Amerikai Magyar Értesítő, 1991 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1991-12-01 / 12. szám

1991- december

Amerikai Magyar Értesítő

13

Fazakas Ferenc:

A HORVÁT AGÓNIA

II. rész

A 15. évszázad közepétől a 17. évszázad végéig magyarok és horvátok mint egy testvérpár küzdöttek a félhold ellen, tehát az "Antemurale Christianilis" (A kereszténység védőfala), X. Leó pápa kitüntető dicsérete mindkét nemzetet megilleti. MI nem féltékenykedtünk soha, de a horvátok a Trianoni Béke utáni nemzedékeikbe belenevelték a kizárólagos dicsőítést s ezt adták be az egyébként igen megbízható Pat Buchanan vezércikk írónak, akinek így nem jutott eszébe, hogy vaskos

történelemhamisítást végzett, megtetézve azzal, hogy Horvátország a Habsburg Bizodalomoz tartozott.

A 18. század folyamás a Bécsi Kamarilla "divide et impera" (oszd meg a népeket és úgy uralkodj!) elve alapján nemcsak utasításokat adott az általa kinevezett megbízható horvát bánoknak, de kegyeket, birtokokat is osztogatott s így lassan a horvátok eltávolodtak a magyarságtól. Az 1776-ban alapított ún. Illumonátus Rend azáltal, hogy a szabadkőműves páholyokat infiltrálta , és így teljesen irányítása alá vonta, igen nagy destruktív erőt képviselt. így sikerült ezen ördögien kegyetlen összeesküvésnek a francia forradalmat kirobbantania s minden felé felütötte fejét valamiféle lázító mozgalom. így 1790 táján Skerlecz Miklós, Zágráb megye horvát főispánja kiizzadott egy történelmi és jogi alap nélküli elméletet; eszerint a horvátokat az állami teljhatalom megilleti, mert Horvátországot a magyarok nem harccal szerezték meg. A tröténelmi igazság az. hogy Horvátország területének nagyobb részét -a Dráva és Száva közti ősmagvar területeket - a török elől menekülő szerbek és balkáni horvátok megszállták és így fokozatosan elszlávosodva. a magvar állam jószántából a közjogokat a horvát testvérnépnek átadta. Elnyomás soha nem volt, hiszen az "Árpád-kori nvestadón" kívül soha más adót a horvátok nem fizettek s így a magyar államnak soha pénzébe nem került a horvát "testvér".

A 19. század elején egy még ma is tisztázatlan nemzetiségű népboldogító lépett fel. Gaj Ljudevit. aki 1830- ben kiadott újságjában meghirdette egy Illvr Birodalom felépítését, melyhez századunk Jugoszláviáján kívül Bulgária is hozzátartozott volna. 1835-ben kiadott könyvében a cseh helyesírás alapján horvát helyesírást is szerkesztett és egy új horvát irodalmi nyelvet is szándékozott kialakítani.

Gaj utóda, híve és tanítványa ráduplázott s "Illvr országok földrajza" c. kiadványában azt állította, hogy a Habsburg Birodalomban kétszer annyi szláv él, mint magyar s Ausztria lakosságának 2/3-a szláv, sőt a szláv a világ legnépesebb faja, mert Európa népességének több mint fele. Ázsiának 1/3-a, és Amerikának jelentős (?) része is szláv. Ezek a népbolondítók. a Bécsi KAmarilla fondorlatai. uszításai és vezetőinek a világösszeesküvő Illuminátus Rend által uralt szabadkőművességgel való társulása s keresztény hitünknek feladása a horvát-magvar testvériség helvett egy nagyszláv ábrándhoz vezetett. Gaj a bécsi kormányzatot is félrevezette, ám amikor lapjában a nagy illvr birodalmi

térkép megjelent, azt betiltották, de a felsőbb katonai parancsnokság Metternich intézkedését leszabotálta és a magyarság elleni gyúlöletszítás a császári hadseregben folyt, így történhetett meg, hogy egy sötét múltú szerb zsoldos odáig jutott, hogy mint császári táborszernagyot kinevezték horvát bánná s mikor az 1848-as szabadságharc kitört. Jellachich József - akkor már a Bécsi KAmarilla tagja - a horvátokat a magyarok ellen lázítva. hadseregével Budapest elfoglalására indult, de tönkreverték.

Igen jellemző esemény, hogy mikor a latin nyelv helvett a magyart akartuk hivatalos nyelvként bevezetni, a magyar rendek felajánlották, hogy Horvátországban legyen a horvát a hivatalos nyelv, de a horvátok a latin mellett konokul kitartottak. Mindezek ellenére az 1867-es kiegyezés alkalmával a Deák-kormány a szerb többségű 3 megyét fPozsega. Szerém és Verőce, ahol most a legvéresebb harcok folynak') a horvátoknak ajándékozta. A horvátok teljes önkormányzatot nyertek, a magyar országházon ott lengett a horvát zászló, a parlamentben a horvátok követei saját nyelvüket használhatták s a magvar nyelv tanítása sehol sem volt kötelező. Ezzel ellentétben a szlavóniai ősmagvar falvak lakossága csak nagy nehezen tudta elérni magyar magániskoláinak fenntartását, ami részünkről már bárgvúság volt. A magvar kormányok sokszor a szerbekkel fogtak össze, ami a horvátokat rendkívül bőszítette. pedig viselkedésükkel hívták ki ezt is. Pribicsevics Szvetozár, a horvátországi szerbek vezére Tisza István miniszterelnökünk bizalmába férkőzött s ott kémkedett a délszláv eszme érdekében, hogy azután 1927-ben a horvát Radics Istvánnal együtt kiabálják a délszláv szkupstina íképviselőházl gyűlésein: "Valóságos pokolban élünkF Nemsokára a képviselőházuk nyílt gyűlésén a két Radics testvért egy szerb képviselő meggyilkolta. A horvátok az utolsó két évszázadban minden alkalmat megragadtak, hogy egy elnyomott, önmagát áldozatnak tartó lelkiséget szuggeráljanak magukba, pedig erre egyetlen alkalom a Fiumei Vasút volt, amelyet a magyar kormány a saját költségén építtetett meg. Ezen az alapon és közlekedésbiztonsági okokból is a magyar kormányzat ragaszkodott a magyar feliratú állomásnevekhez, stb. s a kiszolgáló szmeélyzet magyar nyelvi tudásához, s ebből az illyr államtól megszállottak "cause celebre"-t csináltak.

Az első világháború előtti fél évszázadban már a szláv messianizmus elöntötte még a higgadtabb agyakat is s a szláv népek vezetői még a katolikus horvátoknál és szlovéneknél is a szélsőséges vakolók és illuminátusokból kerültek ki. A horvát Trumbics Antal egy követ fújt a radikális Pasics Nikolával. aki 1891 és 1892 között rövid megszakításokkal a szerb kormány élén állott; ugyancsak Tomitcs, aki mint a szövetséges és semleges szabadkőműves páholyok 1917. évi párizsi kongresszusának előadója azon mesterkedett, hogy nehogy a Monarchiával különbékét kössenek a "demokráciák". Ez elárulja az egész összeesküvést! A horvátokat óvatosságra kellett volna intse az árulásokkal. gyilkosságokkal szegélyezett szerb tröténelem, amelyben egy évszázad alatt pásztorokból két királyi családot is kitermeltek, ami nem lett volna szentségtürés. de Kara Györgyét fFekete Györgyi. a török elleni felkelés pásztorvezérét az ellenpárti Obrenovics Mllos 1817-ben meggyilkoltatta. Visoznzásul 1903-ban Obrevics