Amerikai Magyar Értesítő, 1993 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1993-02-01 / 2. szám
6 AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 1993. február HAYNALNÉ KESSERŰ ZSUZSANNA (Buenos Aires): SZAGGATOTT JEGYZETEK MAGYARORSZÁGRÓL - ARGENTÍNÁBÓL Öt hétig voltunk férjemmel Európában augusztusszeptemberben, néhány nap Felvidék és Bécs megszakítással kizárólag Magyarországon. Visszaérkezésünk után már másnap kedves barátaink megrohantak: "Mondd gyorsan milyen volt? Csak egy mondatban, röviden Magyarország - pozitív vagy negatív?" így nem lehet. Nem Western filmről van szó, ahol van a "good guy" meg a "bad guy", vagy a jó amerikai és a rossz náci. Nem fekete-fehér a kép sok-sok árnyalat létezik. Nagynéném innen azzal engedett útnak, hogy "férfi aggyal, de női érzékenységgel" nézzek körül. Ha van ilyen, erre igyekeztem. így születtek a benyomások, a megfigyelések, amit úgy összebúvárkodtam, tarkítva megérzésekkel. Szubjektív meglátásaim, valamint kiértékelésem természetesen vitathatók. De az írás akkor ér valamit, ha bátor. 11 Néhány - késői - megjegyzés a Magyarok Világszövetsége Kongresszusáról. Sem az ünnepélyes megnyitóról, sem a programról, az elhangzott, magasan szárnyaló nagy szavakról nem szeretnék beszélni. Erről írtak már eleget, kellő stílusban. Itt valóban csak néhány megfigyelésről lesz szó. Első benyomásom mint olyannak, aki sokat jár kongresszusokra: mint a mi "Mundial"-unk, az itteni 1978-as Labdarugó Világbajnokság, ez is kissé túl volt méretezve, beleértve a fölösleges pazarlást is egyes tételekben. De ugyanakkor a szervezési tehetség itt-ott erősen kihagyott. Állítólag hétezer ember jött, több, mint amennyire számítottak. A Kongresszusi Központ megfelelt a célnak. Óriás terem, nagy színpaddal, melléktermek, körfolyosó ahol lezajlott a regisztrálási procedúra számítógépekkel, kiállítási sátrak, kávé és üdítő italok, délben (túl?)pazar büfé, stb. Egész Budapesten gyönyörű tájékoztató plakátok hirdették a Világtalálkozó teljes programját. Az első plénum már viharosan kezdődött, a küldöttközgyűlés nem kevésbé viharosan folytatódott. Nem értek egyet azokkal, akik kifogásolták, hogy a tárgyalások zárt ajtók mögött folytak, és úgy vélték, hogy többezer emberes plénummal kellene dolgozni. Ez lehetetlen. Valamint azokkal sem értek egyet, akik a sajtó kizárását nehezményezték. Ennek a magyar sajtó sajátságos mivolta az oka. A "média” többízben nagyfokú részlehajlást tanúsított még a Világtalálkozó előtt. Ezenkívül várható volt, hogy a küldött közgyűlés levezetése fogós szülés lesz. És lett. Több, a természetes feszültséget sőt: ingerültséget messze túlhaladó botrányos és minősíthetetlen viselkedési, ordibálási, összetűzési "közjátékról" lehetne referálni. Igen zamatos incidensek is akadtak, de nem megfelelőek cikkanyagnak. A küldötteket három csoportra osztották (Magyarország, kisebbségben élők és Nyugat). Minden kétség nélkül állítom, hogy a küldöttek kiválasztása manipulált volt. Voltak ott_sokan_olyanok, akiknek jelenléte megmagyarázhatatlan és indokolatlan volt. A "régiek" közül a legtöbben jelen voltak. Másrészt viszont hiányoztak olyan szervezetek vagy intézmények, amelyek nélkülözhetetlen részei a "Nyugatnak" és amelyek végig nem voltak a zárt teremben képviselve. Nyüzsgött ott vagy kétszáz ember. Igazoltatás csak a legvégén volt, amikor az elnökséget kellett megszavazni. Vagyis csak akkor került sor arra, hogy kiderítsék, hánynak van igazából joga szavazni, amikor már lezajlott jóformán minden. Kezdettől úgy volt beállítva, hogy "nagy az egység, kivéve az USA részéről" (mert két szövetség küldöttei képviselték az USA magyarságát). A legvégén a jelöltek listáját vitatva mégis legelőször az USA és a Nyugat egyezett meg (notabene ebben nagy érdeme volt Kardos Bélának, az Ausztráliai Magyar Szövetség elnökének), a kisebbségek csoportjában verekedésre került sor és Magyarország nem bírt megegyezni, legutolsó pillanatig sem, úgyhogy a záróünnepélyt teljes két órás késéssel lehetett csak megkezdeni. Anekdóta számba megy ez az élmény. Sorozatosan szavaztatták a jelenlévőket, az "igent" nem számolták, aztán ún. "ellenpróbát" (?!) tartottak, a nemre, és a tartózkodásra olykor így szólítottak föl: "ki nem érti vagy ki közönbös?", úgyhogy végeredményben esetenként sohasem lehetett tudni hányán szavaztak. Ekkor ötlött fel bennem: nem elég hangoztatni, hogy a szovjet kiment, ha a módszerek azonosak maradtak Azonban minden szemtelen manipuláció ellenére sem egészen úgy sikerült a dolog, mint ahogyan azt a ma- nipulálók elképzelték. Mégis "belekontárkodott" a demokrácia. Döbbent ámulásból felocsúdva, mind gyakrabban hangoskodóan kezdtek nyilatkozni a szabadsághoz szokott és megfélemlítést nem ismerő "nyugatiak". Illetékes személyektől olyasmit hallottam, hogy a MVSZ-t egy "jobboldali coup" kisajátította!... Egy fájdalmas megjegyzés kisebb keretek közt ugyan, de hasonlóan, mint ahogyan az ellenzéki párt, az SZDSZ Washingtonban ördögi beállításban a kormánypárt lejáratására azt terjesztette, hogy Magyarországon dühöngő antiszemitizmus uralkodik, úgy a Világszövetségen belül azt suttogták, hogy a nyugati emigráció nem akarja az elszakított területekről származó magyarok integrálását az MVSZ-
