Amerikai Magyar Értesítő, 1993 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1993-10-01 / 10. szám
AMERIKAI MAGYAR Ára 1.50 USA dollár ÉRTESÍTŐ XXIX. évf. 10. szám 1993. október STIRLING GYÖRGY: Hűséget fogadunk a zászló előtt, amely jelezte nekünk, hogy a nép forradalmi egységéből a nemzet újjászületett. Ebben a hűségben, hitvallásunk alapján, gondozni és védeni fogjuk a magyarság szellemét. /Tamási Áron, 195 6/ Adósai vagyunk 1956-nak BESZÉLGETÉS HASZNOS MIKLÓSSAL Faggyas Katalin Az októberi dicsőséges napokról annyian és annyiszor beszéltek, hogy szinte már percekre lebontva tudjuk, mi is történt akkoriban. Mi most dr. Hasznos Miklóst, a Kereszténydemokrata Néppárt alelnökét kérdeztük arról, ő miként élte át az egész eseményeket. Annál is inkább tanulságos, amit mond, mert ő nem tartózkodott akkor a fővárosban, s igy kiegészülhet az a kép, amely főként a budapesti események alapján él bennünk. —Én 1956 őszén nem Budapesten laktam, hanem Pécsett - és Komlón, a Cementipari vállalat telepém voltam adminisztrátor. Mint a magyar vidék általában, magáról október 23-ról, valamint az október 24-25-i eseményekről a rádión keresztül értesültünk. Gondolok itt a Gerő-beszédre, majd arra a közleményre, miszerint "fosztogató, fegyveres banditák állnak tűzharcban a kormányhű egységekkel". Mi persze már az elején tudtuk, hogy itt egész másról van szó. Hamarosan jöttek is a szemtanuk, akik akkor éppen Budapesten voltak, s a forradalmi ifjúság küldöttei felkeresték az ország nagyobb városait. —Mi volt a helyzet akkor vidéken ?-Az első napokban még nem omlottak össze kártyavárszerűen az ávó-központok és a pártbizottságok. Ám amikor a budapesti forradalom győzelme egyértelművé vált, ez megnyitotta az utat a vidéki forradalmi bizottságok megszervezése előtt. Tulajdonképpen az történt, hogy a szocializmust megreformálni kívánó, és ezért a párton belül hatalomra törő reformkommunista értelmiség által megindított harcban a forradalmi nép vette magához a kezdeményezést. Ennek a forradalomnak nem volt VIGYÁZÓ SZEMÜNKET ÖTVENHATRA VETJÜK Ismét egy évforduló: az újabb mérföldkő tanúsága szerint 37 év suhant el felettünk az ötvenhatos forradalom óta. Alig lehet elhinni, hogy már ennyi idő választ el bennünket azoktól a napoktól, amelyeknek emléke mindennél többet jelent azok számára, akik átélték őket. Harminchét év: történelmi mértékkel mérve egyetlen szemvillanás, de rövid földi pályafutásunk ívében hosszú idő. Fél emberélet, ennyi idő kell a gyermeki létből a férfikorba éréshez s aztán már a lefelé menő ág vár ránk. A napjainkban oly sokszor emlegetett Horthy-korszak számára ennek az időnek alig kétharmada jutott a sorstól és Istenem, mennyi esemény sűrűsödött bele abba a rövid 24 esztendőbe! Az 1956-os forradalmi szabadságharc óta eltelt 37 év is bővelkedett eseményekben. S azok mégsem tudták feledtetni velünk annak a csodálatos 12 napnak az életre szóló élményét, nem voltak képesek elhalványítani tudatunkban az akkori lelkesedés halálig lelkűnkbe égett emlékét. Akinek megadatott, hogy végigélhette azt a csodálatos másfél hetet, olyan kincset őriz szívében, amelyet mindennél nagyobb becsben kell tartanunk. Féltő gonddal kell vigyáznunk erre a kincsre, hogy sértetlenül adhassuk át utódainknak, mert ha erre nem vagyun képesek, méltatlanokká váltunk azokhoz, akik 37 évvel ezelőtt életüket adták a magyar szabadságért. Ők, a hősök elégtek Ötvenhat lángtengerében, áldozatukkal váltva meg a nemzetet, míg mi, méltatlan utódok azt a feladatot kaptuk a sorstól, hogy ápoljuk emléküket és példaként állítsuk őket az ifjúság elé. Ha ezt nem tesszük meg, hiába éltünk: amikor az ötvenhatos generáció utolsó tagjára, az utolsó szemtanúra is ráesapódik a koporsófödél, talán végképp elenyészik a forradalmi szabadságharcnak ma még a lelkekben élő igazi szellemisége s az akori csoda két-három sorra szürkül az iskolai tankönyvekben. Egy történelmi élmény valójában addig él, amig léteznek a kortársak, akik részesei voltak. S akkor hal meg, ha már nincs, aki saját emlékként gondoljon rá. Ezért kell átadni kincsünket utódainknak. És rajtunk múlik, hogy kellően tudják-c értékelni ezt a történelmi örökségei. Felmerül a kérdés: vajon 56 szellemének csorbítatFolytatás aoldalon
