Amerikai Magyar Értesítő, 1991 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1991-03-01 / 3. szám

b.oldal Amerikai Magyar Értesítő 1991. március sogásával - a "legpesszimistábbnak* kiáltották ki. És ezt súlykolják belé naponta, mindenfelől, míg bele nem törik és nem hiszi magamagáról, hogy az! Mint a rossz pedagógus az utált kis­diákba: "te nem vagy képes semmire! Szegény vagy és tehetetlen. Nézd csak, foltos a ruhád. - És nem teszi hozzá: de lelked folttalan és tiszta! Csak azt: Te ne is erőlködj, hiába ta­nulsz! Nem jutsz előre! Nem leszel okosabb! Én hiszem, hogy nem így van! Hiszem, hogy egyszer egy nagy akarattal összefogva odaki­áltják: Nem! így nem tovább! Elég volt! Össze­fognak és betiltják ők mind a szennylapot. Ösz- szesúgnak, értön-pajkosan összevillan szemük és nem veszik meg többé az újságokat. Nem mérgeztetik tovább saját pénzükön saját ma­gukat. Ha nem áll meg a mocsok hömpölygése, ha nem állították meg azok, akiket erre kivá­lasztott a nép, hát majd megállítják, elzárják maguk. Vajon miért nem indított még senki arra mozgalmat, hogy mondják le a lapokat. Ne fi­zessenek elő, védjék meg magukat, s pénzüket. Mert pénzük nélkül saját mocskába fullad a szellemgyilkos mérgező, az áradatot zúdító! Miért nincs összefogás arra, hogy az újságos­standokon nevetve hagyják porosodni a lapo­kat? Hogy kiszellőztethessék agyukat, felfris­sítsék szellemüket és napfényt engedjenek lei­keikbe - miért nem fog hát össze a nép? Mert eltakarták előle a Napot? Hát tolja félre az el- takarót, mint szél űzi messzire a sötét felle­get, hogy boldogan kiálthassa: szabadok vagyunk! Megszabadítottuk magunkat. Száznegyvenhárom év után elgondolkodtunk Petőfi szavain: A szellem szabad, s mi fönn tartjuk nya­kunkat, S szabad nemzetnek csúfoljuk magunkat! Szolgák vagyunk, rabszolgánál szolgábbak Megvetésére a kerek világnak!" Nem. Mi Európa élnemzete vagyunk! A sza­badság zászlaja. Minket nem vethet meg a vi­lág, mert ha választottaink nem tették meg, hát felszabadítjuk önmagunkat. Sajtószabad­ságot magunknak teremtünk, hiszen a március a Magyar Sajtószabadság hónapja is. A szellem és igaz szó tavasza. Szelleméről rázza le a bilincset a nemzet! És sajtótörvénynélkül is törvényt hozzon. Bel­ső igénye szerint. Megteszi! Tudom, megteszi, mert élni akar. Tisztán, boldogan. Elzárja a bűzt árasztó képcsövet, bedugaszolja fülét a disszon4nsan harsogó hangláda elől és beköti szemét a betű rontó hatalmától védekezve. Még süketen és vakon is teljesebb az élet, mint a szellemfertőzés mocsarában! S ha majd kiszellőztette mind a régi rosz- szat, feltöltődik éltető reménnyel, tiszta gon­dolattal, igaz akarattal, egy nagy levegőt vesz - friss, tiszta szagát - és eltakarítja az út­jába akadót, a haladását akadályozót. Tiszta aggyal, nyitott szívvel és dolgos kézzel lát a sürgős tavaszi munkához: építi hazáját. Neki tetszőre, otthonosra, mert itt a március. Árad a föld illata. Jövőt énekel a tavaszi madár és meleget lehel a napfény sugara. A március mindig időre jön, ha a tavasz késik is kicsit a hosszú tél zordsága után. És én tudom, hiszem, hogy nemzetem Március Nemzete! Az időt hajtó örök tavaszé. BERTALANIMRENE, született Kosa Margit 1926 - 1991 Egy csodálatos élet és mosolyba szőtt, hittel végzett szolgálat e földi szakasza zá­ródott le február 7-én Washingtonban, amikor békességben, hosszú szenvedés után Isten ke­gyelmében bízva és öt szeretve Urához tért Ft. Bertalan Imréné, Kosa Margit. Halálos ágyán is férjével, Ft. Dr. Bertalan Imrével együtt Istent dicsérő lelki énekeket és zsoltá­rokat zengtek. Bertalan Imréné New Brunswick, New Jer­seyben született 1926-ban. Édesapja, néhai Nt. Kosa András és édesanyja hűséggel és odaa­dással szolgálták egész életükön át a New Brunswick-i gyülekezetét, és az amerikai ma­gyar református egyház és nép szeretetére és szolgálatára az első, de meghatározó indítást a parókián, a családi házban kapta. New Brunswickon végezte iskoláit és az ottani Douglass-Rutgers Egyetemen szerezte vegyészi diplomáját, valamint középiskolai ta­nári képesítését. Főhivatása azonban más lett. Amerikai magyar református "tiszteletes asz- szony". Negyvenkét esztendőn át férje, Dr. Bertalan Imre mellett "mosolyba szőtt hittel" szolgálta Staten Islandon, Manvillen, Passai- con, New Brunswickon, majd Washingtonban. Ez utóbbi helyen az egész amerikai magyar refor- mátusságot is szolgálva, sőt azon túlmenőleg az egész magyar reformátusság ismerte, sze­rette és értékelte életét, szolgálatát. Nemcsak a lelkészfeleségek megszokott szolgálatait vé­gezte, mint orgonista, vagy nőegyesületi, ifjú­sági egyesületi, vagy vasárnapi iskolai vezető­tanácsadó, hanem százak életét segítette; csendes tanácsadásával, beteg lelkek gyógyí­tásával, sebek bekötözésével. Itt születettek vagy újonnan jöttek, az amerikai magyarság minden rétegét egyforma szeretettel, áldozat-

Next

/
Thumbnails
Contents