Amerikai Magyar Értesítő, 1992 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1992-05-01 / 5. szám
1992. május Amerikai Magyar Értesítő 21 —fllRlAP „tm fUGGCTLENSfcG HÉ In kIggétlenseg SZMUSZ HÍRADÓ- A Szabad Magyar Újságírószövetség hírei llA^ ÁG ;eg QKXILac '--á AZ ÚJ MÁRCIUS SAJTÓFORRADALMA Nem vagyok egyedül, aki az 1848-as márciushoz hasonlítja azt a történelminek számító eseményt, hogy Budapesten 1992. március 14-én megalakult a Magyar Újságírók Közössége. A mag, amelyből kifejlődött ez a közösség, a közel egy éves Sajtószabadság Klub volt, amely megalakulása első pillanatától rengeteg támadást kapott a liberális sajtótól. A MÚK sem járt jobban! Még meg sem alakult, máris támadták, ám ma már nagyon sokak szemében ez kiváló mérce: a tisztesség és becsület mércéje, mert azt nézik, ki a támadó. Az alakuló ülés díszelnöke Dr. Benedek István professzor volt, akit megnyitó beszéde miatt ugyancsak hetekig támadott minden oldalról a sajtó, rádió, tévé, elsősorban két kijelentéséért. Az egyik szerint most itt egy új szövetség alakul, amely az ószövetséggel szemben a sajtótisztességet képviseli; a másik éppen a sajtótisztesség hangsúlyozása, mert a szónok szerint nekünk már nem kell sajtószabadság nekünk sajtótisztesség kell. A mondottakat természetesen félreértelmezték, mivel nyilvánvaló dolgok sem nyilvánvalóak és nem természetesek azoknak, akik félre akarnak hallani. A sajtószabadság ugyanis még nem jelent sajtótisztességet is, ám a tisztesség jelenti a szabadságot is. Makovetz Imre, kiváló építészünk, aki a sevillai világkiállítás hamar híressé vált magyar pavilonját, a Héttornyot tervezte, újságolvasóként, rádióhallgatóként mondta el véleményét. Azt, hogy boldog amiért olyan sokan jöttünk össze azzal az elhatározással, hogy megváltoztassuk az áldatlan helyzetet. Elmondta, nem hitte, hogy megéli az oroszok kivonulását, de ha mégis, elképzelte azt a napot, úgy gondolta, hogy akkor azonnal elkezdik az utcákat kitakarítani a házmesterek, a kukákat szépen a helyükre teszik, a villamos megvárja, ha látja, hogy szalad valaki és kinyitja az ajtót. Nem ez következett be, az utcák piszkosabbak, mint valaha, a bűnözés elszabadult, egyre több ellenőrizhetetlen mocsok jön a felszínre, betömi a szemét, száját, fuldoklik az erkölcsi és fizikai káosztól egyaránt. A rádiót úgy hallgatja, hogy óvatosan közel van a keze, hogy bármikor azonnal kikapcsolhassa. Az újságot az első mondatnál letehesse, ha a következő mondatnál már bemocskolódik valakinek a neve, valakinek a cselekedete, és azt nézi, nem lesz-e megint becsapva. Ezért ő is azt tartotta legfontosabbnak, hogy ez új szervezetben szóhoz jusson és elől járjon a tisztesség. Bánffy György színművész, MDF-es képviselő az Anyanyelvápolók Szövetsége nevében szólt, mondván, már a gimnáziumban megtanulták: a stílus maga az ember. Ez alkalmazható most így: írj cikket s megmondom ki vagy! Szólalj meg a rádióban vagy a képernyőn — itt valaki szellemesen bekiabálta: ha hagynak! --, és megmondom ki vagy. Stefka István, Kosa Csaba és mások után a Lengyel Újságíró Szövetség képviselője beszélt s ajánlotta, hogy a jövőben karöltve szolgáljuk a sajtó tisztességének ügyét. A MÚK titkos szavazással úgy döntött, hogy Kása Csaba, a Magyar Fórum c. hetilap főszerkesztője, a Sajtó- szabadság Klub volt megalkotója és szóvivője legyen a Közösség elnöke, titkárnak Stefka István tévés személyiséget választotta. Biztató felajánlások már a helyszínen érkeztek az akkor újonnan alakulgató Sajtószabadság Alapítványra, mert az is hamar kiderült, hogy a Bodor Pál vezette kommunista MÚOSZ (az "ószövetség") nem osztozik a magyar újságírók közös vagyonán, létszámarányosan sem, nem enged át a Közösségnek még egy szobát sem a Magyar Sajtó Házában, (ezért követelte később a MÚK elnöksége, hogy azonnal vegyék le a Magyar Sajtó Háza feliratot, mivel az Andrássy úti sajtópalota csakis a MÚOSZ feliratot viselheti!), telefonvonalról vagy faxról sem lehet szó. így lehetőségeink rendkívül korlátozottak, szinte "ókoriak", mégis bizakodók vagyunk. Nagyon sok biztatást, örömteli gratulációt kapott a MÚK a helyszínen is, később is. Talán az Alapítványra is megindulnak a befizetések mindazoktól, akik hitelességet és tiszta magyar szót szeretnének, hazugság- és rágalmazásmentes írásokat olvasni és pöszeség nélküli, jól hangsúlyozott magyar beszédet hallani Közösségünk természetesen számít az emigráció anyagi és erkölcsi támogatására is. (Az Alapítvány címe: OTP V. kér. fiók 508-42566-1. A MÚK ideiglenes levelezési címe: 1446 Budapest, Pf. 311.) Egyúttal kérem, hogy a MÚK két vezetője, Kósa Csaba elnök és Vödrös Attila, az Új Magyarország helyettes főszerkesztője, elnökségi tag amerikai útját kövessék nyomon április 30. és május 12 között, és amerre mennek, ha lehet, teljenek meg a termek, mert első kézből — saját bőrükön tapasztaltakból — számolnak be a hazai sajtóhelyzetről. Szerétéiért, biztatásért, támogatásért jönnek. S GI 25 ÉVES A SZABADULÁS Egy újság életében, legyen az csak egyesületi tájékoztató, negyed század nem kis idő! Nem a terjedelem, nem is a megjelenés gyakorisága, de mégkevésbé a technikai kivitel - komputer-szedéssel, mélynyomással vagy csak sokszorosítással készül-e a lap - dönti el, milyen minősítést kell adnunk egy sajtóterméknek, hanem a tartalom és az újságból, folyóiratból, szervezeti közlönyből sugárzó szellem. Az, hogy a lapnak van-e mondanivalója az olvasók számára és képvisel-e olyan álláspontot, olyan elveket, amelyek tiszteletet érdemelnek és követésre méltók? S ha ezeket a szempontokat vesszük alapul, a SZABADULÁS szerkesztőinek nincs okuk a szégyenkezésre. Az 1967-ben útjára indított Szabadulás ilyen értelemben nem "kis" lap, hanem jelentős tagja, fontos hangszere az emigrációs sajtó sokszínű, sokhangu zenekarának. A SZABADULÁS első feladata képviselni a nagyvilágban szétszórtan élő volt magyar politikai foglyok érdekeit s ugyanakkor tájékoztatni őket a világ- eseményekről, az emigrációs hírekről, a nyugati magyarság gondjairól és a hazai helyzetről, mindig azt tartva szem
