Amerikai Magyar Értesítő, 1992 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1992-02-01 / 2. szám
6 Amerikai Magyar Értesítő' 1992. február legyilkoltakat és kényszermunkatáborokba hajtottakat sem az elűzötteket nem tudják már pótolni még dupla megszámláltatásukkal sem; főleg nem a magyar anyák kötelezően kikapart vagy megfoganni sem hagyott magzatait! De ezzel együtt is nevetséges ez a rágalom: hogy - -a romániai, főleg erdélyi útviszonyokat és -eszközöket is figyelembe véve - utazgatni volt kedvük és pénzük?! A legképtelenebb vád mégis ismét Magyarországot érte: onnan sokan utaztak át, természetesen magyar állampolgárok, főleg kiskorú személyek ezreit importálták onnan, akiket magyar családoknál szállásoltak el és Romániában írtak össze! - hirdeti a nyilatkozat. E sok-sok aljasság - magyar részről elkövetve! - alapján a Vatra-Párt attól tart, hogy "a magyar etnikai kisebbség egymillió személy helyett kétmilliótól négymillióig terjedő "nagyságrendű" lesz." Éhes disznó..., csak fordítva: félős disznó... Lám, nem teljesen tudatlanok és számolni is képtelenek ezek a sovén-tűzhelyes románok! Pontosan tisztában vannak azzal, hogy a "magyar etnikai kisebbség" létszáma bizony megközelíti azt a rettegett négymilliót. De meg ám! Mert mi magunk is elbizonytalanodva írogattuk le mindig a ki tudja, ki által köztudatba égetett 2,7 milliót és szívünk gyakorta tétetett kötőjelet, hogy kitoldja a lehetséges legalább 3 millióra számukat. Örültünk és boldogan átvettük, ha otthoni tisztességesebb írók és lapok is ezt a számot szerepeltették, pedig ez a legutóbbi, igazán román népszámlálásból eredő létszám volt, vagyis jogos volt az érzetünk, hogy valami nem stimmel körülötte. Valahol eltűnt a létszámból. így most már biztosak lehetünk abban, hogy nem vesztek el - csak szétszórattak védtelenül - erdélyi testvéreink: legalább 3-3,5 milliónyian vannak, lehet, még többen is. Nem véletlen a vatra-félelem. Ám az is bizonyos, hogy a nacionalista-soviniszta románság még az egymilliót is túlzásnak találta volna. Néhány dolog azért mégis azt bizonyítja számomra, hogy bár számolni jól tanít a rablás, a gyűlölet elvakít, a félelem pedig nem hagy helyet az értelmes gondolkodásra. Mert gondoljunk csak bele: kire vet az rossz fényt, ha egy népszámlálás úgy van előkészítve és megszervezve - főleg dokumentálva! ~, hogy bárki akárhányszor feliratkozhat és az nem tűnik fel senkinek? Vagy gondoljuk el: az "importmagyarok" semmiféle romániai papírral, irattal, igazolvánnyal nem rendelkezvén sem lepleződtek le?! Ennyire hülyék a számlálóbiztosok? Válogatottan? S ha igen, az adatokat nem ellenőrzi senki? És az sem jön rá a csalásra? És nincsenek számítógépeik? Erre sem (csak nehézvízlopásban-kicsalásban-csencsőlésben jártasak?)? Elvesztek vagy el sem tették az előző népszámlálás adatait? Nem is hasonlítják össze? Azonosító szám sincs? Igazolvány sem? Sorolhatnám... Hm. Kinek a butaságát és műveletlenségét bizonyítja hát ez a sok rágalom? Úgy látom, nem a magyarságét. Azt a rágalmat már szinte megemlíteni is alig érdemes, hogy az Erdélyi Magyarságért Alapítvány Budapesten nyomatott űrlapokat küldött szét Romániában, amelyben a katolikus és református egyházak papjait kérte fel a "párhuzamos népszámlálás" elvégzésére. Ézt a nyomtatványt a Rompres "bemutatta". A rubrikák nagyon tanulságosak voltak "ország, vallás, a pap születési éve, lakhelye, helységnév (eredeti és magyar nyelven), a település lakosainak száma, közülük hányán magyarok, a parókia hívőinek száma, stb." Ezt ugye, ép ésszel nehéz népszámlálási "adatlapnak" tartani és bemutatni. Ezzel legfeljebb a papot és hívőit számlálhatták volna össze, úgy nagyjából. A Királyhágó-melléki Református Egyházkerület püspöksége szerint az utóbbi időben a Rompres által megjelölt térségben - Temes — semmiféle adatgyűjtést nem végeztek. Az MTI az Erdélyi Magyarságért Alapítvány egyik munkatársát is megkérdezte: készítettek-e párhuzamos "népszámlálást" vagy ahhoz legalábbis űrlapokat? Bizony, készítettek. Nem népszámlálási űrlapot és nem is mostanában. Az Erdélyi Magyarság című folyóirat kiadójaként piaci felmérést végeztek, de még az elmúlt évben. Ehhez köldték szét, még akkor valamennyi környező országba, Nyugat-Európába és természetesen a tengereken túlra, Amerikába, Kanadába és Ausztráliába is. Mit gondolnak? A világ minden részében "párhuzamos népszámlálást" akart tartani a hazai alapítvány? Természetesen, valami hasonló dolog - nem "csalással", hanem arra szolgáló adatlappal, az igazság kiderítésére - nem csak nem rossz ötlet, hanem el kellene végre végeznie valakinek: felmérni, megszámlálni pontosan, vagy legalábbis nagyon megközelítőleg a világban mindenfelé szétszóródott magyarság létszámát és megoszlását az országok között. Ez igazán nem sért, nem sérthet senkit - a románokat és esetleg a szerbeket és szlovákokat leszámítva, de őket már az is sérti, hogy létezünk (még), így véleményük teljesen mellékes. Talán a Magyarok Világszövetsége nagyon hasznos dolgot művelne, ha megtenné ezt a világ-magyarság-népszámlá- lást. S hogy ne érhesse szó és vád a ház elejét, felkérhetné ehhez segítségül az ENSZ nevű sóhivatal valamely illetékes szervezetét, legyen annak is valami haszna, ne csak a pénzeket gyűjtse be az országoktól és semmire sem jó határozatokat hozzon, mint pl. legutóbb a négyszázsokadik BT határozatot Izrael egyhangú elítélésére, amiért 12 palesztint toloncol ki saját hazájából - zsidó bíróság ítélete alapján, a Talmud-törvények értelmében. Nagyon sok haszna és óriási tanúsága lehetne a világ előtt egy ilyen magyar világnépszámlálásnak: egyértelműen bizonyítékul szlogálna arra mindenkinek, s talán elrettentő például is, hogy a gonoszság és gyűlölet hogyan tud nemcsak egy virágzó gazdaságú, gyönyörűséges, nagy kultúrájú, békés, történelmi országot szétszaggatni, de egy régi nagy népet is szétkergetni a világ minden tájára, hontalanul, hazátlanul. Biztos vagyok abban, hogy Antall Józsefnek is módosítania kellene azt a vallomását, hogy 15 millió magyar miniszterelnöke kíván lenni. Úgy gondolom, sokkal többünket kellene felvállalnia, mert nemcsak félhazányian űződtünk-szóródtunk-csatolódtunk szanaszét, de még az is lehet, hogy teljes nemzetnyien. És ha belegondolunk, nekünk is vannak utódaink, márpedig a "magyar nem vész el, csak" - hontalanná válik... Ha hagyják! Mert amíg eddig értem gondolataimban, megkaptam a Rádióban január 21-én elhangzott hírt: Adrian Nastase román külügyminiszter kijelentette: "Románia ragaszkodik ahhoz, hogy a román-magyar alapszerződésben
