Amerikai Magyar Értesítő, 1991 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1991-03-01 / 3. szám
1991. március SAÁRY ÉVA (Svájc): Háborús elmélkedés Szeretnék szép, irodalmi témákat papírra vetni, de az olajfoltként terebélyesedő háború (a hasonlat dupla értékűi magához vonzza gondolataimat. Töprengéseim - akaratom ellenére is - körülötte forgolódnak, noha ezúttal (és egyelőre) nem az én egemet felhőzik be a harci gépek, nem az én szomszédságomban robbannak a bombák, nem az én fejem fölött ég a ház, sőt még nem kell halottakon átbotladozva, sűrű gép- fegyvertűzben vödörrel vízért sem mennem, reggel háromtól kenyérért sorba áilnom, s az »elsötétítés* miatt kék papírral betapasztanom ablakaimat... A lugánói tó partján süt a nap, szellő re- megteti a pálmák leveleit, s az emberek - akik nem tudják elképzelni, hogy Svájc valaha háborús konfliktusokba keveredhet (hétszáz éve uralkodik itt béke!), nagyon egysikúan látják a világ eseményeit; pontosan úgy, ahogyan azt a hírközlőszervek bemutatják nekik, kommentálják számukra - »jókra" és »rosszakra* osztva föl a hadviselő feleket, akárcsak egy vadnyugati filmben. Én azonban - akárcsak régen, családi perpatvarok idején - gondosan mérlegelve minden mondatom, folyton azon töprengek, KINEK, MENNYIRE VAN IGAZA, s mi van a szavak és tettek HÁTTERÉBEN? * Az »igazság* fejtegetésére nem akarok bővebben kitérni. Irak önkényesen elfoglalta Ku- vaitot - ez megdönthetetlen tény (halkan jegyzem csak meg, hogy rengeteg hasonló atrocitás történt már, amit senkinek sem jutott eszébe megtorolni), s ahhoz sem fér kétség, hogy Szad- dam Húszéin öntelt, kegyetlen és ravasz diktátor, aki nemcsak gyermekes dacból provokálta ki ellenfelei haragját, hanem NAGYONIS KISZÁ- MÍTOTTAN cselekszik. Fegyvereinek jelentékeny részét orosz szakértők tervezték (s ki tudja, nem látják-e el munícióval pillanatnyilag is?), s földalatti bunkerekben várják az ALKALMAS PILLANATOT, vagyis azt, amikor az amerikaiak és szövetségeseik nagy magabiztossággal (a »villámháborúban* bízva, mint előttük annyian) elpuffogtatják méregdrága tudományos-fantasztikus bombáikat, rakétáikat, s lassan le kény szer ülnek a földre - minden értelemben. (Egy magát megnevezni nem akaró orosz szakértő úgy nyilatkozott, hogy a nyugatiak rakétáinak 90 százaléka nem ért el lényeges eredményt, nem pusztított el elsőrendű fontosságú hadi célpontokat). Iraknak, az »érthetetlen* passzivitás ideje alatt, egyetlen gondja IZRAEL PROVOKÁLÁSA volt, hogy beugrasztva azt a konfliktusba, SZENT HÁBORÚVÁ szélesítse azt, a maga oldalára állítva az arab országokat. Közben lassan beköszönt a közel-keleti tájakon az európaiak-amerikaiak számára elviselhetetlen meleg. Az egyre jobban burjánzó, s korántsem egészen spontán béketüntetések (az utánpótlási nehézségekkel karöltve) demoralizálják - a különben sem lelkes - katonaságot, s a Szovjetunió megnyit Európában egy »második frontot* - ha nem is fegyveresen, de a felforgató tevékenység fokozásával (ennek része volt valószínűleg a »gladio-botrány»!), s az egyre jobban eluralkodó káosszal. Még az is megfordul a fejemben, hogy nem az oroszok és amerikaiak között létezik »titkos megállapodás* az érdekszférákra és »szabad kézre* vonatkozóan - mint sokan gondolták -, hanem az OROSZOK ÉS IRAKIAK KÖZÖTT!? Lehet, hogy a szovjet szakértők egy része még most is ott van, és a háttérből irányítja a hadműveleteket? Alig hiszem, hogy Szaddam Húszéin annyira bolond, hogy EGYMAGA, minden támogatás nélkül belevágott volna az egyenlőtlen küzdelembe! Ami az ellenfél »háborús kegyetlenségeit», a hadifoglyokkal való szörnyű bánásmódot illeti, teljes mértékben együttérzek az elfogott szövetséges katonákkal (azok hozzátartozóival), akik - meglehet - borzalmas véget érnek, de Amerika részéről mégis hipokrizisnek érzem a fölhá- borodást, hiszen éveken át támogatója és barátja volt egy olyan hatalomnak, mely tömegével semmisítette meg a hadifoglyokat (valamint politikai ellenfeleit), anélkül, hogy valaki helytelenítette volna azt! * A jövő?? Nehéz jóslásokba bocsátkozni. Tény azonban az, hogy Amerika - s vele a nyugati világ - belemászott egy olyan konfliktusba, melynek időtartama is, kimenetele is bizonytalan, hacsak be nem veti valaki »Endlösung»- ként az atombombát? De ki meri ma ezt - felelősséggel! - megtenni?? sokkal inkább a végső elkeseredés állapotában lévő, s a »hetedik mennyországban* reménykedő muzulmán fanatikusok, mint a civilizált államok. És akkor?? És akkor... Egyes tudományos-fantasztikus könyvek szerint nem ez lesz az első atomháború a földön, amely elpusztít mindent, amelynek következtében - évezredek múltával - újra kell majd kezdeni az életet, esetleg valamely távoli csillagról költöztetve be pionírokat... Lugánó, 1991. jan. 27. 13.oldal Amerikai Magyar Értesítő'
