Amerikai Magyar Értesítő, 1992 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1992-07-01 / 7-8. szám
1992. júl.- aug. 23 Amerikai Magyar Értesítő--------Magyar tájak--------Magyar történelem MAGYARORSZÁGI VÁRAK II. rész PÉCS VÁRA (BARANYA MEGYE) Története A római Sopianae városának helyén 1009-ben alapította Szt. István király a pécsi püspökséget. A legutóbbi évtizedek kutatásai alapján feltételezhető, hogy a római eredetű település átvészelte a népvándorlás viharos évszázadait, és megérte a magyar honfoglalást, sőt az állam- alapítás korát is. A XIV. század eleje óta a pécsi püspökök voltak Baranya főispánjai, s ettől kezdve Pécs lett a megye székhelye a korábbi Baranyavár helyett. A püspöki székes- egyház és a palota környékét valószínűleg már korán fallal vették körül, a vár említésével azonban csak a XIII. század vége felé találkozunk. Mindebből arra következtetünk, hogy a pécsi püspökvárat is a tatárjárás utáni évtizedekben építették. A vár ránk maradt falaiból, részleteiből, az ismert XVII-XVIII. századi rajzokból tudjuk, hogy a középkori város észak-nyugati sarkában álló vár téglalap alaprajzú volt, kettős várfal övezte, ezen kívül széles szárazárok védte. Belsejében a székesegyház, a püspöki palota, a Keresztelő Szt. Jánosról elnevezett templom és a püspökség gazdasági épületei sorakoztak. A XIV. századtól a várost is kőfallal vették körül. A városfalban a négy égtájnak megfelelően négy kapu volt, a kapuk között pedig XIV--XV. századi kerek és szögletes alaprajzú tornyok álltak. A várost védő falak természetesen a vár falaihoz csatlakoztak. Magának a várnak két bejárata volt: az egyik a ma is meglévő bar- bakánon át a vár dél-nyugati sarkán kívülről, a másik pedig a déli oldalon a városból nyílott. A kettős várfal közül a külsőt többször átépített tornyok erősítették. A déli kaput díszítő címer 1498-as évszáma és Kinizsi Pál 1490-ben királyi rendeletre tartott várvizsgálata arról tanúskodik, hogy a tornyok és velük a vár utolsó, nagyobb átépítése a XV. század végén történt. Ezt Ernuszt Zsigmond pécsi püspök végeztette. A vár az erősítések ellenére sem felelt meg a XV- XVI. század haditechnikájának. 1543-ban a törökök könnyűszerrel elfoglalták. Pécs a következő másfél évszázadban a török hódoltság egyik legjelentősebb városa, a vár jeletősége azonban csekély volt. Zrínyi Miklós 1664-es téli hadjáratában csak a német parancsnokok értetlenségén és egyenetlenségén múlott, hogy a várost már elfoglaló seregek nem vették be a várat. 1686-ban napok alatt szabadították fel a császári seregek. Pécs vára és város falai - középkori várainkhoz és városfalainkhoz hasonlóan - a XVIII. századtól fokozatosan pusztultak, mert nem volt rájuk többé szükség. A vár falainak nagy része a dél-nyugati barbakánnal és a püspöki palota sok középkori részletével együtt ma is áll. A városfalakból is sok fennmaradt, így szinte teljes egészében állnak az északi falak az Aradi és a Vak Bottyán utcák házainak kertjeiben, a nyugatiak egy része a Landler Jenő utcában, a déliek a Rákóczi és az Eötvös utcák, a keletiek a Sörház utca telkein.-A város és környéke. Pécs hazánk egyik legszebb fekvésű, a tájba talán legjobban belenövő városa. Házai, utcái szinte felkusznak a hegyre és beleékelődnek a Mecsek déli völgyeibe. A város Dél-Dunántúl gazdasági, kulturális, kereskedelmi és idegenforgalmi központja. Műemlékei, kulturális rendezvényei és nem utolsósorban a Mecsek és Baranya egyéb tájainak kirándulási és üdülési lehetőségei sok utazni vágyót vonzanak ide. Bármilyen járművel érkezik is az utas, már messziről szembetűnik a modern Pécs jelképe, a Misina- tetőre épített új, több mint 170 m magas TV-torony. A torony 2/3 magasságában, a kétszintes étteremből és presszóból gyönyörű körkép tárul a látogató elé. A 2000 éves város magán viseli az elmúlt évszázadok nyomait. Még ma is megtalálhatók a római birodalom Sopianaejának a városba nyúló déli lejtésű szőlőskertjei, a városból szétágazó római birodalmi utak ma már több méter mecseki hordalékkal feltöltött maradványai éppúgy, mint az Árpád-házi királyok által építtetett Pécs környéki keresztény templom (Mánfa), a kereszténység építészeti remekei (Pécsi Székesegyház), a magyarság kibontakozó szellemi életének első gyökerei (Janus Pannónius pécsi püspök, magyar nevén Kesincei János irodalmi, költői munkássága, az első magyar egyetem alapítása stb.), a több mint évszázados török hódoltság építészeti emlékei, mint pl. a Jakováli Hasszán pasa Dzsámija a Petőfi téren (Kórház téren) amely Közép-Európa egyedülállóan megmaradt dzsámi-minaret együttese, a Gázi Kászim pasa dzsámija a Széchenyi téren, az Idrisz Baba türbéje a Gyermekkórház udvarán. Megtaláljuk a polgáriasodó, iparosodó városnak a Tettye-patak mentén épült tímár és molnár házait és a sajátosan pécsi polgártípust ("pécsi tüke"), a kézműiparral, szőlészettel és borászattal foglakozó kispolgár leszármazottak is, akik még ma is elözönlik muka után vasárnapokon a város feletti szőlőhegyet, ahonnan este jókedvűen, gyakran nótaszóval jönnek vissza a városba. Mai értelemben azt veszik pécsi tűkének, aki Pécsett született és foglalkozására való tekintet nélkül a pécsi hegyoldalban van egy kis szőlőskertje. Legjobban azonban az utolsó évszázad, a nagy ipari forradalom évszázadának nyomai érezhetők a városon. A város keleti felén az addig szinte egyeduralkodó energia bázisnak, a szén kitermelésének és felhasználásának nyomai, a "fekete hegyek" jellemezték a város gazdasági életét. A II. világháború után a város nyugati felén is megjelentek a legújabb kor energiabázisának, az uránérc kitermelésének nyomai, a "szürke hegyek", az ércbányászat meddőhányói. Pécs valóban érdekes történelmi város, amelyben végig lehet kisérni 2000 év társadalmi fejlődésének útját. A pécsieknek és a városba érkező idegeneknek is kedvelt sétahelye a szépen parkosított Tettye, ahol Szathmáry György