Amerikai Magyar Értesítő, 1992 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1992-04-01 / 4. szám

16 Amerikai Magyar Értesítő 1992. április SAJTÓÉRTEKEZLET A WASHINGTONI NAGYKÖVET­SÉGEN Március 12-én a washingtoni magyar nagykövetség sajtóértekezlet keretében mutatta be az amerikai főváros magyar újságíróinak - a hazai lapok tudósítóinak és az emigráns sajtó helyi képviselőinek, akik között ott volt la­punk főszerkesztője, Soós József és Stirling György fő­munkatárs is --, azt a kiadványt, amelyet Forrai Kristóf első titkár szerkesztett az amerikai magyar egyesületekről. A tet­szetős és hézagpótló ßzetet Tar Pál nagykövet ismertette a megjelentekkel, majd a nagykövetség és az amerikai ma­gyarság közti jobb együttműködés lehetőségeit vázolta. A két órán át tartó kötetlen beszélgetésnek voltak olyan részei, amelyeket szeretnénk közreadni, de az idő rövidsége miatt erre már nem volt mód. A következő számunkban visszatérünk a témára és megírjuk véleményünket a címtár­ról is. AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG DÖNTÉSE -- NINCS FELELŐSSÉGRE VONÁS A magyar rádió március 3-án este mondta be a meglepetés erejével ható hírt, hogy az alkotmánybíróság törvényellenesnek minősítette és visszaadta az ország- gyűlésnek az un. Zétényi-Takács féle törvényt, ami a kom­munista korszak főbűnöseinek felelősségrevonásáról in­tézkedett volna. A magyar politikai életben fordulatnak számító eseményről a WASINGTON POST 4.-i száma hosszabb cikkben számol be és az egész közép-európei térségben precedensértékűnek tartja a magyar alkotmány- bíróság döntését. A hírt egyébként Göncz Árpád köztár­sasági elnök nemzetközi sajtókonferencián közölte az újságírókkal és azonosította magát a bírósági határozattal, amit a közvélemény nagy többsége mély megdöbbenéssel fo­gadott. /A kommunista bűnösök viszont fellélegeztek.../ A koalíciós kormány vezető pártja, az MDF -- egyben a felelősségrevonásról szóló törvény benyújtója -- egyenlőre nem adott ki nyilatkozatot az ügyben, de Antall József köreiben úgy tudják, hogy a miniszterelnök megpróbál kompromisszumos megoldást találni. "TORGYÁN KILÉPETT A KOALÍCIÓBÓL" -­olvashattuk a hazai újságokban, melyek jelentése szerint a Független Kisgazdapárt országos vezetőségi ülése egy­hangúlag úgy határozott, hogy azonnali hatállyal otthagyja a koalíciót. Ezt Torgyán József pártelnök jelentette be az ülés után tartott sajtótájékoztatóján és ehhez még annyit fűzött hozzá, hogy a pártvezetőség "soha nem látott egységben döntött arról, hogy az FKGP nem kíván résztvenni a kor­mány nemzetrontó politikájában." Torgyán azt is közölte a sajtóval, hogy pártja húsz pontban foglalta össze ellenzéki politikája téziseit és bár ezt a programot nem ismertette részleteiben, annyit elárult, hogy az FKGP kormányzati hatalomra tör. "A jelenlegi vezetéssel - jelentette ki a pártel­nök --. mely az országot katasztrófába sodorja, nem tudnak együttműködni és csak olyan kormányt fogadnak el, melyben a Kisgazdapárt kepezi a vezető erőt." A pártelnök mindvégig a 12 tagból álló és őt követő képviselő frakció nevében beszélt, a 33 tagú "disszidens" parlamenti frakcióval megta­gadott minden közösséget. Végül az elnökségi ülés kizárta pártjából a legrégibb kisgazdapárti képviselőt, Vörös Vincét, aki az országgyűlés egyik elnöke és megfosztotta párttagsági jogaitól Gergátz Elemér földművelésügyi és Kiss Gyula munkaügyi minisztert, valamint Morvay István belügyi ál­lamtitkárt. PÁSZTOR LÁSZLÓ, AZ AMOSZ HÍRADÓBAN, beszámol sikeres floridai útjáról. Hosszan foglalkozik az egyesületek munkájával. Megemlíti, hogyan akarják egyesek megbontani az ottani egyesületi egységet, és a Magyar Koalíció nevű új összeállás floridai mesterkedését. De adjuk át Pásztornak a szót: "...meglehet állapítani, hogy a Szövetség megbontására törekvők Floridában sem érték el céljukat. Egy másik újabb alakulás, amit röviden Magyar Koalíciónak neveznek, sem járt nagyobb sikerrel. Annak állításával, hogy az AMOSZ "nem kíván együttműködni a Koalícióval" az AMOSZ egyik sarasotai szervezetének tagjait arra kérték, hogy nekik adjanak 1000 dollárt. Furcsa ez a Koalíció, ahelyett, hogy olyanokat szervezne be és azoktól gyűjtene, akik még nem tartoznak az AMOSZ-hoz, annak tagintézményeit próbálja — mégcsak tisztán meg sem fogalmazott céljaira — megnyerni, az AMOSZ vezetőségének megkerülésével." A MAGYAR NEMZETI BANK jelentése szerint három világbanki program előkészítésével foglalkoznak je­lenleg a bank szakemberei. Ezek közül a legjelentősebb az a 200 millió dolláros kölcsön, amit a Világbank a privatizálás elősegítésére nyújt Magyarországnak. A kölcsön feltétele, hogy a privatizáció ütemében lelassulás ne legyen. A má­sodik hitelkeret 66 millió dollárt tesz ki és a magyar bankrendszer infrastruktúrájának korszrűsítésére szolgál. A harmadik program keretében 100 millió dollár jutna a hazai kereskedelem modernizálására. A világbanki kölcsönöket igen kedvező visszafizetési feltételekkel kapja a magyar ál­lam. A kedvező feltételek nem jelentik azt, hogy a hiteleket nem kamattal kell visszatéríteni a Világbank által kijelölt pénzintézeteknek. És az ember ezt olvasva nem érti a magyar kormányzat logikáját: zokszó nélkül vállalja a kommunisták által felvett kölcsönök törlesztését és erre fordítja a nemzeti jövedelem jelentős százalékát, noha ezt megtagadni nemcsak erkölcsi joga lenne, de a hitelezőkben is van hajlandóság a halasztás megadására. Ugyanakkor további hitelek felvételével terheli az államháztartást. Ki érti ezt? FEBRUÁR 27-ÉN ESTE MONDTA BE a budapesti rádió, hogy a Kiállítások Nemzetközi Irodája Párizsban rendkívüli közgyűlést tartott s azon titkos szavazással -- 27 szavazattal 5 ellenében -- véglegesen Magyarországnak ítélte az 1966. évi világkiállítás jogát. Ezzel visszavonhatatlanul eldőlt, hogy Budapest rendezi a négy év múlva sorrakerülő EXPO-t.

Next

/
Thumbnails
Contents