Amerikai Magyar Értesítő, 1992 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1992-02-01 / 2. szám
1 1992. február Amerikai Magyar Értesítő 21 Az igazságtétel nem bosszúállás Amikor a Jelenleg Is csak harmincötezer tagot számláló Magyar Demokrata Fórum millió- számra kapta a szavazatokat, s Íá/Jliberálisék legnagyobb döbbenetére toronymagasan megnyerte a választásokat, még a több évtizedes baloldali múlttal rendelkező politikai elemző (Ágh Attila) is így írt: ....az első szabad, többpárti választás voltaképpen negatíu szavazás volt, a pártok pozlttu programja nem állt készen, nem az új perspektíváról, hanem a régi rendszer ellen szavaztak az emberek. Ennek megfelelően a választási hadjárat is negatív volt, s a »ki a legjobb antikommunista?« nemes versenyében egyesek megbuktak... mások bejutottak a parlamentbe...” (lásd Az Ideiglenesség kormánya című cikket a Népszava 1991. február 16-i számában.). Ágh Attila, - aki időközben a Budapesii Közgazdaságtudományi Egyetem politológia tanszékének tanszékvezetője lett, s aki a korábbi kommunista kormányok iránti totális lojalitásával ellentétben, az Antall-kormányt több tucatnyi írásában tépi-mar- cangolja - ezúttal igencsak fején találta a jancsiszöget. A választók többsége valóban alig-alig ismerte a pártok jövőt építő, embrionális állapotban leledző programjait, azt viszont igen jól tudták, hogy a kommunizmussal is, meg a kommunistákkal is torkig vannak. S mivel szemük Is volt, jól látták Aba Béla tavaszi nagytakarítást hirdető, remekbe sikerült plakátjait! Bádogkukákkal, partvissal, a földre hajított kommunista párttagkönyvekkel... .Na," - gondolták a választók - .íme, a történelem szemétdombja.” ...Mekkora hát a csalódásunk, amikor haladván a ballagó idő, egyre késik e nagytakarítás, mi több, a csillagszemű elvtársak, az egykori párttitkárok immáron kft. ügyvezető .urakként" vagy máshol, de mindenképpen a hatalomban, vezetői helyeken terpeszkednek. Tökéletesen, százszázalékosan átmentették magukat! De hogy még csak ne is reménykedjünk egy valamikori változásban, az MDF egyik alel- nöke, Furmann Imre - a Magyar Hírlap 1991. augusztus 24-1 számában Pintér Dezsőnek nyilatkozva - még ki is jelenti: .A bosszúállás minden formáját elutasítjuk." No, de hiszen ez nagyszerű! Csak azt nem tudom, kedves Furmann Imre, hogy miért nem ezt pingáltatta a választási plakátra? Miért nem hirdette meg becsületesen, hogy az MDF egy része, - NYOMATÉKOSAN HANGSÚLYOZOM, HOGY CSAK EGY RÉSZE, hiszen azért az MDF-ben sem csak Furmann Imrék vannak. Ugyancsak megnéztem volna; mennyi szavazatot kap ezek után a párt? Mert nem ezt ígérték! Így aztán nem csoda, ha a pártból elszivárognak a tagok, az MDF szavazótábora pedig megcsappan. Ha a párivezeiés így folytatja; bizony megnézheti magát a következő választásokon! A tragédia végül is az, hogy hiába vannak olyan tisztán látó és mágikus erővel fogalmazó vezéregyéniségek, mint Csurka István, hiába van az MDF kebelén belül egy minden erejével a változást akaró népi-nemzeti kör, az MDF fá ^liberálisai lepak- táltak a hatalomátmentőkkel, s egy követ fújnak más (ál)liberáli- sokkal. S e bül-bül szavú hatalomra ácsingózók kieszelték a maguk tetszetős ideológiáját is. Mi több, saját szókészletet alakítottak ki, melyet hallva a közönséges halandó kővé dermed a meglepetéstől. Olyan sose hallott elmeszüleményeket lehet úton-útfélen hallani, mint „politikai boszorkányüldözés”. Ejnye, ejnye, jó elvtársaim, báránybőrbe bújt farkas urak, minek ide ez a sok-sok lakkozás? Mi a jó fenének kell ide „boszorkányüldözés"? Ezt még maga Furmann Irnre alelnök is nevetségesnek találta, s íme, az ő szótárában a »bosszúállás« szerepel... Kérdezem Furmann urat, az egykori miskolci ügyészt: hallotta-e már azt a szót is esetleg, hogy Igazságszolgáltatás? Ida esetleg hallotta, akkor ugyan legyen már olyan bátyám, és helyettesítse be ezt a jól kifundált kis mondatába. S akkor ez Így fog hangzani: .Az Igazságszolgáltatás minden formáját elutasítjukl’ Mi, egyszerű emberek, ezt szeretnénk, és a sok-sok furmányos úr ezt szabotálja el: az igazságszolgáltatást! Mert mi dehogyis akarunk boszorkányokat üldözni, dehogyis akarunk bosszút állni: ml Igazságszolgáltatást szeretnénk! Apropó, bosszúállás! Mint a Magyar Hírlap rendszeres olvasója, akit teljesen lenyűgöz a szlogen, mely szerint „a hir szent, a vélemény szabad", időről-időre olvasom ezen orgánumban a kanadai Flnta Imre- per fejleményeit. Arról van szó, hogy a most 78 éves, Kanadában élő vendéglős 1944-ben Szeyedtii o: párái icsnokkeiu teljesített szolgálatot, s részt vett magyar állampolgárok deportálásában. S még most, 47 évvel később is működik vele szemben az igazságszolgáltatás! Vagy Furmann Imre szerint ez is bosszúállás? Vagy ez igazságszolgáltatás, és csak a kommunisták elszámoltatása, lecserélése stb., az a bosszúállás? Mert végül az időtényezőre is figyelni kell, s vagy van elévülés vagy nincsen. Aki bűnös: bűnhődjék! Na de ha az ötven évvel ezelőtti náci bűnök nem évülnek el, ne évüljenek el a hasonló húsz, huszonöt, harminc éve elkövetett kommunista bűnök se! Elhiszem, hogy mindazoknak, akik a négy évtizedes bolsevista agymosásnak nem voltak képesek ellenállni, akik képtelenek mind a mai napig az önálló, szuverén gondolkodásra és véleményalkotásra, azoknak ezek a gondolatok felfoghatatlanul újak. Többet kellene olvasgatni a Magyar Hírlap- ot, mert az MDF egy másik alelnöke, jelen esetben az ügyvezető, azaz Horváth Balázs, a már emlegetett Pintér Dezsőnek ezt nyilatkozta a szeptember 21-i szám tanúsága szerint: „...A történelmi Igazságtétel nem bosszúállás. A leváltott struktúra hibáinak, bűneinek feltárásán túl egy bizonyos körön belül alkalmazni kell a felelősségrevonást is. Emberölési, hazaárulás! esetekre gondolok, de egyszerűbb, ha azt mondom, támogatom a Zété- nyi-féle Btk.-módosítási Javaslatot, s helyeslem annak tartalmi felsorolását. Én nem látok különbséget azok között, akik Mosonmagyróvárott gyllkol- tattak le ártatlan embereket, és akik Mauthausenben küldtek gázkamrába szintén ártatlan embereket. Ezek megbocsáthatatlan történelmi bűnök...' (Kiemelés tőlem - P.G.) Igen, ez az igazság. S mivel Mosonmagyaróvár csak példa volt, rögtön tegyük hozzá a Parlament előtti Kossuth téren vérengzőket, a salgótarjáni megyei önkormányzat épülete előtti téren gyilkoló pufajkáso- kat, s mindazokat, akik 1956 és 1963 között (sőt azután is!) öldököltek. Mert bizony, mondom nék- tek, szó sem lehet - egyelőre - második kiegyezésről. 22 í? é'3 * ar;'.?!y 1945-ben létrehozta a „Népbi- róság” nevezetű, kizárólag a bosszúállásra specializálódott szervezetet, az az érdekszövetség, amely az ÁVÓ által gyilkolta a népet, ahol érte, az az érdekszövetség, amely 1956 után tobzódott a vérben, és más sem éltette 1956-1963 között, csakis és kizárólag a bosszúállás - az most, 1991-ben, a szovjetek távozta után, már erőltetné a kiegyezést az áldozatok hozzátartozóival... Istenem, micsoda rendes emberek ezek a kiegyezésre törekvők! Tessenek elhinni, ezeket más sem érdekli, csak az ország érdeke! Az, hogy az igazságszolgáltatás elvonná a figyelmünket a békés építő és termelő munkától! Na, de ilyet, elvtársak! Ezt a hihetetlen felelősségérzetet és áldozatvállalást? S kizárólag a közért?!... Én azonban azt mondom, előbb igazságszolgáltatást, azaz tabula rasá-t, utána kiegyezési! Szó sem |ehet a gyilkosokkal való parolázásról! Nincs jogunk az áldozatok nevében megbocsáj- tani. Nincs erre felhatalmazásunk! (RIN(') ^r- P°lgárdy Géza
