Amerikai Magyar Értesítő, 1991 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1991-11-01 / 11. szám
Amerikai Magyar Értesítő 1991. november 12 irányította az ellenzék mozgalmát. E helyen szeretném emlékeztetni a "KACSA” mélyen lenézett és primitívnek tartott olvasótáborát arra a figyelmen kívül nem hagyható körülményre, amikor 1990. kora tavaszán Horn Gyula diplomatikus mosollyal jegyezte meg: "Ezt a változást nem amatőrök készítették elő.r... Ugye, igen tisztelt olvasóim, emlékszünk e kijelentésre?! Azonban mielőtt folytatnám az SzDSz legendás türténetét, szinte csak zárójelben jegyzem meg: a másik pirospettyes csapat (irányzat) a Magyar Demokrata Fórum vezetősége is kitett magáért: velük kapcsolatban legalább az október 23-i 1988-as viselkedésüket emlegetik az ellenlábasok - ám nekünk egyszerű primitív halandóknak eszünkbe jut az MDF 1988. március tizenötödiki szégyenletes viselkedés is: amikor elhatárolták magukat a sajtószabadságot, többpártrendszert, demokráciát követelő budapestiektől. Ugye, így volt, tisztelt MDF? A magyar környezetvédők, az Erdélyért aggódók tízezreinek köszönhetően a pártállam irányítói egyetlen pillanatra sem érezhették nyugalomban magukat - e háborgó tengert azután már csak meg kellett lovagolni. A Szabad Kezdeményezések Hálózatának mozgalmait, tagszervezeteit 1988. november 13-ra egybehívták. - Postán (!) küldték ki a Jurta Színházba szóló meghívókat a budapesti sokszáz, országosan több ezer ellenzékinek. A szervezők (Kőszeg Ferenc, Szilágyi Sándor, Magyar Bálint) is jól tudták, hogy az ellenzéki fellegvár befogadó kapacitása kicsi (háromszázhúsz fő) -, de ugyanakkor az érdeklődés közepes voltával tisztában voltak. A valódi ellenzéket ugyanis egész más problémák kötötték le akkoriban. A "Hágibeli" sörpuccs résztvevői ezt a napot szemelték ki a Szabad Demokraták Szövetsége megalakítására. A meghívó címzettjei meglepetéssel olvasták: a Szabad Kezdeményezések Hálózata átalakul politikai szervezetté. A "Hálózat" tagjai addig úgy tudták: közeleg a tanácsválasztó közgyűlés (amelynek feladata éppen ezért hatott a meglepetés erejével a Tanács (a szóvivők testületének) bejelentése. - Mécs Imre ugyan már szeptemberben kiszivárogtatta: az SzKH tulajdonképpen párt... - de gyorsan hozzátette, ez csak az ő magánvéleménye, senki sem hatalmazta fel e kijelentés megtételére. Egy szavazat tízet ér A Jurta Színházban 1988. november 13-án összegyűlt mintegy kettőszázötven ember többségében soha nem írta alá a március tizenhetediki Felhívást, így nem is lett volna joguk a Hálózat jövőjéről szavazni - ám a Tanács erre is talált megoldást: először (remélem, hogy a demokrácia történetében utoljára!) fordulhatott elő az a kutyakomédia - miszerint egy-egy jelenlévő voksa húsz-harminc-negyvcn szavazatot ért. Az organizátorok kitalálták ugyanis, hogy lehet távszavazni... - a postán kiküldött tanácstagi (tehát SzKH Tanácsi jelölő listára) tett minden "X" elgondolásuk szerint egy-egy szavazatot jelentett, jobban mondva plusz szavazatot a jelöltnek. Azt az "apróságot" persze már figyelmen kívül hagyták, miszerint e távjelölések semmilyen további lehetőséget nem adtak a szavazás manipulálására - node ki törődött akkoriban ilyen apróságokkal...? Irány a nagypolitika! Nos, mondom kb. kettőszázötven félig alvó, félig álmos résztvevő játszott a Jurtában és végül kikiáltották a Szabad Demokraták Szövetségének (mint pártnak) a létrejöttét. Nyolc nagy koszosszürke kartont állítottak fel a színpadon, azon nyolc pártelnevezés állt, azokra lehetett szavazni. Végül (amint azt a mindent túlélők tudják): maradt a Szabad Demokraták Szövetsége elnevezés. Epilógus: a Szabad Kezdeményezések Hálózata - felocsúdva a varázslatból - közleményt tett közzé az összes szamizdat újságban: "Az SzDSz létrejöttét kísérő körülmények számunkra egyértelművé teszik, hogy a Szövetség jóhiszemű tagságát önnön kisded politikai játszmáik fedőszerveként kívánják felhasználni Ezért minden őszinte demokratát felhívunk, fontolja meg, hogy ezek fényében csatlakozik-e a Szövetséghez. Egyben megkérünk minddenkit arra, támogassa független csoportokban végzett munkájával a Szabad Kezdeményezések Hálózatát." Válasz: Szabó Miklós történész a Magyar Nemzet hasábjain is helyet kapva, interjúban közölhette: a "Hálózat" megszűnt, senkinek sincs joga ezt a nevet használni a jövőben. Nos, tisztelt Olvasóim, ez történt valójában 1988 novemberében. A szamizdat lapok hűséges (és megsemmisíthetetlen) tanúim erre. Kiss Tamás (Düsseldorf (Részlet "A kaméleonok forradalma" c. cikkgyűjteményből) A PÁRIZSI LE FIGARO hosszú interjút közölt Habsburg Ottóval, aki főképp a jugoszláviai kérdésekkel foglalkozik. Kifejti, hogy ebben a mesterséges államalakulatban olyan népeket erőltettek közös határok között élni, amelyeknek nem volt sok közük egymáshoz. Amikor a Le Figaro munkatársa erre megjegyezte, hogy a Monarchiát is azért darabolták fel 1918-ban, mert mesterséges államalakulat volt, Hansburg Ottó azt válaszolta: "Az első világháborúban Ausztria-Magyarország négy éven át tartott ki, míg Jugoszlávia az 1941-es német támadáskor négy nap alatt összeomlott." A francia újságíró feltette azt a pikáns kérdést is, hogy Jugoszlávia előbb-utóbb bekövetkező szétesése nem teszi-e aktuálissá Ausztria-Magyarország újraalapítását? A válasz így hangzott: "A Monarchia mindenképp modellként szolgálhat az európai konföderáció megteremtésére, csak Ferenc József császár személye helyett ma a fő kötődési pont az Európai Közösség szervezete lehet." Végül megjegyezte, hogy nem tartja lehetetlennek, hogy valamelyik utóda egyszer még újra a Habsburgok trónján üljön. MAGYARORSZÁGON AZ ÉV első félévében több mint 8 ezer külföldi kért letelepedési engedélyt. Ezek többsége - 80 % - román állampolgár, majd a szovjetek következnek. De van köztük 200 kínai is. Budapest X. kerületében, Kőbányán, egyébként már 2-3000 kínai él, úgyhogy a kerület polgármestere kínai negyed létesítésén gondolkodik.
