Amerikai Magyar Értesítő, 1993 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1993-01-01 / 1. szám
1993. január AAAMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 23 dolom, joggal kérdezhetjük meg, hogy hol voltak ezek a hangok az elmúlt két évben az említett esetekben, miért nem szólaltak meg akkor az ellenzéki pártok képviselői, miért nem ítélte el a sajtó nagy része ezeket a bántó megnyilatkozásokat? Úgy gondoljuk, hogy itt nem elszigetelt esetről, hanem egy folyamatról van szó. A politikai stílus ízlésünktől eltérő, kifogásolható megnyilvánulásairól, amelyekkel szemben nem lehet úgy fellépni, hogy csak a nekünk nem tetsző megnyilvánulásokat ítéljük el, miközben más esetekben hallgatásba burkolódzunk, vagy éppenséggel alig titkolt kárörömmel nyugtázzuk az eseményeket, hanem csak úgy lehet eredményesen szembeszegülni, ha minden, a helyzethez nem illő és bántó megnyilatkozást egységesen és következetesen helytelenítünk. És itt térnék ki arra a vádra, amely a Kossuth téri tüntetést egyfelől szélsőjobboldali elemek művének igyekszik beállítani, másfelől a Kormány közreműködését valószínűsítené. Ami az utóbbi feltevést illeti, itt mindenekelőtt a cui prodest kérdése merül fel. A kormánykoalíciónak semmiképpen sem állt érdekében ez a kellemetlen közjáték, és az olyan burkolt célzásokat, vagy feltevéseket, hogy a történtek mögött a kormányzati oldalról való szervezés állt volna a háttérben, a leghatározottabban visszautasítjuk, és ezt a feltevést vagy célzást ugyanolyan sértőnek találjuk, amilyen sértő volna, ha mi abból kiindulva próbálnánk találgatásokba bocsátkozni a szélső- jobboldali jelképekkel fellépő egyének szervezését illetően, hogy most kik tudnak ebből a kormányzattal szemben a leghangosabban tőkét kovácsolni. Ami egyébként a bőrfejűeket és egyéb szélsőjobboldali jelképeket viselő személyeket illeti, néhányan bizonyosan jelen voltak a megemlékezésen, hiszen az Esti Egyenleg hírműsorában láthattunk ilyen személyeket, az államfővel szembeni negatív megnyilvánulás azonban nem egy kis csoport, hanem a téren összegyűlt tömeg jelentős részének megnyilvánulása volt. Illúzió lenne a történteket azzal magyarázni, hogy a téren egy törpe kisebbség vitte volna a hangot, az pedig a tömeg ellenérzést nyilvánító részét sértené indokolatlanul, ha őket pusztán azért, mert az államfő személyét illetően másoktól eltérően vélekednek, bőrfejűeknek vagy nyilasoknak minősítenénk. Éppen a másság, éppen a véleményszabadság tiszteletben tartása jegyében tudomásul kell vennünk, hogy az államfő személyét illetően is lehet az embereknek különféle véleménye, függetlenül attól, hogy a véleménynyilvánítás módjával és idejével egyetértünk-e vagy sem. Külön kitérőt kíván a rendőrséggel kapcsolatosan felmerült bírálat kérdése is. Egy diktatúrában a rendőrség részére rendelkezésre áll minden olyan eszköz, amellyel biztosítani lehet az ünnepi rendezvények zavartalanságát. A telefonlehallgatásoktól a besúgórendszeren keresztül az igazoltatásig, és a különböző mondvacsinált ürügyekkel történő előállításig végtelen skálája van nemkívánatosnak ítélt megnyilatkozások megelőzésének. A demokratikus jogállam megteremtésével mi jó szívvel mondtunk le ezeknek az eszközöknek jelentős részéről. Ez óhatatlanul együtt jár azzal, hogy ünnepségeink sokkal inkább ki vannak téve nemkívánatos incidenseknek, mint volt a diktatúra úgynevezett ünnepnapjain. Azt hiszem, ezt a veszélyt a demokrácia mellett lehet vállalni. Ugyanakkor azonban az elmúlt két évben rendre azt tapasztaltuk, hogy az ellenzék a rendőrség indokolt és szükséges jogosítványait bírálat tárgyává teszi, és nem egyszer fordult elő, hogy a rendőrséget határozott és jogos fellépése esetén politikai célzatú támadás érte. Ez véleményünk szerint sokban hozzájárult és hozzájárul ma is a rendőri tevékenység elbizonytalanításához. Mi nem akarjuk a szabadságot és a demokráciát olyan parttalanul értelmezni, amibe az anarchia is belefér. Nem akarjuk úgy értelmezni, hogy abban a szélsőjobboldali jelképek viselése és megjelenítése is beleférjen, mint ahogy a mi szabadságértelmezésünkbe a szent koronás nemzeti címer kigúnyolása sem fér bele. Egyetértünk azokkal, akiket a szélsőséges jelképek legyen az szélsőjobboldali, vagy bolsevik, felháborítanak, ezért az MDF képviselőcsoportja törvényjavaslatot terjesztett be, amely megtiltaná mind a fasiszta, mind pedig a bolsevista jelképek nyilvános használatát. Végezetül, tisztelt képviselőtársaim, tudom, hogy az ellenzéki frakcióvezetők előre elkészített petárdáikat nem fogják veszni hagyni — ez már akkor nyilvánvalóvá vált előttem, amikor a FIDESZ frakcióvezetője látva, hogy rajta kívül egyetlen ellenzéki sincs az operaházi díszünnepségen, mondvacsinált ürügygyei távozott a helyszínről, — ezért csak annyit kérek, hogy a petárdák mielőbbi gyors felrobbantását követően, hagyjunk fel egymás értelmetlen támadásával, és foglalkozzunk azzal, ami a feladatunk. Én mindenesetre csak akkor fogok válaszolni, ha úgy ítélem meg, hogy elkerülhetetlen a reflexió. Budapest, 1992. október 26. Jelzések Jelzések márpedig vannak. És a jelzésekre figyelni kell. Füttykoncert volt. És pfujolás. Nem hagyták beszélni. Kifütyülték. A nemzet ünnepén. Az ország háza előtt. Akárcsak a másikat, amikor a bajnokok érkeztek haza. Pedig a nemzet akkor is ünnepelt. Füttykoncert volt. Mert demokrácia van és szabad a vélemény. S már nem előírás, hogy a nép vezetői szeretendő szentek. Árulónak is nevezték, ót, aki harcolt egykor. A forradalomban. A demokráciáért: hogy a nép vezetői ne egy szűkkörű hatalmi elit érdekeinek rendeljék alá az ország érdekeit. Árulónak is nevezték. Nem néhányan. Sokan. Túl sokcin. Azok is, akik egykor vele egy sorban küzdöttek. Ugyanazért az ügyért. Mert ellenére cselekedett annak, amiért egykor harcolt. Megtagadta őket. akikkel egykor egy sorban harcolt. Mert a nép egyik vezetőjeként egy szűkkörű elit hatalmi szempontjainak rendelte alá az ország érdekeit. Jelzések vannak. És figyelmeztetnek. A jelzésekre mindig idejében figyelni kell. (Hírlap) Mester Zsolt Gábler Antal: KARÁCSONYI GONDOLAT (Erdélyi barátomnak) Imádkoznak ma reménykedve: Erdélyben és öreg Szigetváron; Áhitatos magyar szívvel, Bánhidán...és messzi Kolozsváron. Vonat robog Várad felé És könnyek árját viszi a Maros: Csillag ragyog fent az égen S a régi templom - kopott, balzsamos.
