Amerikai Magyar Értesítő, 1992 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1992-07-01 / 7-8. szám
8 t Amerikai Magyar Értesítő 1992. júl.- aug. sanak. Egyetlen köztisztviselő sem helyezhető olyan tagországba, melynek nyelvét nem beszéli (közepes- folyékonyán vagy még jobban). Egyetlen követ nem küldhető olyan országba, melynek nyelvét nem beszéli. Fordítók és tolmácsok a törvényhozók rendelkezésére kell álljanak. Ha az államszövetség növekedni fog, a választott hivatalos nyelv nem lehet egy tagállam nyelve vagy egy szomszéd nemzet nyelve, mint pl. olasz vagy német, de ukrán sem. Mindez persze vágyálomnak tűnik egyelőre, hiszen 1992 májusában az utolsó EK-megfigyelők is elhagyták Boszniát, mert egyik tagjukat a szerbek "szántszándékkal" agyonlőtték; az EK tizenkét tagállama és az Egyesült Államok is visszahívta Belgrádból követét s a blokád is érvénybe lépett. Az angol erre azt mondaná: "big deal!", de még ennyire sem méltatja a szerinte balkáni esztelen egymás gyilkolását. De mi van Írországban, az Irish Republican Army sem az angyalok énekkara, de ott nagyrészt csak ártatlan áldozatok vannak, anyagi kárt nem tűrnek. Csak az USA-ban szórakozás a 25 évenkénti gyújtogatással és lopással egybekötött lázadás. A balkánon ott már csak kiadós háborúkkal játszadoznak: 1912-ben az I. Balkán Háborúnak valami értelme volt, mert a több száz éves mohamedán jármot kellett levetni, de az 1913. évi II. már a törpe imperialisták rablóhadjárata volt s olyan jól sikerült, hogy az oroszok és franciák albérletbe kiadták a jól vizsgázott szerbeknek 1914-ben az I. világháború megindítását, mely "csak" 4 (plusz) évig tartott s a jóslatok szerint 2 évtizedes fegyverszünet után a 4 (plusz) évig tartó II. világégéshez vezetett. Sikerült a szerbeknek berántani a világot a III. világháborúba is az örök békét ígérő "Új Világrend" megteremtése érdekében? Hogy mi lesz valóban a horvát nép sorsa, azt megjósolni lehet csupán, de ehhez semmi kedvem sincs; egy pár lehetőséget érintettem. Mindenesetre a horvát népnek magának kell választania, hogy meg akarja-e tartani az európai kultúrához való több mint ezer éves kapcsolatát, vagy a pánszlávizmus mocsarában akar felszívódni, amelyhez talán öntudatlanul is segédkezett a horvát katolikus egyház is, amikor a magyar katolikus egyházat is ok nélkül lekezelték és elmarasztalták. A következő példa előttünk áll: a lengyel nép utolsó 3 évszázados történelmében, amikor az orosz görögkeleti (ortodox) vallási messianizmus és az "Übermensch" teóriát valóságnak elfogadó luteránus porosz militarizmus között őrlődve három felosztást átvészelt, mert katolikus hitéhez elszántan ragaszkodván, a pánszlávizmus pestise nem tudta megfertőzni; ez a mély vallásosság egyúttal megvédte vezető rétegüket az illuminátus rendtől is. Az 1848-as európai forradalmak után beálló liberál-kapitalista társadalmi rendszerek nyugalmát az Illu- minátus Rend az anarchisták államfőket gyilkolásával mételyezte s a pánszláv-összeesküvéseket készítette elő a nagy világégésekre. Az első világháború a németek gyarmatelvételétől eltekintve a nagy változást a pánszlávizmus győzelmével érte el, amennyiben a szláv uralom határvonala a Riga, Bukarest, Belgrád volánról a Danzig, Prága, Fiume vonalára tolódott át s ezáltal a Habsburg karámból a pánszláv abroncsba került a megcsonkított Magyarország. Most megvalósulhat könnyen olyan hármas szerződés, amely a 3 ország minden nemzetiségének egyforma kulturszabadságot és helyi önkormányzatot biztosít s mintaképül szolgálhat az Európai Közösségnek is, hogy az itt sokasodó és mind súlyosabbá váló nemzteiségi elnyomásnak, sőt nemzetirtásoknak végetvessen. A tengerhez jutásunkat mi három útvonalon is elérhetjük: Ausztrián, Szlovénián és Horvátországon keresztül. Azonban óvatosaknak kell lennünk, s az 1849. évi decemberi trónfosztás vagy az 1938. évi magyar—jugoszláv "barátsági szerződés-szerű" nemzeti bumerángtól ments meg, Uram, minket! S egy Göncz Árpád szerű államelnöknél még a Habsburg királyság is nemzetmentőbb! (Vége) MAGYAR ÍRÓNŐ NEMZETKÖZI SIKERE (Christine Arnothy: fémjelzett név a francia irodalomban) Az ötvenes évek közepén, Párizsban történt: Egy fiatal, tehetséges magyar írónő - egyre-másra aratta sikereit a francia könyvpiacon. Első regénye: Wanda, már elövetette árnyékát egy fényes írói karrierre. Arnóthy (Kovách) Kriszta második regényével "befutott": elnyerte a tekintélyt biztosító Grand Prix de la Veritét. Reflektorok fényében, s később a televízió előtt, milliók látták a szőke fiatal Arnóthy Krisztát, amint átveszi a Párisién Liberé irodalmi nagydíját. A 30 ezerpéldányszámban megjelenő regény (15 éves vagyok és nem akarok meghalni) Budapest ostromát tárja elénk drámai meglátással, a párbeszédek mozaikszerü tükrében. Egy héttel az eredmény kihirdetése után, a nagytekintélyű Párisién Liberé, folytatólagosan közölni kezdte, a díjnyertes pályaművet. Pár hónappal később az Elle című folyóirat, két hasábos cikkben számolt be a magyar írónő párizsi látogatásáról (abban az időben Belgiumban élt) s fényképeket is közölt az írónőről és négyéves kislányáról. Kriszta, Magyarországon a Szilágyi Erzsébet Leánygimnáziumban végezte tanulmányait. Menekülésük után hosszú ideig ausztriai lágerekben élt. Már befutott írónak számitótt, amikor 1955-ben megjelent "Dieau est en retard” (Késik az Isten) című magyar vonatkozású regénye. A könyv, óriási sikert aratott...s Arnóthy Kriszta, egycsapásra nemzetközi hírnevet szerzett magának. A hatvanas években: Le Cardinal prisonier (A rab bíboros) című könyve keltett nagy feltűnést. Kitűnő kritikát kapott a francia sajtóban. A mű, a mártír Mindszenty hercegprímás szenvedéseit tárja a világ elé. Jóval később, 1977-ben olvastuk a Marie France képes folyóiratban, hogy megjelent a magyar írónő legújabb novelláskötete: Le Cavalier Mongol (A mongol lovas). A 80-as években, további új regények fémjelezték Arnóthy Kriszta munkáját, a franci könyvpiacon. Könyveit már több világnyelvre lefordították. Arnóthy Kriszta, tollával, magyartárgyú regényeivel, nemzetközi sikereket ért el, s erre mindnyájan büszkék lehetünk. Gábler Antal
