Amerikai Magyar Értesítő, 1992 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1992-06-01 / 6. szám
a Visegrádon máig is álló alsó és felső vár építtetője volt. A dunántúli püspökségek: Győr, Veszprém és Pécs ugyancsak várrá építtették át székhelyüket. A győri püspök Szombathelyen emeltetett várat, valamint Várkeszőn, a veszprémi pedig Tátika és Sümeg várait építtette. A panonhalmi apát a már korábban megerősített és a tatárok ostroma ellen sikerrel védett monostora mellett királyi felszólításra Szigligetet, Balog Miklós dubicai ispán a baranyai Szársomló várát építtette. A királyt és az egyházi veztőket követték a nagyvagyo- nu nemzetségek. Az Árpádokkal rokon Csákok a Vértesben és a Bakonyban közel tiz várnak, a Héder nemzetség a nyugati határszélen és Baranyában ugyanannyinak volt építtetője. Fél évszázad alatt mintegy ötven nagyobb vár épült a Dunántúlon, a kisebbek számát nem is ismerjük. Alig telt el húsz év a tatárjárás után, a dunántúli várak már is résztvettek a IV. Béla király és a trónkövetelő fia, a későbbi V. István közötti belháborúban. Az utolsó Árpádok uralkodásának idején a várak jelentősége megnőtt. A pártokra szakadt ország főurai a váraik védelmére szervezett magánhadseregeikkel egymás ellen folytattak hadjáratokat, egymás várait ostromolták. A XIII. század végére a Dunántúlt évtizedekre a Héder nemzetségből származó, Kőszeginek vagy Németújvárinak nevezett Henrik-fiak tartották kezükben, csupán Fejér, Komárom, Esztergom és Pilis megye volt a nagy ellenfél, a nyugati felvidéket birtokló Csákok uralma alatt. A Németújváriak eleinte a cseh királlyal, később az osztrák hercegekkel szövetkeztek, a XIV. század elején az Anjouk trónigényét támogatták. Vas, Zala, Somogy, Tolna és Baranya urai voltak, még a pécsi püspököt is ők nevezték ki. Velük szemben a Csákok az Árpádok hívei, az Anjouk uralomra jutása után pedig teljes önállóságot igyekeztek kiépíteni. A két nagy nemzetség háborújában várakat építettek és romboltak le. A feudális anarchia egymás elleni harcának legszomorubb ismert eseménye Veszprém várához fűződik. 1276 augusztusában Csák Péter nádor hadai meglepték Németújvári Péter püspök székhelyét, rohammal bevették a várat, az őrséget, papokat, a káptalan tagjait legyilkolták, kifosztották a káptalani főiskolát, a püspöki székesegyházat és palotát, majd szörnyű mészárlás után felgyújtották a vár épületeit. A feudális anarchiát Anjou Károly Róbert király 1321-ben tizenhárom évi kemény harc után számolta fel. Ettől kezdve több mint egy évszázadig a dunántúli váraknak katonai jelentőségük nem volt. A várak fenntartására rendelt falvakból ebben az időben alakultak ki a váruradalmak, a vártartományok, amelyeknek gazdasági központja volt a vár, mint a földesúr vagy gazdatisztjének, a várnagynak székhelye. A XIV. század végének trónviszályai az ország vezető főurait arra ösztönözte, hogy érdekeik védelmében ligákba tömörüljenek. A belső hatalmi harc Zsigmond király halálával, az 1430-as évek végén újból fellángolt. Közben pedig a déli határon megjelent az új veszély, a hódító oszmán hatalom. Török portyák nemcsak Erdély, hanem a Dunántúl déli részeibe is betörtek, dúltak, égettek, pusztítottak. Az igy kialakult politikai helyzetben a dunántúli várak építésében nagy fellendülés indult meg. A főúri ligák hatalmi éedekterületeiknek megfelelően erősítették, építtették váraikat. A Dunántúlt ebben az időben a Garai24 Ciliéi—Újlaki liga tartotta hatalmában. A Garaiaké volt ekkor Siklós, Simontornya, Somló, Csesznek, Ugod, Pápa és Kőszeg vára. A Cilleiak az ország nyugati részén Lenti, Kernend, Kőszeg, Szombathely és Győr várát foglalták el. Újlaki Miklós erdélyi vajda, Németújvár és Várpalota ura a Vértesben Gerencsér, Oroszlánkő, Gesztes és Vitány, a Bakonyban Essegvár, a Balaton mellett Szigliget, Somogybán Kaposvár, Tolnában Döbrököz és Tamási várait szállta meg. A dunántúli várak kisebb birtokosai természetesen csatlakoztak a ligához. Kevés olyan vár volt, mint a Sümegi, amelyet az ellenpárthoz tartozó Rozgonyi Simon veszprémi püspök emberei sikerrel védtek meg a ligapárti Szécsiek ostroma ellen. Az újabb feudális anarchiát Mátyás király szüntette meg. 1459-ben szétverte az ellene Németújvárott szövetkező 24 főur seregét és 1462-ben békét kötött az akkorra már szétzüllött Garai-Ujlaki ligát támogató III. Frigyes császárral. 1490-ben, Mátyás halálát követően Habsburg Miksa fegyveres haddal tört Magyarországra és Székesfehérvárig nyomulva több várat elfoglalt. Ezeket a következő évben Kinizsi Pál vette vissza. A XVI. század elején, a mohácsi csatavesztést követő belháború 15 évében még egyszer és egyben utoljára jutottak belpolitikai szerephez a Dunántúl várai. Az egyre fenyegetőbb tötök veszély és a megváltozott hadviselési technika következtében elavult középkori lovagvárak katonai jelentősége azonban a XVI. század elejére jóformán semmivé lett. A két király közötti háborúban kimerült országot meglepetésszerűen érte a hír, hogy II. Szolimán szultán 1541-ben megszállta Buda várát. Két év múlva szinte ellenállás nélkül esett el Siklós, Pécs, Székesfehérvár, és Pest megye középkori várai. Kisebb török hadjáratok dúlták Somogy, Veszprém, Komárom és Győr megyék területét, több várat ostrom alá is vettek. A Dunántúl védelme eleinte teljesen szervezetlen volt. A török elleni ellenállás vezetői a menekült délszláv főurak, a Bakicsok, Palaticsok, Keglevi- csek voltak. Az 1546-ban megszervezett Dunántúli Főkapitányság első vezetője, a szigetvári kapitány, Kesás Pál is közülük került ki. Az ország védelme, a végvár-rendszer kiépítésének irányítása ebben az időben a Győrött székelő, s kezdettől fogva idegen származású királyi főkapitány feladata volt. Csak 1566-ban, Szigetvár eleste után alakították ki azt a katonai szervezetet, amely az ország területét négy főkapitányságra, s ezen belül a Dunántúlt kétfelé osztotta. A Dráva és a Balaton közti vidék katonai parancsnoka a kanizsai, 1600 után Zalaegerszegen székelő, a Balaton és a Duna közötti területé pedig a győri főkapitány volt. Az utóbbi volt egyébként általában a magyarországi főparancsnok is. Ennek a katonai szervezetnek keretén belül épült ki a Dunántúl végvár-rendszere a XVI. század közepén. Első szakaszában, 1541-től 1556-ig a várak tulajdonosai, kapitányai önerejükből építtetik váraikat és erősíttetik földből, fából készült sáncokkal, palánkkal. így épült ki a Ná- dasdyak költségén Kanizsa vára. Középkori kolostorok, templomok, udvarházak felhasználásával földből és fából épültek a Somogy-zalai végvárak, Fonyód, Csákány Komár, Szigetvár, Keszthely, Zalavár, Kapornak, Zalaegerszeg, Zalacsány, Muraszemenye stb.. A korszak várépítésére jellemző a szakirodalomban elfogadott elnevezés; ez a 1992. június t Amerikai Magyar Értesítő
