Amerikai Magyar Értesítő, 1993 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1993-07-01 / 7-8. szám
8 AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 1993. júl.- aug. UJ ALLAMPOLGARSAGI TÖRVÉNY Nyolc évre emelte a magyar állampolgárság megszerzéséhez szükséges "várakozási időt" júniusban a magyar parlament, ugyanakkor az átlagosnál kedvezőbb honosítási eljárást írt elő azoknak a magyar nemzetiségű külföldieknek, akik magyar állampolgárságú felmenőt tudnak "igazolni". Sikerként könyvelheti el a parlament az új állampolgársági törvány elfogadását: ellenszavazat nélkül hagyták jóvá a képviselők az 1992. december 9-én benyújtott javaslatot. Büszke lehet teljesítményére a kormány is: a parlamenti vita során nem kényszerült komoly engedményekre, néhány kisebb - inkább jogtechnikai - változtatástól eltekintve az eredeti kormányzati elgondolások emelkedtek törvényerőre. Az Antall-kabinet kettős célt szeretett volna elérni a jelenleg hatályos állampolgársági alapjogszabály, az 1957. V. törvény "cseréjével". Egyrészt jelentősen szigorítani kívánta a magyar állampolgárság megszerzésének feltételeit, másrészt arra törekedett, hogy ezzel az új törvény ne nehezítse meg a magyar nemzetiségű külföldiek - köztük a szomszédos országokban élő magyarok - befogadását a magyar állampolgárok körébe. Kormánytisztviselők szavaival fogalmazva: szerették volna megadni a magyar állampolgárság "közjogi rangját", ugyanakkor kedvezményeket nyújtani azoknak, akik - vagy felmenőjük - magyar állampolgárok voltak. A kormány - s mint a törvény elfogadása jelzi, a parlament - szerint legkönnyebben úgy lehet rangot adni a magyar állampolgárságnak, ha megnehezítik a megszerzését. (A rangadás ennél hatékonyabb módja lehet például az, ha az állam más országoknál szigorúbban védi polgárai jogait, illetve hathatósabb védelmet - jogsegélyt, anyagi segítséget - nyújt külföldön bajba jutott polgárainak.) Az természetesen továbbra is szabály marad, hogy születésénél fogva magyar állampolgárrá válik a magyar állampolgár gyermeke, ám az úgynevezett honosítási szabályok - amelyek azokra a külföldiekre vonatkoznak, akik korábban nem voltak állampolgárok - a korábbinál sokkal keményebb feltételeket írtak elő. A legfontosabb: az eddigi három év helyett a jövőben - valószínűleg 1993. október l-jétől - nyolc év lesz az általános "várakozási idő", ennyi ideig kell folyamatosan Magyarországon lakni ahhoz, hogy a külföldi magyar állampolgársági kérelmet terjeszthessen elő. (Magyarországi lakónak számít az a külföldi, aki bejelentkezett a lakcím nyilvántartásba, s bevándorlóként vagy menekültként elismerték a magyar hatóságok. Az állampolgársághoz tehát kettős eljárás kell: előbb megkell szerezni a bevándorlói vagy a menekült jogállást, nem elég tehát - mondjuk diákként - bejelentkezni Magyarországon.) A törvény-előkészítő tárca, a Belügyminisztérium (BM) munkatársai szerint ez "nagyon jó átlagszabály Európában", hiszen Svájcban 12 évet, Ausztriában és Németországban 10, Franciaországban 5 évet kell várni. A nyolc év helyben lakás azonban csak szükséges, ám nem elégséges feltétele a magyar állampolgárság elnyerésének: a kérelmező nem lehet a magyar szabályok szerint büntetett előéletű, nem folyhat ellene magyar büntetőeljárás, lakhatásának, megélhetésének biztosítottnak kell lennie, s ha nagykorú, magyar nyelvű alapismereti vizsgát kell tennie alkotmánytanból. Mindezek teljesítése után elutasítható lesz azonban a kérelme, ha az illető honosítása - mint a törvény fogalmaz - sérti a Magyar Köztársaság érdekeit. A várakozási idő, a megélhetési előírás és az alkotmányossági vizsga alól - a belügyminiszter javaslatára - a köztársasági elnök felmentést adhat, ha a "kérelmező honosításához a Magyar Köztársaságnak fontos érdeke fűződik”. (A kormányjavaslat még "rendkívüli fontos" érdekről szólt, ezt enyhítette a parlament.) A másik kedvezményezett csoportba azok tartoznak, akiknek magyar állampolgárokkal van méltánylandó kapcsolatuk, esetleg korábban maguk voltak magyar állampolgárok. Az utóbbiak várakozási idő nélkül kérhetik visszahonosításukat, míg azok a magukat magyar nemzetiségűnek valló külföldiek, akiknek valamely felmenőjük volt magyar állampolgár, egy évet kényszerülnek várni. (A törvény nem korlátozza a "felmenői fokokat", elvileg elég igazolni, mondjuk, egyetlen magyar állampolgárságú múlt századi ükapát.) A "hároméves" - tehát még mindig kedvezményezett- csoportba az tartozik, aki legalább három éve magyar állampolgár házastársa; akinek kiskorú gyermeke magyar állampolgár; akit magyar állampolgár fogadott örökbe; és az, aki menekültnek számít. Az új szabályok legkedvezőbben a házastársakat érintik: ők ugyanis a mai szabályok szerint akár várakozás nélkül is beadhatják kérvényüket, s ehhez még Magyarországon sem kell lakniuk. A kormányjavaslatban szereplő háromévi várakozást esetünkben a parlament - a névházasságok elleni küzdelem jegyében - még megtoldotta azzal, hogy csak három évvel a házasságkötés után kérhető az állampolgárság. Mindez azt jelenti, hogy az állampolgárság kedvezményes megszerzése is 2-6 évig tarthat, nem is beszélve az általános szabályok szerint 10-12 évről, az állampolgársági kérelmeket ugyais - az eddegi tapasztalatok szerint - általában a beadástól számított másfél-két év alatt bírálják el. Az új törvény se tartalmaz erre az eljárásra elintézési határidőt, csak úgy fogalmaz, hogy a honosítási kérelmekről- a belügyminiszter előterjesztésére - a köztársasági elnök dönt. Az állampolgárság láncszerű öröklődésének megakadályozását a Fidesz kezdeményezte: Hegedűs István és Szelényi Zsuzsa elutasított indítványa szerint az állam- polgárságról való lemondással lett volna egyenlő, ha a külföldön élő kettős állampolgárok az új törvény hatálybalépésétől számitott nyolc éven belül nem váltják ki, hosszabbítják meg magyar útlevelüket, illetve nem kérnek állampolgársági bizonyítványt. A külföldön élő magyar ál
