Amerikai Magyar Értesítő, 1992 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1992-06-01 / 6. szám
6 Amerikai Magyar Értesítő' 1992. június tést tett, hogy nem kell sajtószabadság, nem kell szólásszabadság. Ezekre a félreérthető, homályos szavakra itt is magyarázatot kértek és az volt a válasz, hogy ahol van sajtó- és szólásszabadság - mint ahogy Magyarországon most van -, ott nem ezt kell követelni, hanem a sajtótisztességet. Mert az ellenzék visszaél a sajtószabadsággal. Hogy hol húzódik a tisztességes kritika határa és hol kezdődik a tisztességtelené, azt persze nagyon nehéz meghatározni: a hatalom sehol sem szereti a bírálatot s annak semmilyen formáját. És minden uralmon lévő párt hajlamos arra, hogy a kritikát "tisztességtelennek" nevezze. (E téren senki se versenyezhet a diktatúrákkal, ahol a kritikáért börtön jár.) Véleményünk szerint Benedek professzornak világosabban kellett volna kifejeznie magát, amikor a sajtószabadság kényes kérdéséhez nyúlt, valahogy így: most, hogy Magyarországon már megvalósult a sajtószabadság, nem a szabad szólás jogáért, hanem a sajtótisztességért kell küzdeni. De ha valaki kategórikusan azt mondja: nem akarunk sajtószabadságot, az bizony mellbevágó... Hogy most már végre rátérjek magára az előadásra, hát az bizony általános csalódást okozott! Mindenki azt várta, hogy — az előadás címének megfelelően — az otthoni helyzetről kap hiteles képet, ezzel szemben az előadó erről alig beszélt, ahelyett az amerikai és magyar történelem közti párhuzam ecsetelésével töltötte ideje nagy részét s közben úgy szólt hallgatóihoz, mintha azok amerikaiak lennének. Holott egytől egyig Amerikában élő magyarok figyelték szavait, akiket joggal bántott, hogy pl. az amerikai alkotmányról úgy szólt a professzor: az "Önök alkotmánya". A minden beszéd sikeréhez elengedhetetlen "captatio bene- volentiae", a hallgatóságnak a kezdet kezdetén való megnyerése bizony nem sikerült és valahogy rossz szájízt okozott ez az amerikai besorolás. Ami pedig az előadás jelzett tárgyát illeti, arról Benedek István semmi újat nem mondott. Többször hangsúlyozta, hogy őt senki sem küldte, nincs megbízatása s amit mond, magánemberként mondja. Aztán ~ nem mondott semmit... A rázós kérdésekre azt válaszolta, hogy nem tud rájuk felelni, vagy nem illetékes rá. Ugyanakkor általánosságokban szabályos kortesbeszédet mondott a kormány mellett, ami azért hangzott visszásán, mert előzőleg többször kijelentette: nem elkötelezettje egyetlen pártnak sem. (Akkor meg fölösleges volt megemlíteni a miniszterelnökhöz fűződő közeli személyes kapcsolatát és évtizedes barátságát, akárcsak azt, hogy jelenlévő felesége a Külügyminisztériumban dolgozik.) Ezek után nem lehetett csodálkozni azon sem, hogy előadásának konklúziója az volt: addig mennek jól a dolgok, amíg Antall József kezében az irányítás, mert más alternatíva nincs. Ez lehet magán- vélemény, de nem egy előadás összefoglalása. S ennek ellentmond az a többször is hangoztatott megállapítás, hogy a kormány keze meg van kötve, a kormánynak félnie kell. Amikor valaki megkérdezte, miért van ez és mitől kell félnie, megint nem kaptunk világos választ, csak dodonai mondatokat, melyeknek kulcsszava a "paktum" volt. Visszatérés örökösen a paktumok emlegetésére, amikről senki se tudja pontosan, miről szóltak, mire vonatkoztak. (Mikor tudhatja meg végre a magyar nép a paktumokról a valóságot?...) Holott ha egy kormánynak meg van kötve a keze, ha nincs cselekvőképessége teljes birtokában, ha félnivalója van, annak normális körülmények között csak egy oka lehet: labilis a helyzete, mert nincs mögötte meggyőző többség. Elismerjük az eredményeket és tudjuk, rendkívül nehéz körülmények között dolgozik a kormány, de engedtessék meg: félnie csak annak kell, aki nem áll biztosan a lábán, mert nem támogatja a nép. Még egyetlen furcsa hatást keltő kijelentésről, aztán befejezem. Benedek István többek közt azt mondta: Magyarország nincs rászorulva segélyekre, nem anyagi támogatást kérünk, mert az ország nincs elszegényedve. Csak üzletet, vállalkozásokat hozzanak. A hallgatóság megdöbbenve figyelt: a kifosztott, eladósodott magyar népre, a milliónyi koldus nyugdíjasra, a nyomorgó és amerikai dollárokra váró rokonokra gondolt és nem értette, miért küld haza még ma is nehezen keresett dollárjaiból segítséget, amikor arra az otthoniaknak nincs is szükségük? Feltűnhetett ez Tar Pál nagykövetnek is, mert az estet bezáró szavaiban a következőket mondotta: "Én nem vagyok ellene a segítségnek, sőt meg kell mondjam, hogy a nagykövetség azon fáradozik, hogy minél több segélyt szerezzen az országnak." Kár, hogy Benedek professzor másképp gondolkozik, mert ezzel rontja Magyarország esélyeit, hogy Nyugattól támogatást kapjon. Ami még nem tetszett: úgy magyarázta Benedek István az elmúlt kommunizmus éveit, mintha a hallgatóságból senki sem élt volna soha otthon, vagy legalábbis mindenki 45-47 éevt töltött volna nyugaton. Holott akadtak ott néhányan, akiknek 20-25 otthoni év volt a hátuk mögött a kommunizmusból, azokat úgysem tudta meggyőzni, hogy a kádári időkben az is csinálhatott karriert, aki nem görbítette meg a gerincét és nem szolgálta ki a rendszert. És nem tudom, viccnek számta-e, amikor azt mondta: az elmeorvos szemével a magyar nép bolond s csak néhány normális van otthon. S azok közül egyik Antall József... Benedek Istvántól — cikkei után — többet vártunk volna. Kár, hogy csak ennyire futotta az erejéből, amin a kitűnő Aranyketrec című könyv után nagyon csodálkozunk. Vagy tán két Benedek István van?... A washingtoni Magyar Nagykövetség kultúrális sorozatában május 22-én, Szathmáry Lajos bátyánk előadását hallgathattuk meg a szép magyar könyvről és könyvgyűjtői élményeiről. A híres chicagói Bakery étterem most már nyugdíjba vonult tulajdonosa idejét és energiáját kizárólag könyvgyűjtési szenvedélyének szenteli s gyűjteménye legszebb darabjaiból kiállítást rendezett a nagykövetség előadótermében. A "The Beautiful Books of Hungary 1473-1992" című kiállítás katagólusa, mely megkönnyítette a könyvekben gyönyörködő közönség tájékozódását, külön szót érdemel, de mivel a kiállítás és az előadás közvetlen lapzártánk előtt volt, idő- és helyhiány miatt a részletesebb beszámolót a következő számra kell halasztanunk. FIZESSEN ELŐ LAPUNKRA!
