részvételre és cselekvésre bátorítani azokat, akik a nagyon nehéz esztendőkben is kívül és alul maradtak és ostorozni, leleplezni azokat, akik ugyanennek a küzdelemnek a vámszedői voltak és azok ma is." Ezt 91-ben írta.De most ráillik erre a tanulmányára is. Újságjában, a Magyar Fórum hetilapban jelent meg és a szó szoros értelmében szétkapkodták (utólag a Széchenyi Könyvtár különnyomatot adott ki róla, annyira igénylik.) Igen kevesen olvasták az egészet, de mindenki beszél róla, mégpedig annak alapján, amit a kiragadott részletek közléséből ismernek. E kivonatokat a többi újság hozta, mégpedig részint teljes mértékben eltorzítva, a karikatúra erejéig. Csak említem, hogy a 168 óra a közölt kivonatokat a Mein Kampf részleteivel vetette össze. Mily egyszerű mindent így kivonatosan elferdíteni! Pedig, mondja B.I., "jó szándék van benne (a tanulmányban) és óriási dolog az, hogy Csurka elmond olyan tényeket, amelyekről eddig mindenki hallgatott." Ám a "média" elemzésében mi történik? B.I.: "Mire eljut a tanulmány az olvasóhoz, az olvasó már előre tudja, hogy itt egy antiszemita, rasszista, náci, fasiszta stb. embernek a gonosz írását veszi a kezébe." így mentünk el a parlamentbe. A TV közvetíti az üléseket. Erről a megnyitó ülésről így ír B.I.: "Utalok a mélységesen visszataszító jelenetre, aminek az egész ország szemtanúja volt. Nevezetesen, amikor az Országgyűlésben a miniszterelnök megtartotta csodálatosan szép beszédét Csurka István gondolataival kapcsolatban és utána hisztérikusan, őrültek módjára, szinte az elmegyógyintézet hangulatát felidézve estek egymásnak az emberek. Nekiestek a miniszterelnöknek, Csurkának, a kormánynak, az országnak. Nem tudom, hányán szólaltak fel, a kicsit groteszk módon hadonászó Dénes János volt az, aki kimondta, hogy most, amikor Magyarországot körülveszi a háború, amikor tűzben áll Európa, amikor az aszály harmincmilliárdot vitt el hat hét alatt a pénzünkből, amikor a délszlávok menekülnek, a románok fenyegetőznek, akkor most odaállunk azon veszekedni, hogy egy író mit irogat. Milyen gondolatai voltak. Hát ez a dolgunk most?..." Csurka a parlamentben végig ott ült, az ő nagy fizikumával, mint egy mozdulatlan buddha, akinek egy arcizma sem rándult és hagyta magára zúdulni ezt a nagy szóáradatot. Mikor utána beszélgetés közben megkérdeztem tőle, hogy tulajdonképpen sikerül-e őt valaha is kihozni a sodrából, igen határozottan azt felelte: "Itt - nem!" Közben pedig manipulált a közvélemény. B.I. szerint "életveszélyes, hogy manipulálják". És így folytatja: "Sajnos abban a tévedésben van a kormányunk, hogy Magyarországon gondolat-, szólás- és sajtószabadság van. Nincs! Nincs sajtótisztesség. Nincs liberalizmus és nincs demokrácia." Hogyan érti a liberalizmust? "A liberalizmus nem jelentheti azt, hogy liberális vagyok mindaddig, amíg az én nézetemmel egyetértenek. Abban a pillanatban, amikor az én nézetemmel nem értenek egyet, akkor leütöm a fejüket. Akik így lépnek a porondra, azok nem liberálisok." És így folytatja: "Az ember él egy kicsiny országban, ahol az ország lakosságának legnagyobb része egyáltalán nem törődik azzal, amiről néhány százan vitatkozunk, amiért ölre megyünk." - Ez sajnos valóban így van. A nagy általánosság közömbös, de szerintem ez inkább fásultság. Az emberek ugyanis évtizedeken át megszokták, hogy úgysem tehetnek semmit a dolgok megváltoztatására.
