Amerikai Magyar Értesítő, 1993 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1993-09-01 / 9. szám
1993. szeptember AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 27 A mosoly országa Amerikanizálódás —A szocializmusban mindig a vihar döntötte ki a fákat, mostanában a tornádó. * RÉMÁLOM Tegnap éjjel azt álmodtam, hogy eszkimó fókavadász vagyog Grönlandon. Minden olyan szépen indult. A kunyhó jégfala aranysárgán szórta szét az iglu közepén pislogó tüzet. Az egyenletes fény az egész teret betöltötte, minden apró részlet vizsgálhatóvá vált. A puha fókabőr- takaró kellemes, tavaszias langymeleget őrzött. Lassan körbenéztem. Az ágy mellett két újságra lettem figyelmes. Egyik a kormánypárti Északi Fény, másik az ellenzéki Sarkcsillag. Az utóbbival kezdtem. A címoldalon egy dán származású publicista vezércikke állott. Ebben a pigmeusok, a hottentották és a mongoloidok szeretetének fontosságára intett, mely - szerinte - elengedhetetlen feltétele szigetünk Európába vitorlázásának. Mint őseszkimó, természetesen azonnal tudtam, hogy a dánokra célzott. Unottan váltottam a kormánypárti lapra. Ám az sem mutatkozott különbnek. Az első oldalon "demokratikus szombatra” invitált. Szívhez szóló érvekkel bizonygatta: ahhoz, hogy mi vademberek mielőbb Európába hajózhassunk, alkalmasságunkat gesztusokkal kell bizonyítanunk. Legcélravezetőbbnek az elhagyott dán sírok rendbehozatala és gondozása látszik. Mondanom sem kell, hogy a szerző szintén dán volt. Az újságot mérgesen az ágy végébe hajítottam. Bekapcsoltam a televíziót. Grönland I-en egy dán professzor az eszkimó civilizáció kialakulásáról tartott előadást. Példaként az általuk feltalált és szigetünkre hozott fridzsider hasznosságát említette. Csatornát váltottam. A Grönland II-en - két északamerikai napolaj reklám után - élemedett korú dán hölgy eszkimó folkrólt konferált. Már-már bizakodtam. Na de a műsor! A manhattani szerző "népművét" egy Sanghaj melletti népi kommuna úttörő együttese interpretálta tam-tam dobokon... Tovább nem bírtam. Tele torokból üvöltöttem. Eszkimó akarok lenni, eszkimó akarok lenni! Fölébrettem. Megnyugodva néztem az ismerős bútorokat, bekapcsoltam a rádiót. És ekkor valami szörnyű sejtés fészkelt agyamba! Mintha a műsorvezető dán akcentussal beszélne...(Hunnia) Gerendás András Választások Kenyában A kenyai maszájoknál azt választják a falu főnökének, aki helyből magasabbra ugrik. A felvilágosult és liberális demokráciákban azok nyerik a választásokat, akik nagyobbat és hihetőbbet hazudnak. Ez a haladás útja. Vajon a maszájok vagy mi választunk okosabban? Szerkesztőségben —Mi az, főnök, szabásminta?-Nem, cikket akarok írni a parlamenti átülésekről. A hosszú ló A skót bemegy a lovasiskolába.-Adnak kölcsön lovat sétalovagláshoz? —Hát persze. Milyet óhajt, vadabbat vagy kezesebbet? Pejt vagy szürkét?-Az mindegy, csak jó hosszú legyen, mert hét gyerekem van. * Békesztúpa avatás Zalában-Kis szívem most mondom el harmadszor, hogy nem a zalai dáma, hanem a dalai láma avatta fel a szentélyt. MÉREGKEVERŐK — Iliescu, »égy egy kis Vasgárdái... keverj bele Vatrát... ízesítsd Secuval__ — Meciar: — Ne feledkezzünk meg egy csipetnyi Matica-ról sem! DLUHOPOLSZKY LÁSZLÓ RAJZA
