Amerikai Magyar Értesítő, 1992 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1992-05-01 / 5. szám
26 Amerikai Magyar Értesítő----------------Magyar tájak-----------------Magyar történelem Utazás a Balaton körül 122. folytatás./ A BALATON KÖRNYÉKI TÁJAK A Balaton és hozzávetőleg 200 km-es partvonala, egymástól teljesen különböző tájaival nyújt páratlan élményt. Kilenc, felépítésében is eltérő tájat különböztetünk meg a tó körül. Kilenc különféle arculat alkotja a tó és környéke képének sajátos tájbeli varázsát. Az első, az úgynevezett lősz-arc, Balatonvilágostól Balatonfűzfőig húzódik. A jégkor idején szélárnyékban lerakódott porréteget lösznek nevezzük. A Balaton-vidék e részén a lősz a pannon rétegekre rakódott le. így keletkezett a Balaton keleti részét szegélyező úgynevezett Magas-part, amelyet a Balaton egyik nagy festőkrónikása, Mészöly Géza legszebb képei örökítenek meg. A Balatonalmádi-Balatonfüred közötti terület jellemzője a Földünk perm időszakában keletkezett vörös homokkő. Ez törések, vetődések útján a felszínre kerülve vörösre színezte a termőtalajt. Balatonfürednél kezdődik a táj mészkő-arculata. A felsőtriász időszakában üllepedett le a füredi mészkő, fehér- res csillogást adva a vidéknek. Tihany az egykori kialudt vulkánok és melegvízforrások, a gejzírek földje. A vulkáni bazalttufa-lerakódások, a rájuk települt melegvízforrás-ülledékekkel, sehol másutt nem látható változatosságot kölcsönöznek a félszigetnek. Aszófő-Zánka között húzódik az úgynevezett karsztos arc. Dolomit és szarmata mészkő borítja itt a felszínt, amelyet alig-alig fed valami kis termőtalaj. A múltban a fű is csak tengődött rajta. A karsztos jellegű talajt kedvelő növények telepítése tette lehetővé, hogy e sokáig kietlen területet mandula- és őszibarack-ültetvényekkel kultúrtájjá alakítsák át. A legszebb karsztjelenségeket Kiliántelep közelében figyelhetjük meg. Zánka után Balatonedericsig a bazalt-arc nyomja rá bélyegét a tájra. Nemcsak a tókörnyéknek, hanem hazánknak is legszebb vidéke az egykori vulkánok 14 hegyből álló bazaltkoszorúja, a csúcsos és koporsó alakú hegyek sorozata, déli, meleg oldalaikon a legjobb borokat adó szőlőikkel. Legszebb bazalthegy a tó partján emelkedő Badacsony. Balatonedericstől Keszthelyig a felsőtriász korban keletkezett fődolomit borítja a Keszthelyi-hegység legnagyobb részét, bár a hegységben (a tapolca-sümegi törés oldalán) bazalt is előfordul. Ez alkotja a tókörnyék dolomitarcát, ahol a hegységben erdők védik a dolomit sekély termőtalaját, a tóra néző lejtőkön pedig kopárosok tarkítják a dombláb pannon rétegeire települt szőlőfoltokat. Keszthely és Balatonboglár között mutatkozik meg 1992. május a Balaton-vidék mocsár-arca, ahol egykor a Kisbalaton és a Nagyberek vadvízes, tocsogós, mocsaras területén a lápvilág húzódott. Ma, ősi formájában, csak a Kisbalaton védett területén látható. Az utolsó, a Balatonboglár-Balatonvilágos között elterülő tájrészletet homok-arcnak nevezik. Itt a tó partját bársonyos homok borítja, s itt sorakoznak a Balaton legjobb és legsekélyebb strandjai. Mindegyik arc a maga nemében külün-külön is érdekes, elgyönyörködtető, együttesen pedig azt a szépséges tájat alkotják, amely Európában is párját ritkítja. NÖVÉNY- ÉS ÁLLATVILÁG A TÓBAN ÉS KÖRNYÉKÉN Változatos és érdekes a Balaton növény- és állatvilága. A tó minden élőlénye szoros kapcsolatban áll egymással. A vízben lebegő moszatok, a nádasok parányi állatkái s a tó ragadozó halai, mind fontos szerepet játszanak a tó életében, a táplálékot fogyasztó és táplálékul szolgáló szervezetek bonyolult hálózatában. A tóban élő állatok közül legértékesebbek a halak, amelyeknek több mint negyven fajtáját ismerjük. Legkéveltebb a világhírű, ezüst színű, izes húsú fogas. A fiatalabb fogast süllőnek nevezik. A Balaton további ragadozó halai a harcsa, a csuka, és az őn. A békés halak: ponty, amely néha 12-16 kg-os nagyságot is elér; a tó legjellegzetesebb hala a garda, a "Balaton heringje". Érdekessége, hogy tengeri eredetű hal, amely a Sión át vándorolt a tóba. Az ízletes húsú keszeg nem nő nagyra, viszont egyik alfaja: a dévérkeszeg a 2 kg-os nagyságot is eléri. 8-10 cm-es, csillogó testű halacska a tó köves partja mentén élő küsz, a sekély vizekben mindenütt otthonos, de megtalálható a mély víz felső rétegében is. Gyakori a tóban a szinpompás naphal is; egyre több a kí- gyószerü angolna. Új halfajta a pisztránghoz hasonló maréna és az amur. A halakon kívül sok más állat- és növényfaj él a tó vízében. Siklók, békák, kagylók tarka töbege lakja a tavat; a kagylók közül kiemelendő a balatoni festőkagyló, amelyet a Balatonban írtak le először. Innen tudományos neve: Unió pictorum ssp. balatonis. Különlegesség a balatoni szivacs, ami e faj legnyugatibb előfordulása. A szúnyog, a partok lakóinak kellemetlen ellensége, nem a tóban él, hanem a parti nádasok, tócsák, nedvesebb rétek és árkok lakója. A tó fenekét vékony, zöldesszínü "szőnyeg" takarja, a kovamoszatok, algák tízezrei, köztük a legjellegzetesebb az úgynevezett fecskemoszat. A Balaton vízében billószámra lebegnek a mikroszkopikus nagyságú planktonok. Állatok, férgecskék, rákok, egysejtűek és növények: egy és többsejtű moszatok, algák ezek. A Balaton a vízimadarak eldorádója, tavasszal és őszi vonulási időben megélénkül az élet a tó felett. A költöző madarak csapatai népesítik be a partokat és hatalmas rajokban szállnak a víz fölött.
