Amerikai Magyar Értesítő, 1992 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1992-06-01 / 6. szám
8 r Amerikai Magyar Értesítő 1992. június esős kukoricázni az Angol Világbirodalom tengeri flottájával. Az USA Hatodik Hajóhada a Földközi-tengeren állomásozva könnyen megakadályozhatta volna, hogy a szerb kalózflotta ne lőjje széjjel Dubrovnik pótolhatatlan műemlékeit. Ezáltal a két évszázados tartozást leróhatta volna egy öntudatos kormány; de hol vagyunk mi az ilyen nagylelkűségtől és lovagiasságtól? A Grál-lovagnak még az emléke sem marad fenn a 20. század végére, legfeljebb Néró cirkuszi játékai. Mindenesetre a szeparatizmus szót bevetették a köztudatba s a legtöbbet a bukaresti parlamentben kiabálják a "vatrások", amikor a kisebbségek nyelvhasználatáról vagy egy volt felekezeti magyar iskola visszaadásáról van szó s azt meg kell akadályozni. Ma már elég nehéz volna megállapítani, hogy angolul vagy román szájból hangzott-e el először mint megbélyegző-kivetnivaló politikai jelszó. Leonard Koppett enyhítóleg magyarázta, hogy a mai egymást kiegészítő technológiai és gazdasági fejlődéssel összeegyeztethetetlen a szeparatizmus. De ez is csak mellébeszélés, hiszen Délszláviának a különböző nemzetiségek által lakott vidékei a világon semmi téren nem integrálódtak s itt elérkeztünk ahhoz a kérdéshez is, hogy miképpen képzelik el a jövőt a már vérontással is megpecsételt függetlenségüket elnyert horvátok, bosnyákok és szlovénok. A MAGYAROK VILÁGSZÖVETSÉGÉNEK ÚJ ELNÖKE WASHINGTONBAN Május közepén itt üdvözölhettük, a nagy nemzeti írót és csendes de hatékony kommunistaellenes forradalmárt, Csoóri Sándort, aki már számtalanszor járt Amerikában és nagyon jól ismeri az emigráció problémáit. Az előadás szervezője a washingtoni és legújabb magyar emigráns csúcsszervezet a Koalíció és azon belül Nt. Bertalan Imre volt, aki a Methodista Szeminárium templomát szerezte meg erre az alkalomra. "Ha nem ismerjük igazán azt a korszakot amiben élünk, akkor nem tudunk a történelmen változtatni, először magunkat kell megváltoztatni, ahhoz, hogy a történelem maga is változzék" -voltak Csoóri Sándor bevezető szavai. Sajnos néhány kérdező hosszadalmas - az egyik hét és fél perces - kérdései miatt nem tudtam megkérdezni, hogy a fenti nyilatkozatával pontosan mit is akar mondani. Szerintem semmi szükségünk sem volt 56-ban magunkat megváltoztatni ahhoz, hogy fegyverrel a kézben a nemzetidegen ÁVO- t és betolakodott munkaadóikat megpróbáljuk elkergetni. Csoóri a megújult Világszövetségben csak szellemi vonalon kíván majd munkálkodni? "Az még nem történt meg velünk, hogy összefogjunk, ezért azt mondom, nem az a lényeg hogy egyetértsünk, hanem, hogy értsük egymást." A nemzeti emigráció ezen fáradozik, a jelek szerint nem sok eredménnyel. Érdekességképpen az író azzal vádolta a nyugati magyarságot, hogy például a kárpátaljai magyarságtól demokratikus átalakulást és nagyvonalúságot kívánunk, nem egészen értem; ki tájékoztatta nemes barátunkat az emigrációs magyarság álláspontjairól? Sajnos ilyen alapokon nagyon nehezen fogjuk érteni egymást. "Felszabadultunk ugyan a szovjet hódoltság alól, de nem szabadultunk meg saját szörnyetegeinktől és Mércéinktől" (az aranyos zsákokon ülő gonosztevőktől - Dr. Benedek István múlt hónapi nyilatkozata «). "Nem tudtuk kiegészíteni egymást, mindenki a hatalom megszerzésén fáradozott s igy tökéletesen megosztottuk egymást, három év visszatekintése után ki merem jelenteni, hogy Magyarországon a politikai és érzelmi válság jóval nagyobb mint a gazdasági Ez abból is látszik, hogy a gazdaság képes volt megmozdulni de az érzelmek és a szellem alig alig. A felelősek, főleg a politizáló értelmiség akiknek nem a hatalom után kellett volna kapkodniuk, hanem azokat a módszereket kellett volna keresniük, mivel a tömegeket ki lehet vezetni a politikai zsákutcából" -ugyebár ez teljesen világos?! "Ez lehetetlen volt mert a parlamentben ily megnyilatkozás, a romantikus nacionalizmus vádja alatt szét- szaggasztatott volna" (itt a kisebbségben levő republikánusok nem tudják a demokratákat szétszaggatni!). "Az utódállamok magyarsága hetven éve nem azonosak önmagukkal." Tévedés; megállapításunk szerint sok esetben sokkal azonosabbbak mint az anyaországiak, olvassuk csak az újságjaikat. Itt említette meg előadónk; természetesen a határok megváltoztatására gondolni sem szabad! Ez a kijelentés talán tetszett a közönség nagyobbik részének miután ők a liberális baloldalt képviselték, ezzel szemben elszakított testvéreink szomorúan állapítják meg azt a tényt, hogy az anyaország politikusai túlságosan óvatosan kezelik a nemzetiségi kérdést, ami az utódállamok diktátorait csak felbátorítják az atrocitások elkövetésére. Érdekességképpen amerikai politikai és szakírói körökben kezd egyre gyakrabban felbukkanni az a vélemény, hogy Szlovákia önállósulása esetén az ottani magyar kisebbség az anyaországhoz akar majd csatlakozni. Fel van e készülve erre a lehetőségre az otthoni kormányzat? A hazai politikus látogatóinknak özönével kapcsolatban egyre több emigrációs vezető osztja véleményemet, miszerint a magyar honatyák jobban tennék ha az otthoni kerületeikben buzgolkodnának oly lelkesen, mint külföldi látogatásaikon. Neveljék választóikat a demokrácia alapelemére a választásokon való részvételre (vagy talán nincs bizalom?), akkor nem fordulhatna elő az, hogy Esztergom-Komárom megyének részvétlenség miatt még ma sincs parlamenti képviselője. Mint majdnem végzett közgazdász (kitisztogattak Róth Matyiék) aggódva figyelem, hogy ugyan a külkereskedelmi mérleg ez évben pozitív lesz, ezzel szemben Kupa pénzügyminiszter közelmúltban tett látogatásának eredményeként a nemzeti adósság nem csökkent hanem emelkedett (200 millió újabb hitelt vitt haza). Az otthoniaknak nem állnak nemzeti tartalékok rendelkezésükre és így a kamatok felemésztik majd a keservesen megtermelt aktívákat. Sajnos a kormányban eddig senkinek sem jutott eszébe, hogy lengyel mintára lesírjanak néhány milliárdot a huszonkettőből. Otthon úgy mondják a rossznyelvűek, hogy "vigyázzanak a polgártársak, mert az új urak a néppel akarják megfizettetni azokat az adósságokat, amelyeket mi szocialisták vettünk fel!" Kókai-Kun Tamás
