Amerikai Magyar Értesítő, 1991 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1991-09-01 / 9. szám

I 14.oldal nyíltan és egyértelműen fejezi ki magát. Ami pedig mondandójának lényegét illeti: mi abban a felháborító? Nem kell azon megbotránkozni, ha valaki» akiben erősen él a magyarságtudat és őszintén szeretné hazáját a jelenlegi gazdasági kátyúból kihúzni» nem kívánja a kommunizmust» ellenszenvvel viseltetik a kozmopolitizmus iránt, továbbá, ha utálja a “liberális cafrangokba öl­töztetett idegenség*-et és a *nemzettiprás“-t. Ezekről a dolgokról bármely ország patriótája hasonlóképpen gondolkodik: tessék megkérdezni pl. egy francia, svájci vagy német hazafit. Avagy meri-e bárki őszinte szívvel azt állítani, hogy nálunk nincsenek olyanok, akiktől idegen a magyarság, még ha itt születtek, akkor is, és senkik nem hangoztatnak olyan nézeteket, ame­lyek igenis kimerítik a “nemzettiprás* fogalmát. Sajnos, nagyon is vannak ilyenek... Elek István azonban “továbbgondolja* Csurka álláspontját, és inkorrekt módon olyan nézeteket tulajdonit neki, amilyeneket soha nem mondott. Nem tudok örülni annak, ha most egyesek, s plána ha ezek az “egyesek“ a “168 óra“ mun­katársaiból kerülnek ki, az MDF-et valamiféle “stilusváltás"-ért dicsérik, mert emögött az a kárörvendezés bújik meg, hogy sikerült a külön­böző irányzatok képviselőit egymás ellen kiját­szaniuk, s ezzel magát az MDF-et gyengítik. Nem tudom mit hoz a jövő, de az eddig elhang­zott nyilatkozatokból arra merek következtetni, hogy az MDF-ben lesz annyi bölcsesség: nem fog bedőlni a kárörvendező dicsérgetéseknek és továbbra is az marad, ami eddig volt; vagyis a választók többségének akaratát kifejező, erős nemzeti érzésű, keresztény etikai alapokon álló, centrum párt. Nem szabad, hogy az MDF holmi manipulált népszerűségi statisztikának bedőljön, mert aki az ország gazdasági felemelkedésének nagy munkáját magára vállalta, annak bátran vállalnia kell a rövid távon való esetleges nép­szerűtlenséget is. Aki primadonnáskodni akar, az ne az MDF-be lépjen be! Ne akarjon az MDF annyira stílust váltani, hogy még az ellensé­geinek is tessen» mert ez lassanként az öngyil­kossághoz vezetne. Isten őrizze meg az MDF-et attól, hogy ellenségei szimpátiáját is elnyerje, hiszen ez azt jelentené, hogy feladta identitá­sát. A jelek szerint persze vannak, akik az MDF-en belül másként gondolkodnak, s megtör­ténhet, hogy ezek elhagyják a pártot. De kilé­pésükkel az MDF nem gyengülni fog, hanem erő­södni. Mindenesetre nagyon nagy hiba volt ezt a belső pártvitát a nyilvánosság elé vinni, mert ez kétségkívül gyengíti az MDF belső egységét, amire pedig nagyon nagy szükség van, hiszen ez volt eddig a legnagyobb belső erőforrás. 1991■szeptember Az igazán nagy formátumú politikusok, például Churchill vagy De Gaulle, erejük és szilárd meggyőződésük tudatában fölényesen lépték át ellenfeleiket és ellenségeiket, 5 a történelem őket igazolta. Ha az MDF igazán győzni akar, s a társadalom motorja akar ma­radni, akkor ezektől a politikusoktól kell példát vennie. Nem szabad a picsogókkal, gáncsosko- dókkal és törpe lelkekkel törődni. Végtére is: a kutya ugat, a karaván halad. KAPU Beke Albert MI A TÉT? Karsai László a legrosszabb jakobinus hagyo­mányok folytatójának nevezi Csurka Istvánt (Népszabadság, 1990.aug.8.). Idézetekkel meg­tűzdelt cikkében azt sugallja, hogy a barbár­ságba is visszazuhanhatunk, ha Csurkához ha­sonló jakobinusok kezébe kerül a hatalom. Mert jellemző rájuk, hogy politikai gólyalábakon tör­tetnek a semmivel sem korlátozott hatalom felé. Erőszakosak, útjukból mindent f élresöpörnek, ami kizárólagos, egyedül üdvözítő, mindent meg­magyarázó ideológiájuk útjában áll. Magyarország történelme során jakobinu­sok még soha nem voltak a hatalom kizárólagos birtokosai. Bizonyos törtető csoportoknak, akik egyedül üdvözítő ideológiát hirdettek, viszont már több ízben sikerült a hatalmat magukhoz ragadni. Kun Eéláékra és Rákosi Mátyásékra gondolok. Ezek a tömeggyilkosok nem magyar ja­kobinusok, hanem magyar zsidók voltak. A bar­bárság, amit ránk hoztak, leírhatatlan. Üdvözí­tő terrorjukkal kis híján a másvilágra segítet­ték az egész nemzetet. A Kádár-Aczél korszak ennél árnyaltabb volt, lassú, rothadásos halál­ra ítéltek bennünket. Vak lenne a magyarság, ha ennyi tapasztalat után sem ismerte volna fel, hogy mit jelent a hatalom a zsidóság e cso­portja kezében. A Csurkához hasonló jakobinu­sok itt vérben még nem keresztelkedtek. A ma­gyar nép természete szerint nem bosszúálló. Tudja ezt a zsidóság, hiszen nem innen menekül, hanem ide. Az antiszemitizmust most is a zsidóság egy része szítja. Fogát csikorgatja, hogy bizo­nyos monopóliumokat elveszít, pedig a sajtó, a rádió és a tévé még akkor sem lehet zsidó mo­nopólium, ha a zsidóság verbális nép. A magyar szellemet nem lehet kirekeszteni a magyar kul­túrából. Hajdú János (emlékezzünk, ő rugdosta Csoórit és a magyar szellemet, amikor gúzsba volt kötve) felszólítja a miniszterelnököt (“exla­puló“)» hogy tiltsa ki a magyar szellemet a po­litikai életből is. A harmadik utat nacionalista Amerikai Magyar Értesítő

Next

/
Thumbnails
Contents