Amerikai Magyar Értesítő, 1993 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1993-01-01 / 1. szám
30 AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 1993. január ség. Az átadási ünnepségek után Ferenc József előbb Herkulesfürdőre, majd Bukarestbe utazik. A rendőrfőnök felhívására a legelőkelőbb román családok sarjai vállalkoznak arra, hogy a fogadásnál mint rendezők sorfalat álljanak. A kultúrállamok családjában Közben megkezdődik a tanév. Megnyitja kapuját az első hazai leánygimnázium, és szenzációszámba megy, hogy az orvosi egyetemre a millennium esztendejében már négy leányzó is beiratkozik. Kezdődik a színházi idény is, első teljes évadját nyitja a Víg, s a Wesselényi, illetve az Izabella utca sarkán hamarosan tető alá hozzák a Magyar Színházat. A királyi család tagjai váratlanul meglátogatják a városligeti Park Klubot. A helyiségeket nyomban kiürítik, hogy az előkelő vendégek zavartalanul költhessék el ebédjüket. A magyaros étkezéshez Berkes Béla bandája húzza a nótát. Október végén az ezredéves ünnepségek lobogóit felváltják a választási zászlók. „A választási mozgalmak rég voltak ily élénkek. Annyi sok párt nem is állt még nálunk szemközt, mint most, s a pártok sűrűn tűzik ki jelöltjeiket” - írja a sajtó. A választások mégis csendben, gyorsan zajlanak. Goldmark Károly zeneszerzőt a Lipótrend lovagkeresztjével tünteti ki a király, és Lechner Ödön tervei alapján elkészül az Iparművészeti Múzeum. A szecesz- sziós stílusú épület tetejét a Zsolnai gyár égetett agyag ornamensei díszítik. Ferenc József részt vesz az Iparművészeti Múzeum megnyitóján. Az ezredévi kiállítás bezárásakor nincs ugyan jelen, de távoztakor, október 29-én szózatban köszön el a magyaroktól: „Amit néhány hó előtt mint bizonyos reményt jeleztem, beteljesült. Megmutatta a nemzet az egész világ előtt, hogy ezeréves fennállása után büszkén tekinthet nemcsak politikai vívmányaira, hanem szellemi, anyagi fejlődésére is, s hogy ezáltal méltó helyet foglalhat el a kultúrállamok között.” November 3-án délben Schmidt yózjc/lciállítási- gazgató záróbeszédével hivatalosan bezárja kapuit az ezredévi kiállítás. A közönség azonban csak este kilenckor hagyja el a vásárvárost hatalmas harangzúgás közepette. Az utolsó látogatók a Rákóczi- és Klapka- nóta ütemére távoznak. Ezzel vásári anzixunk végére értünk. Befejezésül annak eredünk nyomába, hogy mi volt az 1896-os millenniumi kiállítás hozadéka. Mely épületek, létesítmények állnak ma is az akkoriak közül, közhivatalok vagy turistaattrakciók gyanánt. A kiállítás és az ezredévi ünnepségsorozat jótékony hatást gyakorolt mind a nemzet önbecsülésére, mind az ország külső megítélésére. De a magunkról, illetve a rólunk alkotott kép erősen meg-változott a történelem árapályai közepette. Érdemesebb tehát Magyarország infrastruktúrájának fejlődéséről beszélni, mert ez sokat köszönhetett az ezredéves eseménysorozatnak. A legszembetűnőbb az, hogy Budapest egyik percről a másikra világvárossá vált, s ennek nyomait nap mint nap láthatjuk száz év múltán is. Sorozatunk befejezéseként számot kell vetnünk, mi a millenniumot követő száz esztendő öröksége. A kiállítás és az ezredévi ünnepségsorozat jótékony hatást gyakorolt mind a nemzet önbecsülésére, mind az ország külső megítélésére. De a magunkról, illetve a rólunk alkotott kép erősen megváltozott a történelem árapályai közepette. Érdemesebb tehát Magyarország infrastruktúrájának fejlődéséről beszélni, mert ez sokat köszönhetett az ezredéves eseménysorozatnak. A legszembetűnőbb az, hogy Budapest egyik percről a másikra világvárossá vált, s ennek nyomait nap mint nap láthatjuk száz év múltán is. Láthatjuk: s mégsem gondoljuk végig, hogy mindezt a millenniumnak köszönhetjük. Ha a Városligetben járunk, talán még tudjuk, hogy a Hősök terén látható szoborcsoport konzoljai alkották a kiállítás díszkapuját, s az a híd, melyen a hármas út felé dübörögnek a gépkocsik, hajdan a vásárvárosba vezetett. A Vajdahunyad váráról, a Mezőgazdasági Múzeumról, a jáki templom kicsinyített másáról még eszünkbe jut az ezredéves ünnepség országos láza, de azt már kevesen tudják, hogy a Széchenyi fürdő épülete a kiállításon a székesfőváros kiállítási pavilonja, a Közlekedési Múzeum az Államvasutak pavilonja volt, és kiállítóteremnek épült a mai műjégpálya melegedője is. Gyakran rossz irányba akarok felszállni a földalattira. Miért? - kérdeztem magamtól. Azért, mert a millenniumi földalatti vasút Európában a második volt, melyet londoni elődje mintájára jobbkéz-szabály szerint építettek. Csak gyerekkoromban fordították meg a menetirányt, ez az emlék éledt fel bennem öntudatlanul. A kiállításra készült el az Igazságügyi Paiuta, melyben ma a Földművelésügyi Minisztérium dolgozik. A millenniumnak köszönhetjük a Vígszínházát, a Halászbástyát, a Műcsarnokot. Ebben az évben adták át az Országházat, a Ferenc József hidat (ma Szabadság híd), ekkor teszik le a királyi palota nyugati szárnyának alapkövét. A kiállítás idején szentelik fel a Bazilikát és a Bokányi téri templomot. Diákok népesítik be az Iparművészeti Főiskolát, melyben ma a múzeum működik. A leltár korántsem teljes. És most képzeljük el az 1996-os Expó új épületeit, és képzeljük el ükunokánkat, ahogy száz év múlva némi nosztalgiával úgy sétál majd az Expo emlékei között, ahogy mi járunk-kelünk a Halászbástyán vagy a Ligetben.../Új Magyar Hírek/ Nagy Atilla Kristóf Major miniszterelnök hivatalosan is bejelentette az angol parlamentben, hogy Károly trónörökös és Diana hercegnő a különélés mellett döntöttek. Nem válnak el, de ezentúl külön fognak lakni és külön udvartartást vezetnek. Hivatalos alkalmakkor a jövőben is együtt jelennek meg és ha egyszer Károly kerül trónra, Dianát is királynővé koronázzák. Gyermekeik pedig továbbra is az első helyet foglalják el apjuk után a trónöröklés rendjében. - Beigazolódtak az eddig szállongó pletykák, hogy a trónörököspár házassága nem sikerült. Természetesen mindkét fél a másikat okolja: Károly szerint "Di" kibírhatatlan, a hercegnő pedig a férjét vádolja azzal, hogy házassága alatt sem szakított régi barátnőjével, sőt más nőügyei is voltak. (Persze járja szóbeszéd Diana kalandjairól is...) - Alig hihető, hogy a hírt rokonszenwel fogadná az angol nép, amely minden hagyománytisztelete ellenére sem ragaszkodik már a királyság költséges intézményéhez és egyre nő a tábora azoknak, akik szívesen megszabadulnának tőle.
