Amerikai Magyar Értesítő, 1991 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1991-02-01 / 2. szám
I 18.oldal Amerikai Magyar Értesítő 1991. február Egy felejthetetlen karácsony a washingtoni magyar nagykövetségen A képek Tóth László felvételei Gyermekzsivaj, vidám fiatalok hangos kacagása verte fel pár nappal karácsony előtt a washingtoni magyar nagykövetség diplomáciai fogadások visszafogott, halk zsongásához szokott falait. Zwack Péter, az amerikai főváros magyarságával egyre szélesedő kapcsolatokat ápoló uj nagykövet és felesége Anna asszony (aki mellesleg angol létére olyan szivvel-lélek- kel érdeklődik minden iránt, ami magyar, mintha ő is Pesten született volna) karácsonyi ünnepséget rendezett a Washingtonban és környékén élő magyar gyerekek részére. Nem volt semmi formaság, meghi- vó sem kellett* igazi, hamisitatlan "open house" volt, ahogy amerikaiul mondják az ilyen mindenki számára nyitott baráti összejöveteleket. Nem volt protokoll, a követség ajtaja szélesre tárva várta az érkezőket, akik jöttek is szépszámmal. Annyi gyerek, annyi izgatott apróság zsibongott a követség tágas fogadótermében, hogy a szülők alig birtak rendet teremteni a nagy nyüzsgésben. Már hogyne lett volna izgatott a gyermeksereg! Az egyik sarokban kis szinpad jelezte, hogy ott lesz látható a betlehemes-játék, a földön szines dobozokban ajándékok, a szépen feldíszített hosszú asztalon pedig frissen sütött finom mazsolás kalács, amiből mindenki degeszre tömhette magát és mégsem fogyott ki soha a tál. A másik sarokban öreg cimbalom vonzotta az érdeklődőket. Ez a kedves ajándék pár nappal előbb érkezett a helyi magyarság egyik érdemes tagjától a tisztelet és barátság jeléül a követ-házaspár számára - karácsonyi meglepetésként. Mozgás támadt, megkezdődött az ünnepi műsor'. Nt. Bertalan Imre vezetésével bevonult az AMRE énekkara. Bertalan Imre a régi betlehemes köszöntéssel fordult a ház gazdájához és megkérdezte fennszó- val; "Szabad-é béjönni, az Urat dicsérni?" Mire a házigazda Zwack Péter harsányan válaszolt- - Szabad!... Egymásután csendültek fel a régi magyar egyházi énekek, egyházi dalok. A közönség el- érzékenyült sziwel hallgatta a hajdani hazai ünnepek hangulatát idéző dallamokat. A karnagy lendülete magával ragadta az egybegyűlteket és ezután mindenki együtt énekelt. Ezután jöttek a betlehemesek. Csak úgy zengtek a régi magyar rigmusok, volt vers, ének, citeraszóló, sőt még kanásztánc is. A jelmezes, subás fehérszakállas kántálók, a bölcs körül imádkozó szárnyas angyalok szavait tátott szájjal, tágranyilt szemmel figyelték az apróságok, akiknek többsége még soha életében nem látott, nem hallott ilyesmit .
