Amerikai Magyar Értesítő, 1992 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1992-02-01 / 2. szám
1992. február Amerikai Magyar Értesítő 9 den bizonnyal hozzá fog járulni térségünk békéjének és stabilitásának megszilárdításához. Ehhez a Magyar Köztársaság Kormánya kész minden segítséget megadni. * Antall József miniszterelnök az önálló szlovén és horvát állam magyar elismerésekor nyilatkozott az MTI- nek. A kormányfő elmondta: A Magyar Köztársaság különlegesen érdekelt volt az elmúlt időszakban is a jugoszláviai válság rendezése ügyében. Számos nemzetközi fórumon, az ENSZ-ben, a NATO-ban és az Európai Közösség különböző fórumain legmagasabb szinten adtunk hangot e törekvésnek. Mindent elkövettünk annak érdekében, hogy megoldást találjanak Jugoszlávia tagköztársaságai és nemzeti kisebbségei a demokratikus és békés megoldás érdekében. Támogattuk a szuverén nemzetek konföderációjának gondolatát akkor, amikor ennek megteremtésére még lehetőséget láttunk. Személyes erőfeszítéseket tettünk és tettem mind a Hexagonale, mint pedig a kétoldalú tárgyalások során a válság rendezése érdekében, végig arra törekedve, hogy más események, így például a szovjet puccskísérlet ne szorítsa háttérbe a jugoszláv kérdés megoldását. Jelenleg egyetértésben az Európai Közösség államaival, más szomszédos és közeli államokkal, elhatároztuk Szlovénia és Horvátország önállóságánek elismerését, a diplomáciai kapcsolat felvételét. Természetesen mindent elkövetünk annak érdekében, hogy a korábbi Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság (a korábbi Szerb—Horvát— Szlovén Királyság) más nemzeteivel és tagköztársaságaival is jó kapcsolatokat tartsunk fenn, megvizsgáljuk az elismerés kérdését. Ugyanakkor különösen fontosnak tartjuk a Szerb Köztársasággal való jó kapcsolat kialakítását, tehát valamennyi déli szomszédunkkal. Közös érdeke a Szerb Köztársaságnak és Magyarországnak a jó szomszédi viszony, a gazdasági kapcsolatok fenntartása. Magyarországon keresztül vezetnek a Közép-Európát és a Balkánt összekötő legfontosabb útvonalak, rendszerek, stb. Bízunk benne, hogy a nemzeti kisebbségi kérdéseket kölcsönösen, az emberi jogok és a nemzeti kisebbségi jogok normái szerint fogják mindenütt intézni. A különböző délszláv nemzetek és a magyarok évszázadok óta élnek egymás mellett, néha barátként, néha ellenfélként az elmúlt háborúkban, de a mi nemzedékünk kötelessége a jó kapcsolatok fenntartása és a történelmi kibékülés megteremtése valamennyi szomszédunkkal. A magyar kormány erre készen áll.- Peking. Kina a Szovjetunió széthullása és a világban végbement nagy változások ellenére is kitart a szocializmus mellett - jelentette ki Li Peng kínai miniszterelnök Pekingben. A kínai kormányfő szerint az 1979-ben elkezdett kinai reformpolitika a szocializmus megújuló képességét bizonyítja. A kinai hatóságok eközben kiutasították az országból a kanadai parlament három képviselőjét, akik emberi jogi kérdésekkel foglalkoztak, és virágot akartak elhelyezni a Tienanmen téren, az 1989-ben megölt tüntetők emlékére. A kanadai nagykövetség közölte, hogy a "legmagasabb szinten” fognak tiltakozni a kiutas miatt. DOMOKOS SÁNDOR (Kanada): A LEGNAGYOBB MAGYAR NYOMÁBAN Fáy Istvánnak a "Legnagyobb magyar" címen két folytatásban megjelent cikke a Kanadai Magyarságban olyan gondolatokat váltottak ki belőlem, melyeket azért szeretnék megosztani az olvasókkal, mert ezek Hazánk mai viszonyaira is alkalmazhatók. Széchenyi István a legnehezebb szerepet vállalta, amit ember vállalhat. Egy forradalmi kor légkörében merte visszautasítani a forradalom szélsőségét. Ugyanakkor volt bátorsága ahhoz is, . hogy a hatalmon lévő feudális konzervativizmust is támadni merje. Ez a szerep a legnehezebb és ezért megérdemli a "legnagyobb" jelzőt, függetlenül attól, hogy ezt elsőnek Kossuth alkalmazta vele szemben. Ugyanis minden forradalmi korban fennáll a veszély, hogy a lelkesedés elvakítja az embereket. A francia forradalom vakságát, mely az egyenlőség és szabadság össze nem egyeztethető eszméit vakon erőltette követőire, már többször felhoztam mint példát erre. A forradalmi elvakultság nem csak a múltban volt vonzó, de a jelenben is veszélyesen népszerű. Ennek legfőbb jele az eszmébe vetett vak hit, mely minden kritikát elutasít. A hitleri Németország egy generációt nevelt fel ebben a vaskalaposságban. A szovjet rendszer hármat. A nácizmus kritikusait "árulóknak", a marxizmus ideológiáját kritizálókat "reakciósoknak" bélyegezték. Sorsuk legtöbb esetben azonos volt. Visszetérve Széchenyi nagyságához, rá kell mutatnom, hogy ennek a nagyságnak a fokmérője az ő esetében is két ellentétes szélsőség elutasítása volt. Elutasította a patópál gondolkozást, melynek alapja volt, hogy ami jó volt az apáinknak, az jó nekünk is. Visszautasította Kossuth népszerű szólamait, melyeket nem látott gazdaságilag elég reális alapnak a gyökeres változásokhoz. Mi lett ennek a következménye? Az, hogy a felvilágosultak kis csoportján kívül nem voltak hívei. Mindkét oldal csodálta, dicsérte, de egyik sem követte. A józanság nem népszerű. A bölcsesség nem imponáló, mert nincs hősi köntösbe öltöztetve. Ezért van az, hogy az igazi nagyok mindig maguk vívják harcukat. Csak mikor elestek, vagy halálosan megsebesültek a küzdelemben, akkor ismerjük föl nagyságukat. Hogyan vonatkozik mindez mai politikai életünkre? Közelmúltunk két tábor köré csoportosult. Az egyik a nácizmust tartotta a kisebb veszélynek nemzetünkre és meggyőződésből az utolsó golyóig való harcot választotta. Hangsúlyozom, arról a nagy többségről beszélek, akik meggyőződésből és magyarság iránti hűségből választották a harcot, mely elkülöníti őket a nyilas szélsőségesektől, akik ezt az utat egyéni érvényesülésből, vagy végső szükségből választották. Ezeket nagyrészt kiirtották vagy lehetetlenné tették a háború után. A másik, kisebb csoport szintén a magyar nép javát keresve, meggyőződésből a németellencs irányt választotta. Az igazság kedvéért ezeket se azonosítom a Moszkva szuronyainak árnyékában hazatért érvényesülést keresők táborával. Azok most próbálják ezen álláspontjukat igazolni. A meggyőződésből cselekvők egyik tábora sem
