Amerikai Magyar Értesítő, 1991 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1991-12-01 / 12. szám
1991. december Amerikai Magyar Értesítő 25 Kőröshegy-Kereki országúton. Erről a jelzés szerint letérve, árnyas erdőben érünk a Kereki- vagy másképpen Fehérkő-vár nemrégiben feltárt és megvédett romjaihoz. Ugyanez a kirándulás megtehető rövidebb idő (2 óra) alatt is, úgy. hogy az újonnan megépített kilátótorony mellől induló, kiépített, árnyas erdei sétaúton sétálunk a Kereki-várba. A Kereki- vagy Fehérkő-vár nevét a falak fehér vakolatáról kapta. 1396-ban említik először, valószínűleg a török betöréskor robbantották fel, nehogy az azmán ide befészkelje magát. Két árok övezte, az egyikben elvadult orgonabokrok tenyésznek, amelyek állítólag még az egykori várkertből maradtak meg. Az Országos Műemléki Felügyelőség feltárta a területet, s az ásatás befejeztével az omladozó falakat megerősítette. A várfal elől szép kilátás nyílik a Tihanyi-félszigetre. TŐKÉS LÁSZLÓ WASHINGTONBAN Különleges élményben volt része azoknak, akik november 7-én részt vettek a washingtoni magyar nagykövetség fogadásán, amelyet Tőkés László Királyhágó- melléki református püspök tiszteletére rendezett Tar Pál nagykövet és felesége. Az egybegyűltek nagy figyelemmel hallgatták, amint Temesvár hőse, az erdélyi magyarság vezető egyénisége, akinek neve az egész világ számára fogalommá, a Ceausescu-diktatúra elleni népfelkelés szimbólumává vált, halkan, pátoszmentesen, szinte szándékosan visszafogottan és érzelmeit elfojtva beszél, ismerteti kisebbségi sorban élő véreink szenvedéseit és azt a küzdelmet, amelyet ő és munkatársai folytatnak a túlélésért, a magyarság megmentéséért. Higgadtan sorolja a sérelmeket és a célokat, amelyekért harcolnak a Királyhágón túl, román impérium alatt élni kényszerült testvéreink, láthatóan ügyel arra, hogy érzései ne uralkodjanak el rajta és ne csökkentsék szavai hitelességét, tárgyilagosságát. Tar Pál, nagykövet (jobboldalt) Tőkés László, püspök (középen) Baloldalt lapunk szerkesztője Tar Pál nagykövet is ezt a hitelességet hangsúlyozta, amikor a hallgatóságnak bemutatta Tőkés Lászlót: a volt temesvári református lelkész, most a Királyhágó-mclléki rcformátusság püspöke hiteles ember, az Erdélyben a fennmaradásért folyó küzdelem leghitelesebb tanúja és résztvevője. Aki életét kockáztatta 1989 decemberében, amikor a soviniszta román tömegekkel szemben kitartott a temesvári parókia őrhelyén, hogy megvédje nyáját, oltalmazza híveit a diktatúra terrorjától. És ez a temesvári szikra lobbantotta lángra a tüzet, amely Bukarestig futott végig Románián és Ceausescu palotáját is elérte, a temesvári magyarok ellenállása, spontán felkelése kavarta azt a vihart, amely végül is elsodorta helyéről a gyűlölt zsarnokot, vezetett a rendszer bukásához. Az Erdélyből jött vendég nemcsak szomorúságról beszélt, reménysugarakat is felvillantott. Jólesett hallgatni, hogy alkalmat kapott reggel megjelenni az amerikai Kongresszusban, ahol ő mondta az ülést megnyitó imát és lehetősége volt többekkel beszélni amerikai politikusok közül. Ismertette azt a negyvenperces tárgyalást, amit délben folytatott a State Departmentben Eagleburger külügyminiszter-helyettessel, aki nagyon behatóan érdeklődött a magyar kisebbség sorsa felől és többször elismételtette a részleteket. Tőkés László szerint ez nem csupán udvariasságból történt, hanem őszinte érdeklődésből fakadt. Mintha megváltozott volna a politikai légkör - mondotta, hozzátéve, hogy Eagleburger ígéretet tett arra: a külügyminisztérium ki fog adni egy nyilatkozatot erről a megbeszélésről, amelyen egyébként részt vett Lantos Tamás kongresszusi képviselő is, aki már többször járt Erdélyben és a magyar ügy egyik leghatásosabb szószólója. Reméljük, mindez nem marad eredmény nélkül... AZ MDF NÉPI-NEMZETI KÖRE Ügyvivő Testületének elnöke, Maróti LÁszló Ferenc nyílt levelet intézett a tévé elnökéhez, amelyet teljes egészében idézek az Új Magyarországból: Tisztelt Hankiss Elemér Elnök Úr! Amint az Ön előtt is ismeretes, 1991. december 8-án lesz a Salgótarjáni Sortűz 35. évfordulója. A Magyar Demokrata Fórum Népinemzeti Köre és szimpatizánsai kérik, hogy ebből az alkalomból a Magyar Televízió emlékműsort adjon, amelynek keretében hangozzék el a gyilkosok neve és az áldozatok közül a gyermekek, a terhes asszonyok és a különösen idős emberek neve Úgy gondoljuk, hogy az áldozatok emlékének — harmincöt év után - az ország és annak nemzeti televíziója legalább ennyivel tartozik. Intézkedését előre is megköszönve..." Csatlakozunk a kéréshez, bár nagyon szomorúnak tartjuk, hogy a nemzeti televíziótól, annak elnökétől ilyesmit kérni kell. De kérni kell, mert az 1956-os megemlékezés is elmaradt ebben a nemzeti intézményben. Ami volt, az pedig "reformkommunistásítva" került képernyőre, az éjszakai órákban. Vásárhalyi Miklós elvtrás, a Nagy Imre-per egyik vádlottja, aki folyékonyan vallott, így megúszta rövid börtönbüntetéssel, majd szép SOROS-karriert futott be, ma az SzDSz prominens tagja — "emlékezett", elvtársaira. A pesti srácok és az 56-ban fegyverrel harcoló szabadságharcosok nem fértek bele a nemzeti médiába! A mosonmagyaróvári sortűz áldozatai sem... Ezért szükséges a figyelmeztető kérés, bár nem reméljük, hogy a tévé elnöke figyelemre méltatja!
