Amerikai Magyar Értesítő, 1993 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1993-11-01 / 11. szám
1993. november AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 21 szerűden struktúra megváltoztatására. Tudomásul kell venni azt is, hogy a nemzeti jövedelemnek több mint negyven százalékát az ipar adja, és durván másfél millió embert foglalkoztat. A tavalyi és a tavalyelőtti adatok azt mutatják, hogy 1989-hez képest jelentősen visszaesett az ipari termelés, ráadásul a tanácstalanság is úrrá lett a vállalatok vezetőin. A gyárak termelése rohamosan csökkent, a dolgozókat kényszerszabadságra küldték, majd elbocsátották. A bizonytalanság így gyakorlatilag gerjesztette a munkanélküliséget. A vállalatokat elkezdték szétszedni, csődeljárás alá vonni és eladni. Az ésszerűtlen, erőltetett és kapkodó privatizáció óriási pazarlással járt. Az állami vagyont egyre inkább felélték. Mindez hatalmas nem- A kormányt hibáztáljüK mindezért?- Hiányoljuk inkább, hogy nem tette meg a szükséges lépéseket! Hagyta a káros folyamatot kiszélesedni. Gazdasági csodaszerek azonban nincsenek, ebből következően a privatizációt sem lett volna szabad kontroll nélkül hagyni. Önmagában véve ugyanis a privatizáció nem oldja meg a termelési problémákat. Álláspontunk szerint a gazdasági szerkezet váltásának csak egyik eleme a privatizáció. Ä tulajdonosváltás mellett fejlesztési koncepció és komoly befektetések is szükségesek ahhoz, hogy fellendüljön iparunk. Ehelyett azonban olcsón eladták a vállalatokat.- Mi lenne a helyes megoldás?- Nemcsak eladni és bezárni kell a gyárakat, hanem kellő időben elkezdeni a feljavításukat. Már korábban racionalizálni kellett volna a termelést. és jó vállalati vezetőket kinevezni a gyárak élére, a válságrégiókat és a válságágazatokat pedig különleges kezelésben részesíteni. De ezzel kapcsolatban kezdetben nem volt koncepciója a kormánynak.- Azért mégis komoly összegekkel támogatta a válságrégiókat. Például Ózd térségét kétmilliárd forinttal.- Ez volt a baj! A pénzt odaadták, de nem neveztek ki a kohászat élére olyan vezetőket. akik a kétmilliárdot hatékonyan felhasználták volna. Éppen ez a döntő bizony ítéka annak, hogy az anyagiak nem oldanak meg mindent. A pénz mellé koncepció és végrehajtó hatalom is kell. Ez azonban nemcsak gazdasági, hanem politikai kérdés is. Állítom, hogy sok vállalatvezető abban volt érdekelt, hogy minél jobban tönkremenjenek a gyárak, mert így olcsón tudtak privatizálni. Ezért is érzik az emberek azt, hogy a privatizáció ellenükre zajlik, és egy nagy umbulda az egész! Az első hónapokban tehát ki kellett volna szűrni azokat, akik nem hajlandók tudomásul venni, hogy rendszerváltás történt, és pozícióhoz kellett volna juttatni a kormányhoz hű embereket. A jó szándék önmagában véve ugyanis kevés! A kormány hiába fogalmazza meg például a vagyonpolitikai irányelveit, ha nem tudja végrehajtatni elképzeléseit, és nem bünteti azokat, akik szándékai ellenére dolgoznak.- Kérem, térjünk rá a mezőgazdaság problematikájára. Hogyan értékelik az agrárszférában lezajló folyamatokat? Gondolom önök ma is támogatják a kárpótlást, jóllehet sokak szerint nem az eredeti céljainak megfelelően alakul.- Mi elsősorban a termőföldtulajdon reprivatizációját támogattuk, és kényszerből mentünk bele a kárpótlásba. Politikai hibának tartjuk ugyan- i'. hogy az Alkotműriybíro‘sag megakadályozta a kistu- lajdon természetbeni visszaadását. A földtulajdon alapvető fontossággal bír az emberek szemében. A kárpótlási jegyek kiadása egyrészt nagyon sok pénzébe kerül az államnak, másrészt a spekulációt is lehetővé teszi. A parasztságot pedig belekénysze- rítették a licitálásba, holott ez teljesen idegen a természetétől. íY élkiilözhetetlen állami szerepvállalás- Azzal egyetértenek, hogy az agrárszféra válságban van?- Nem ez a fő kérdés! Hanem az, hogy a mezőgazdaság jövedelemtermelő képessége rendkívül alacsony. Az agrárolló óriási, de ezért nem ez a kormány a felelős. Mi azt a feltűnő aránytalanságot akarjuk mérsékelni, amely a mezőgazdasági értékesítési árak és az ehhez szükséges termelési eszközök költsége között van. Ha viszont nem tudjuk helyreállítani a mező- gazdaság jövedelemtermelő képességét, akkor a világ legjobb bankrendszere sem oldhatja meg a termelők hitelproblémáit.- Ön szerint miképpen lehet növelni a mezőgazdasági termelésből származó jövedelmeket?- Ehhez állami szerepvállalás szükséges. Kerül amibe kerül, de tudomásul kell venni, hogy a lakosság jó része vidéken és a mezőgazdaságból él. A kormánynak éreznie kell a felelősséget az emberekért. S bár az állam az ország eladósodottsága miatt nem képes olyan mértékben támogatni az agráriumot, mint a francia vagy a német kormány, azért mindenképpen szükséges segíteni a parasztokat. Például adókedvezménnyel, kamatpreferenciával, export- szubvencióval.----Nemzetgazdaságunk nagyon sok problémával küzd, önök az utóbbi időben azonban csak a kormány privatizációs gyakorlatát bírálták. Miért?----Azért, mert úgy véljük, hogy a privatizáció nem csupán közgazdasági kérdés, jóllehet az érdekeltek többsége állítja, nem szabad politikát vinni a tulajdonos váltás folyamatába. Ezzel szemben mi úgy véljük, politikai hiba csak gazdasági racionalitások alapján megítélni a privatizációt. Hazánkban ugyanis nem tíz üzemet kell magánkézbe adni, hanem egy egész gazdaságot. Ráadásul kialakulatlan a piacgazdaság, nincs széles alapokkal rendelkező magángazdaság, és egyelőre nem léteznek tőkeerős hazai befektetőcsoprtok sem. Ezért a rendszerváltás egyik eszközeként számon tartott privatizációt nem lehet csak közgazdasági szempontok alapján értékelni. Most dől ei ugyanis, hogy a következő évtizedekben kik lesznek tulajdonosok és kik lesznek bérmunkások. Óriási szociális feszültségek keletkezhetnek. Látjuk azt is, hogy a privatizáció első jelentős következménye nem a magyar vállalatok jobb világpiaci alkalmazkodásában mutatkozik meg, hanem abban, hogy a külföldi befektetők kiütötték a hazai piacról a hazai cégeket. Az import révén pedig megjelenik a magyar termékeket kiszorító külföldi áru a boltok polcain. Mindebből következik, nem annak kell eladni egy vállalatot, aki a legtöbbet ígéri érte, majd elbocsátja az embereket, a munkanélküli- segély kifizetésének és az átképzésnek a terhét pedig az államra hagyja. Mi tehát azt a privatizációs gyakorlatot támadjuk, amely a vázolt hibákkal viszi véghez a tulajdonosváltást.-.4 privatizációért kormány- szinten Szabó Tamás felel. A kereszténydemokraták próbálkoztak eltávolításával?- Mi nem személyekben gondolkodunk. Amikor két hónappal ezelőtt pártunk elnökével felkerestük a miniszter- elnököt, akkor sem személyi kérdésekről beszéltünk, hanem a privatizációs gyakorlat megváltoztatásáról. Ennek következményeképpen Antall József felkérte Szabó Tamást. hogv konzultáljon velünk a problémákról, s megállapodtunk, nem az újságok hasábjain üzengetünk egymásnak.- Azóta lezajlottak az első konzultációk. Milyen gyakorlati eredményekkel?- A konzultatív bizottság létrejött. Tagjai egyrészt konkrét ügyeket vizsgálnak meg, másrészt elvi kérdésekről alakítják ki álláspontjukat. Jelenleg éppen az élelmiszer- ipar további privatizációjáról, hiszen a húsipar, a tejipar és
