Amerikai Magyar Értesítő, 1993 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1993-09-01 / 9. szám
22 AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 1993. szeptember ló. (Természetesen ez nem szünteti meg az MNB-vezetők felelősségét!) Az egyik legsúlyosabb gond azonban az, hogy a megszüntető határozat nincs összhangban a magyar büntetőbíróságoknak az elmúlt évtizedekben a devizabűncselekmények ügyében foly- latott joggyakorlatával. Állapítsuk meg: ezzel a joggyakorlattal semmiképpen nem érthetünk egyet, mégis tény: velünk, magyar állampolgárokkal szemben ezt alkalmazták, sőt jelenleg is alkalmazzák! Devizagazdálkodási ügyekben ítéletek tízezrei születtek, s ezekkel állampolgárok tízezreit bélyegezték meg. Ezekről az ítéletekről senki nem mondotta - még a rendszerváltozás éveiben sem! -, hogy tör- vénysértőek lettek volna, sőt az ítéletek egy része megjelent a Büntetőjogi Döntvénytárban, így hivatkozási alapot képeztek, jelenleg is hivatkozni lehet rájuk! Tehát jelentsük ki: a jog- gyakorlat az volt, amit nyilvánosságra hoztak, sőt jelenleg is alapvetően ugyanaz, csak az elkövetési értékhatárok emelkedtek valamelyest. Dr. Gáspár Miklós és jelen sorok írója összesen 16 ítéletet gyűjtött össze beadványában az elmúlt évtizedekből; az állampolgárokat minden esetben elmarasztalták, megbüntették. A sort nagyon hosszan lehetne folytatni. Az ügyek közös jellemzője, hogy ugi/anabbnn az Iliászukban folytak, mint a „guruló dollárok" ügye, s valamennyiben megállapították a bűnösséget. Vitatható mentesítés Feltehető tehát a kérdés: hn a felsoroltakhoz hasonló ügyek tízezrei bűncselekmények voltak, hogyan lehetséges az, hogy évenként 650 000 USA-doUárnak az országból való kijuttatása - a korábban ismertetett módon - nem bűncselekmény? Nyugodtan állíthatjuk; a megszüntető határozat egy kettős mércéjét jogszolgáltatást tükröz: van az állampolgárok tömegeire alkalmazott végtelenül merev, szigorú jog, s vannak kivételezettek. Ehhez sajnos a diktatúra évtizedeiben hozzászoktunk. De ezt egy jogállamban is lehet? Mindez súlyosan sérti az állampolgárok alkotmányos jog- egyenlőségét. Feltétlenül meg kell említeni, hogy Olaszországban jelenleg - némiféleképpen rokonítható tényállás alapján - körülbelül 200 vezető közéleti szereplő ellen folyik büntetőeljárás. Feltehető még egy rendkívül adekvát kérdés a határozat alapján: ha a felsorolt cselekmények „nem bűncselekmények", akkor jogállami viszonyok között is megismétel hetük? Ha az ügyészség gondolatmenetét elfogadjuk, abból az következik, hogy 1993-ban bármelyik pártalkalmazott - sőt bármely magyar állampolgár - átadhat évente 650 000 USA-dollárt egy diplomáciai mentességet élvező külföldinek, hogy vigye ki az országból! Voltaképpen ez nyugodtan előfordulhat, ha X. Y. következmény nélkül - diszkrecionális jogkörében - engedélyeztette saját magának, hogy az MSZMP titkos megbízása alapján, saját nevében, évi 650 000 USA-dollárt vásároljon a saját maga vezette MNB-től. A nyomozást megszüntető határozatnak ugyanis ez a fő érve: „Az MNB volt elnöke és elnökhelyettese olyan diszkrecionális jogot élvezett, amelynek alapján keretkötöttség nélkül volt lehetőség devizaérték kiutalására." E helyen nem elemezhetjük részletesen, az úgynevezett „diszkrecionális jog" tartalmát. Egyet azonban a leghatározottabban kijelenthetünk: a diszkrecionális jog senkit nem hatalmaz fel bűncselekmény elkövetésére! Ha ugyanis ezt a jogot úgy értelmezzük, hogy jogosultjának bármit el lehet követni, akkor a társadalom minden tagjára kötelező bűnelkövetési tilalom felborul. Nem mondhatjuk ugyanis, hogy - például - embert ölni tilos; de diszkrecionális jogkörben engedélyezhető. Véleményem szerint a diszkrecionális joggal való olyan visszaélés, mely bűn- cselekmények elkövetésére használja az intézményt - fogalmilag nyilvánvalóan megállapíthatóvá teszi a bűncselekmények elkövetésének megállapíthatóságát. Hiszen ha 650 000 USA- dollárt ki lehetett vinni évente a diszkrecionális jogkör alapján, akkor nincs összeghatár; az összeg akár évi 1 milliárd USA- dollár is lehetett volna. Az ügyészi határozat egyik legmeghökkentőbb megállapítását az eljárás alá vont egyetlen volt pártvezető mentesítésével mutatja be: „Ami pedig az ügyben gyanúsítottként kihallgatott Y. Z. szerepének megítélését illeti, azzal kapcsolatban megállapítható, hogy a feltárt adatok nem cáfolják azt a védekezést, miszerint a lebonyolítás részleteit nem ismerve, abban a tudatban volt, hogy a valuta MSZMP részére történt értékesítése, illetve a valuta Szovjetunió budapesti nagykövetének átadása megfelelt az akkor érvényes jogszabályi előírásoknak. Az ismertetett adatokból következik, hogy Y. 2. járulékos cselekménye sem alkalmas a devizagazdálkodás megsértése bűntettének törvényi tényállásának megállapítására." O tempóra, o mores! O a világon egyedülálló magyar jogszolgáltatás! Ezek szerint sehol a világon nem lehetett mentesülni ilyen könnyen a vád alól. Elegendő azt mondani: „Nem tudtam, hogy 650 000 USA-dollár átadása egy nagykövetnek bűncselekmény", s ilyenkor az egyébként szigorú nyomozók széttárják a kezüket: „Hát igen, ha nem tudta, mit csináljunk..." Jegyezzük meg, ilyen mentesülési okot eddig a világ egyetlen jogrendszere sem ismert ebben a formában! Természetesen a magyar jog sem. Gondoljuk végig; a turistavalután számítógépet vásárló, vagy bélyeget cserélő honfitársunk is valószínűleg abban a biztos tudatban volt, hogy semmi jogelleneset nem cselekedett - ez azonban nyilvánvalóan senkit nem érdekelt. Ez a mentesülési ok megint a kettős mércéjű jogszolgáltatás iskolapéldája! (Hogy is mondta Orwell az Állatfarmban?) Jogos kételyek Mindezek alapján a legfőbb ügyészhez írt beadvány szerzői indítványozták, hogy rendeljenek el nyomozást a következő kérdések tisztázására: Elkövették-e az ügyben a sikkasztás vagy a hűtlen kezelés minősített esetét és a közokirathamisítást? Megvizsgálták-e a szovjet (orosz) félnek a Panorámában hivatkozott iratait, s az ott megnevezett személyek felelősségét? Hogyan hozható összhangba a devizagazdálkodási bűncselekmény hiánya a magyar bíróságok több évtizedes gyakorlatával? Az indítványozók szerint az eddigi adatokból is megállapítható a súlyos bűncselekmények elkövetése, ezért kérték a leg- | főbb ügyészt: szíveskedjen vádat emelni az ügyben. A beadványt a legfőbb ügyész 1993. május 10-i rendkívül udvarias levéllel elutasította, s lényegében teljesen azonosult a nyomozóhatóság gondolataival. Nem itt van a helye, hogy Magyarország legfőbb ügyészével - akinek emberi és szakmai képességeit tiszteljük és elismerjük - vitatkozzunk. Mégis, leveléből idézni kell egy mondatot, amely valószínűleg az ügy eltérő megítélésének okát jelenti: „Az elől’b elmondottakból az is következik, hogy devizagazdálkodás megsértésének bűncselekményi tényállását kitöltő devizajogi szabályok - az abban meghatározott kötelezettségek és tilalmak - a devizahatóságra nem vonatkoznak, azok csak az állampolgárok, jogi személyek és gazdálkodó szervek magatartását korlátozzák." Nem feladatunk az ítélkezés, hiszen nem vagyunk sem vádhatóság, sem bíróság. Tévedhetünk is. Tanulságként azonban eltöprenghetünk rajta: milyen jog lehet az, amely alkotójára és alkalmazójára nem vonatkozik? Sajnos tudjuk, benne éltünk 45 évig. És még benne élünk a rendszerváltozás, a jogállam harmadik évében is... Dr. Jobbágyi Gábor Pat Nixon, a volt elnök felesége 81 éves korában New Jersey-i otthonában elhúnyt. Tüdőrákja volt, amit nyilvánvalóan az idézett elő, hogy a hajdani First Lady erősen dohányzott, de ezt cak nagyon kevesen tudták róla. A nyilvánosság előtt ugyanis sohasem gyújtott rá. Richard Nixon 1940-ben vette feleségül és 52 évet éltek együtt harmonikus házasságban. Mindkét leányuk Nixon elnöki évei alatt ment férjhez. Pat Nixon nem volt politikus alkat, de férje közéleti szereplése alatt mindig mellette állt és támogatta előrejutásában. A Watergate-ügy és Nixon lemon- datása lelkileg nagyon megviselte, azóta sokat betegeskedett. Az utolsó években két szívrohama is volt és egyszer megoperálták. Végül a rák vitte el.
