Amerikai Magyar Értesítő, 1992 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1992-10-01 / 10. szám
1992. október Amerikai Magyar Értesítő' SÜTŐ ANDRÁS WASHINGTONBAN A marosvásárhelyi pogromban félszemére megvakított Sütő András szeptember 3-án a washingtoni magyarok között töltött néhány felejthetetlen órát. A magyar nagykövetségen tartott előadás a kisebbségi magyarság sorsának oly mélységeibe engedett betekintést, amelyekről már eddig is sokat sejtettünk, ám ahogy a nagy író avatott stílusa tárta elénk a szörnyű valót, a hallottak megráztak és szégyent _ ébresztettek bennünk. Mert lehet-e restelkedés nélkül gondolni arra, hogy míg mi itt a szabad világ biztonságában élünk, addig létezik egy olyan sarka a világnak - ősi hazai föld «, ahol magyar véreink százezrei folytatják mindennapi küzdelmüket a megmaradásért, vívják szívós harcukat a puszta létért, nyelvük és kultúrájuk megtartásáért, igyekeznek ellenállni a hatalom szorításának s energiájuk nagyrészét ez a tíz körömmel való kétségbeesett kapaszkodás őrli fel. Erről beszélt ezen a délutánon Sütő András, aki egész életét fajtája sorsának jobbrafordítására tette fel s akit a megdühödött tömeg ezért majdnem agyonvert. De ennek ellenére soha nem fordult meg a fejében, hogy magára- hagyja népét: számtalanszor módja lett volna áttelepülni Magyarországra, ám ő mindig visszament Marosvásárhelyre, apái földjére, mert ezt érezte kötelességének. Most is hazakészül, hogy folytassa azt a munkát, amit rárótt a kegyetlen sors: a szembeszegülést az "Endlősung" ellen. Ez volt a kulcsszó Sütő András előadásában. A náci idők emberirtó mentalitását idéző szörnyű kifejezés halálmadarának hátborzongatóan fekete árnyéka vetődött mondataira, amelyekkel hallgatóságának megmagyarázta: mit jelent ma, 1992-ben az "Endlősung" egy közel kétmilliós, kiszolgáltatott népcsoport számára? (A hitleri "végső megoldás" gondolata nem állt távol a vörös nácizmustól se: Sztálin csak vagonkérdésnek tartotta a magyar ügyet s ő és utódai ugyanazt a sorsot szánták a magyarságnak, amit a hitleri felsőbbrendű téboly szánt a zsidóság után a lenézett "segédnépeknek" is. És a két őrült zsarnok méltó tanítványának bizonyult a nemkevésbé eszelős Ceausescu: ő is átvette az "Endlősung" ötletét és hozzá is látott az ördögi terv megvalósításához. Sajnos, az elképzelés a diktátor halálával sem enyészett el és követői éppoly konok megátalkodottsággal munkálkodnak kivitelezésén, mint tanítómesterük, a Conducator...) Nem a hitleri megsemmisítő gyakorlat szerint, hanem abban a lényegileg azonos értelemben, mely kegyetlen céltudatosággal törekszik a romániai kisebbségek eltüntetésére az ország térképéről. Ennek többféle módját alkalmazta eredményesen a fasisztoid román rendszer: például hosszú időn át aranyórát kaptak Ceausescutól esküvői ajándékul a vegyes házasságra lépő fiatalok. S ez végső fokon humánus gesztusnak is tűnt, hiszen a békés egymásratalálást értékelték benne, hogy a nagylelkű román állam befogadja az idegeneket és megosztja velük kultúráját... Megyénként figyelik a vegyesházasságok arányát s időnként kimutatásokat készítenek az ezekből születő gyermekekről, akik már csak ritkán beszélnek magyarul. 11 Ezután arról tájékoztatott Sütő András, hogy milyen eredményesen működött a ceauescui embervásár: a cezaromániás diktátor németek és zsidók százezreit bocsátotta árúba dollárért, meg márkáért és ezzel nemcsak milliárdokat zsebelt be az államkasszába, de elérte azt, hogy ma már alig van százezernél több német kisebbség Romániában, a még megmaradt 10-12 ezer főnyi zsidó pedig csak arra vár, hogy mikor kapja meg a kiutazási engedélyt Izraelbe vagy Amerikába. — A magyarokért azonban senki se kínált se dollárt, se márkát — folytatta az előadó —, így azokkal szemben más Endlősung-módszert kellett alkalmazni. A magyarokat el kellett üldözni szülőföldjükről, úgy kellett irányítani a dolgokat, hogy mindenüket hátrahagyva vándoroljanak ki a szomszédos anyaországba. S ezt az üldöztetések előli menekülést amerikai kormánykörök felé mint az emberi jogok gyakorlásának ragyogó példáját lehetett feltüntetni. Hányszor hallottuk nyugati kritikákra a román választ, hogy náluk a költözködés szabadsága, az eltávozás szabadsága, a haza megválasztásának szabadsága milyen gyönyörűen érvényesül! Ez azt jelentette, hogy az erdélyi magyarság nagy tömegei keltek útra és menekültek nyugat felé, otthagyva mindent, otthont, házat, földet, amiért egy életen át dolgoztak. A magyarság felszámolásának köztudottan leghatásosabb módjáról, a gyermekek elrománosításáról megdöbbentő és fájó részleteket tárt fel Sütő András. Szólt arról, hogy a hatalom már ott állt a bölcsőknél és számon- tartotta, mikor lép a csecsemő óvodáskorba, hogy meg lehessen kezdeni az átnevelését. - Amikor 1989-ben az erdélyi magyar ifjúság 70 százaléka már egyetlen szót sem tanult anyanyelvén az iskolában — mondotta az előadó --, biztosak lehettünk abban, hogy ezt az ifjúságot a hatalom már elrabolta... És fájdalmas volt hallani, hogy a román iskolába kényszerített magyar fiatalok közül egyre többen szégyellik származásukat és otthon arról panaszkodnak, hogy a román gyerekek kicsúfolják őket. Az ilyen esetek egyengetik az asszimiláció útját, vagy egy életre szóló keserűség forrásai lehetnek. Aztán hallottunk arról, hogy mennyire szolgálja az elrománosítási politikát a katonaság: a hadseregben csak az előtt áll nyitva az előmenetel, aki megtagadja magyarságát és lehetőleg még a nevét is. A név megváltoztatása elengedhetetlen követelménye a sportkarriernek is: magyar névvel senkiből sem lehet eredményes sportoló, de aki neve el- románosításával bizonyítja hűségét az államhoz, minden támogatást megkap. Az előadó végül azokról a belső problémákról és elentétekről beszélt, amelyek akadályozzák az RMDSZ hatásosabb munkáját, hogy egy határozottan körvonalazott egységes koncepció alapján képviselhesse a kisebbségi magyarság érdekeit. A célokat tekintve Sütő András egyéni véleménye szerint kulturális és minden lehető autonómiára, azon belül pedig az anyanyelv használatának garantálására kell törekedni. Az önrendelkezés különböző formái biztosíthatják a magyarság nemzeti tudatának megőrzését és a túlélést. S. Gy.
