Amerikai Magyar Értesítő, 1991 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1991-01-01 / 1. szám
1991. január Amerikai Magyar Értesítő 17.oldal Független Magyar Hírszolgálat--------------------Szerkeszti: Stirling György--------------------*A KORMÁNY NEM ADJA KI a: úgynevezett második listát* - válaszolta az újságírók érdeklődésére dr. Gálszéky András kormányfőtanácsos azzal kapcsolatosan, hogy olyan híresztelések terjedtek el, amelyek szerint a Magyar Köztársaság kormánya kiadná egyes nyugati országok kérésére azoknak az embereknek a névsorát, akik ezekben az államokban az elmúlt években Magyarország számára információkat gyűjtöttek. (Az "első lista*, mint ismeretes a volt BM III/III. csoportfőnökség ügynökeinek névsora, aminek nyilvánosságra hozatala szintén késik.) - A kormányfőtanácsos kijelentette - idézzük az MTI közleményét -, hogy ezek a személyek Magyarország részére folytattak információgyűjtést és ilyen tevékenységre továbbra is szükségünk van. Ha ezek a nevek nyilvánosságra kerülnének - tette hozzá -, akkor a Magyar Köztársaság soha nem találna sehol senkit, aki számára információk szolgáltatására vállalkozna. - Furcsa logika! A kormányfőtanácsos úr elfelejti azt, hogy az elmúlt 45 év alatt nem a magyar kormány, hanem a kommunista párt részére, illetve javára gyűjtöttek információkat a nyugati országokban beépített informátorok, más néven besúgók, spiclik, akiknek egyik feladata volt az emigráció szétzűllesztése. És ezek neveit őrzi még ma is a magyar kormány, ezek inkognitójára vigyáz? Nos nyilván azért, mert még ma is igénybe veszi szolgálataikat! Megdöbbentő! Pedig nagyon tanulságos lenne végre megtudni, kiknek a feladata volt az emigráció figyelése’ BUDAPESTEN BEMUTATTÁK A SAJTÓ képviselőinek dr. Füzes Miklós pécsi levéltáros "Modern rabszolgaság* című most megjelent könyvét, amely az 1944 és 1949 között a Szovjetunióba kényszermunkára hurcolt magyarok kálváriáját tárja az olvasók elé. A 360 oldalas kötet bevezetőjében a szerző elmondja, hogy a "malenkij robor* néven hírhedté vált kényszre- munkát joggal nevezhetjük századunk rabszolgaságának, hiszen sem az 1945. január 20-án aláirt fegyverszüneti egyezményben, sem a későbbi szerződésben nem szerepelt a polgári lakosság munkára kényszerítése és elhurcolása, amit utólag "jóvátételi közmunkának* igyekeztek feltüntetni. A felkutatott adatok nyomán az elhurcoltak számát legalább hatvanezerre lehet becsülni és ezeknek több mint fele nem élte túl a megpróbáltatásokat. A könyv betekintést enged a hajdani kényszermunkatáborok életébe, amiről megmaradtak elbeszélései tanúskodnak. A MAGYAR TÁRSADALOM elszegényedésének egyik újabb bizonyítékát tárta a nyilvánosság elé Budapest új főpolgármestere. Demszky Gábor legutóbbi sajtótájékoztatóján elmondotta, hogy a fővárosban 65 ezer család nem fizeti pontosan a lakbérét és némelyek többhónapos hátralékkal tartoznak. Ez 80 millió forintos hiányt jelent a fővárosi költségvetésben. Az összeg behajtására kevés a remény. - Az elmúlt évtizedekben Magyarországon mélypontra süllyedt a lakbérfizetési morál: egyrészt a házkezelóségek annyira elhanyagolták a gondjaikra bízott ingatlanok karbantartását, hogy a lakók felmentve érezték magukat a lakbérfizetési kötelezettség alól, másrészt a "szocializmusban* - politikai okokból - óvakodtak retorziókhoz (pl. a kilakoltatáshoz) nyúlni a notórius nemfizetőkkel szemben. így a házkezelőségek nem rendelkeztek olyan eszközökkel, amikkel a béreket be tudták volna hajtani s ennek levét most issza a főváros vezetősége, ameynek any- nyira nincs pénze, hogy az utcák tisztításáról képtelen gondoskodni. A régi bűnök és mulasztások most bosszulják meg magukat... (ZárójelMÍG MAGYARORSZÁGON MÉG MINDIG azon folyik a vita, vállalja-e Budapest az 1995-ös világkiállítás megrendezését Béccsel közösen, addig a két év múlva sorrakerülő sevillai világkiállítás előkészületei az utolsó fázishoz érkeztek. Az infrastruktúra - az utak, szálláshelyek, kiállítási csarnokok és hírközlő berendezések (amelyek megvalósítása felé Magyarországon még egyetlen lépést sem történt) - létesítése befejeződött, most építik fel az egyes nemzetek pavilonjait. A magyar pavilont a ma legdivatosabb hazai építész, Makovecz Imre tervezte s annak szelleme azt sugallja a látogatóknak, hogy a magyarság keletről érkezett Európába, de később kölcsönhatásba került az itt élő népekkel és szerves részévé vált ennek a kultúrközösségnek, olyannyira, hogy évszázadokig védte a keresztény Nyugatot a keleti hódítók ellen. A magyar népi építészet - falusi ház és templom - jegyeit viseli magán Magyarország pavilonja: hét torony magasodik föléje s ezek a tornyok Janus-arcúak. Keletre néző oldaluk erdőre emlékeztet. Nyugat felé eső oldaluk pedig reneszánsz elemeket idéz. Az épület 500 millió forintba kerül és szakértők szerint a sevillai kiállítás egyik legeredetibb létesítménye lesz.
