Amerikai Magyar Értesítő, 1992 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1992-12-01 / 12. szám
20 / Amerikai Magyar Értesítő' 1992. december A HAZA OLTÁRÁRA... Antall József miniszterelnök úr saját kezeihez Az alábbi levelet - vallomást, imádságot - a szerkesztőségnek is elküldte a levél írója, id. Takács Istvánná, aki a következő sorokat ßzte írásához: "A jó ügy érdekében hozzájárulok teljes nevem közzétételéhez, állandó lakás címem - Hetefe- jércse, Rákóczi u. 32. sz. - feltüntetéséhez." Tisztelt Uram! Szavain felbátorodva merem terhelni gondolataimmal. Ha nem írok újat annál jobb! Bajaink gyökeréről egy szociológus szólt a napokban a rádióban. Én azokat másutt vélem felfedezni - bár emezek tagadhatatlanok. Ebben a kérdésben hivatásos lélekbúvár állásfoglalása kellene. Nekem ennek kikérésre nincs módom. Csak egy régi, lelkes nyelvvédő vagyok. Az elpusztított egykori falusi vezető rétegből származom, s egy vagyok a sok ezerből, aki beszorulva a városba, holtáig visszakívánkozik. Engem az édesanyám arra tanított, hogy legyek büszke tiszaháti beszédemre. És én az adásokat is, még ennyi év után is, a falusi ember fülével hallgatom. Hát ezért kezdtem el félni! Aggódni és gyötrődni és kilincselni... Nemegyszer fordultam már én „illetékes"-ekhez, de nem értették. Nem is érthetik, mert ők már beleszülettek ebbe a rontott, ide- genes, előre gyártott elemekből, jövevényszavakból barkácsolt, lepusztult, nagyvárosi tolvajnyelvbe. Szüleiktől, a bölcsődétől kezdve ezt hallották, ezt tanulták, és nekik ez kényelmes. Nem a régi, alapos, sokoldalú középiskolai oktatáson nevelkedtek, az én korosztályommal. Nekik a másik, a régebbi nyelv már csak színpadra, könyvespolcra való, veretes, mint a királydrámák. Itt álljunk csak meg egy szóra! Arany János - a mezítlábas falusi gyermekből lett óriásunk -, Széchenyi István - mágnás szülőknek magyarul felnőtt korában tanuló ivadéka - egyaránt angol tárgykörből, eredetiből merítettek. És művelődéstörténetünkben meghatározó szerepű műveiket mégis, már akkor is; idegense- gédkifejezések nélkül alkották meg! Nem véletlenül. Tudták, hogy idegen kifejezésekkel elködösítve a mondanivalót, nem érik el céljukat, a nyugati kultúra megismertetését! Ezzel szemben a mi közéleti szerkezetünk az időközben meghonosított, öröklött rossz nyomvonalon fut tovább - elköveti a végzetes hibát, hogy mondanivalóját nem az olvasó és hallgatók szintjén közli. Ismételt erőfeszítéseket teszünk körülöttünk élő kisebbségeink anyanyelvi jogainak biztosítására - közben pedig a szabadságban a nekilódult hírközlő szerveink éjjel-nappal, gépesített sebességgel ontják, népszerűsítik városon, falun, tanyán és pusztán - de még határainkon túl is - színvonalasnak, műveltnek szándékolt „urbánus" tolvajnyelvünket, folyamatosan mélyítve a szakadékot a nagyvárosi felsőbb műveltségű és a teljes ország közrendű lakossága - a hatalmas többség - között! Ha engedetlen ujjaim egy szót vagy csak egyetlen szótagot ugranak át a gépelés közben, avagy felcserélnek két betűt: zavarossá válik a szöveg, elvész a mondanivaló lényege! Az átlagember olykor kénytelen elővenni az idegen szavak szótárát (ha már annyiszor hall egy új kifejezést, hogy sikerül meg is jegyeznie), hogy megérthesse a számára létfontosságú közléseket! Am ő csak magában dohog. Önérzete tiltja, hogy minduntalan berzenkedjék, sokszor kifakadjon - mint ahogyan én teszem. Látom a saját négy felnőtt gyermekemen! Ha nem világos az értelme, hát nem világos. Meg lehet szokni. Legfel- j ebb fordí tunk egyet a keresőn! - És visszahúzódnak a közélettől! Nem csoda, ha nagy nehézségekkel küzdenek a hozzánk, anyaországba menekültek és gyermekeik! Itt majd szépen leszoknak megőrzött, szép tiszta magyar beszédükről! Gyermekeink a túlterheltség miatt nem tanulnak meg fogalmazni, hangosan, tagolva, jól hangsúlyozva felolvasni! S a készülő alaptantervben híre sincs, nyoma sincs a magyar nyelv kiemelt oktatásának! Ezt ugyan mind az előző szolgaságból örököltük. Az a magas műveltség zászlaja alól lenézte a természetes beszédet is. Ördögi ötlet volt északkeleti határvidékünk férfilakosságának teljes kiirtása, de ördögi ötlet az egészséges falusi beszéd és szép nyelvjárásaink kirekesztése is! S szépen bevezették azt, hogy az egészséges, egyszerű falusi beszéd, tájszólás a bárdola tlanság kigúnyolására szolgáljon!- Divide et impera! Nemcsak ősi valláserkölcsi alapjainktól igyekeztek bennünket megfosztani, de lejtőre került már lelkűnkbe oltottan legféltettebb kincsünk, anyanyelvűnk is! Nemzedékek növekednek fel, szóródva szét a nagyvárosok peremvidékén abban a hitben, hogy szüleik szép beszéde, zöngés hangképzése szégyellnivaló! A tévé - az országos minta - általánossá válván, az eddig aránylag elzárt Tiszahá- ton is városi beszédet használnak már egyre többen. Ott, ahol egykoron a magyar irodalmi nyelv bölcsője ringott! A városi iskolába járó gyermekeink is úgy nevelkedtek fel, hogy nem volt lehetőség nyugati nyelv intenzív tanulására, egyetem elvégzésére. Nem élvezték Jókai regényeit sem úgy, mint mi, a latin műveltség hiányosságai miatt. De hát akkor hány százaléknak nyomják azt a magasröptű sajtót, közvetítik az Országgyűlés üléseit, elejétől végéig élőben? Műsorszóró berendezéseink első embere kereken úgy nyilatkozik - nem tudtam felírni, csak tartalom szerint idézhetem: - Természetes, hogy kétnyelvű ország vagyunk. A hivatalos nyelvre szükség van, az mindig más volt, mint az élő. - Rövid példamondat, csak néhány szavas, benne két idegen kifejezés. Olyan jól beletalált, hogy azt se tudtam, eszik-e vagy isszák, mi az ördög lehet, egyiket se tudtam megjegyezni, így felírni sem! Legalább azt sejthetném, miféle hivatal, cég, vagy milyen tárgyban fogalmazta meg ezt a magától értetődő, teljesen világos hivatalos közleményt! Mire való az, hogy már a mindennapi beszéd is tele van-ilyenekkel: szerkezet helyett struktúra; pozíció, akció, kardinális kérdés, szimultán re: akció - csoport helyett frakció, küldöttség helyett egyetlen délelőttön hétszer is delegáció. Békés demonstráció: jövőre már Petőfi is ilyennek elindítójaként szerepelhet! Mikor tüntetésnek mondja az egész ország. A falut megfosztották a húzó, vezető rétegtől. Keserű csalódás: nem tudtak arra való, fiatal képviselőt, polgármestert állítani. Azok viszik az ügyeket tovább, akik az első gazdákat kilakoltatták, s az előző rendszert kiszolgálták. Most tisz- tánlátó tanácsadók nélkül élnek. A falura fölényével rátenyerelt a nagyváros. Munkájánakgyümölcseit lefölözi, élvezi, elvárja. A falut kihasználja, és még le is alázza! A falusi embert innen a készülékből nap mint nap megalázzák. Még csak arra sem méltatják, hogy magyarul és érthetően szóljanak hozzá! A műsor lényegében nem neki készül. Neki csak úgy löknek kegyelemből egy-egy külön műsorocskát, mint az óvodásoknak is. Hisz ők egy külön kaszt, akiket hatalmas és egyre szélesedő szakadék választ el a kivételezettektől. Ön a... műsorát hallja! (Sie hören.) Engedjék meg, hogy a délelőtti műsort részletezzem Önöknek!" Az idegenes, szenvedő szerkezet meg a magas rangú személyeknek kijáró önözés nem neki jár. Pedig a magyar ember nagyon is ért a szóból, még ha nem is végzett egyetemet. Szomszédom három éve megjósolta a gyakorlott gazda tapasztalatából, hogy mezőgazdaságunk a katasztrófa felé halad! Mi volt a véleménye az idegen szavakról, a hírek nyelvezetéről? Újságírókról? Bizony, az elöregedett tömegek, fiatalok, átlagdolgozók mit kezdjenek vele, ha új kifejezés kerül bevetésre? Ha tizedszer hallják, még akkor sem sikerül megjegyezniük, sem kihámozniok a közgazdasági szaktartalmat. Vagy talán az angol olvasó meg fogja érteni? Redó bácsi, Filótás Lili tudta, hogy egy országhoz szól. Nem idegen példából, saját nyelvérzéke alapján is rátalált a barátságos, természetes megszólításra: 1- Kedves Hallgatóink, híreket mondunk! Közvetítünk... ...sugározza... Nem hajbókoltak és nem köz- vetlenkedtek tolakodóan. Főleg nem beszéltek sértően, leereszkedően. Nem szóltak két nyelven egyetlen kis országhoz. így azután gyermek és
