Amerikai Magyar Értesítő, 1991 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1991-09-01 / 9. szám
6.oldal Amerikai Magyar Értesítő' 1991•szeptember mindig akad. Túléli...) A világ "átlép* rég az ilyen apróságokon és a Nobel Béke-díjra függeszti békésen sugárzó tekintetét s igyekszik puhán betakargatni vele lelkiismeretét, ha néha holmi "népek önrendelkezési jogáról" kezd suttogni egy-egy álmatlan éjszakán. Gorbacsov jó ember. Nagy reformer. A népek megmentője. A szabadság bajnoka. Gorbacsov a Nyugat kedvence. Gorbi. így» ilyen egyszerűen» ilyen kedvesen becézve. Neki köszönhető minden szép» minden jó. Hogy lövet kicsit itt-ott? Ó, nem ő. ö alszik ilyenkor, nem tud semmiről» nem is szereti a csúnya dolgokat s vörösen idomított katonái automatikusan cselekszenek* mint év elején Litvániában... Tankokkal gázoltat át védtelen polgárok tömegein? Kis hiba. Pici szeplő az új demokrácián. Az "ÜGY* érdekében igazán semmiség. S a lenini eszme több mint 1QQ millió áldozat mellett igazán szóra sem érdemes. Csakis az Új Világrend számit, s azért semmi sem drága. Az emberélet főleg nem. Sokan vagyunk... A tankok Moszkvában vonultak s a világ Gorbiért aggódott. Bush elnök* Mayor miniszterelnök* Kohl kancellár - és sokan mások. De Jelcin a helyén volt. Jelcin pontosan tudta, mit kell tennie, mint ahogyan a moszkvai milliók is tudták, s az új világrend alig összehordott, ömlesztett alapjai inogni és remegni kezdtek. Szétmáll-e teljesen, eltakaríthatjuk-e maradványait is? Ez a következő hetekben fog eldőlni. A milliók, az oroszok, majd a Szovjetunió legkülönfélébb népei mind Jelcin mellett-mögött álltak s nagyon erősek lettek. Megérezték saját erejüket, az összefogás erejét, az egyetlen cél akarásának értelmét, a szabadságot. Ez a nép most felnőtt. És - nem tanulta, - "tudja", érti, érzi a demokráciát. Történelmében Jelcin az első általa szabadon választott elnök. Egyáltalán vezető. A cárokat Isten adta a népnek, azután rögtön Lenin következett 5 az elvtársaknál nem sikk és nem divat holmi választásokkal bíbelődni. ök sokkal jobban tudták, mi kell a népnek, kit mikor kell lelőni, elhurcoltatni, felakasztani, bebörtönözni s aki a "maradék", az az erős* az a "vezető", a népboldogító és okos. Gorbacsov még EBBE a csoportba tartozik? Izgult a világ s követelte Gorbit. Térjen vissza a "hatalomba*. Az élre. "Alkotmányosságról" szavaltak a demokratikus politikusok. Fogalomzavar? A moszkvaiak pedig azt skándál- ták milliós kórusokban, hogy nem kell Gorbi, nem kell párt és nem kell Szovjetunió. Én meg már a második napon szembe meneteltem az okos kommentátorok árjával és meggyőződéssel mondogattam* hogy ezt a puccsot Gorbacsov csinálta, illet ve csináltatta - miközben ő, alibiként "nyaralt", természetesen a Krím-félszigeten. Nem túl sokáig maradtam egyedül véleményemmel, ma már mások is céloznak a valóságra, persze sosem amerikaiak. A bebörtönzött elvtársak hamarosan vallani fognak. Gorbira. A bőrmentés miatti árulás is bolsi szokás. Gerinchiány. Puhatestűek családja. S a visszatért Gorbi is elszólta magát, majd "önkritikát* gyakorolt. Bolsi szokás! Tudjuk, mit ér, oly sokszor hallottunk már ilyet. Annyit mosolyogtunk- avagy sírtunk utána. De emlékezzünk! Az a nyolc, akit ma "puccsistának", "keményvonalasnak* (értsd: sztálinista) emlegetnek és ma már többségük letartóztatásban várja a nép ítélő igazságát tettei fölött, az mind Gorbacsov legközvetlenebb munkatársa, leghűségesebb embere volt. Emlékezzünk! Egytől egyig maga válogatta ki őket nemrégiben. Sőt! A Legfelsőbb Tanács - amely pedig nem választott, "alkotmányos* testület! - sem volt hajlandó megszavazni néhányukat. Sevarnadze miattuk mondott le dühösen külügyminiszteri posztjáról, kemény diktatúráról, katonai "hatalomátvételről" (értsd: puccs!) beszélt, jósolt - s Gorbi a Tanács akarata ellenére elnöki hatalmával (vissza)élve KINEVEZTE ezeket a munkatársait. No de ki figyelt erre akkor? Gorbi mindentudó! S szent (volt) akarata, mint Leniné egykoron. Gorbit a Nyugattal ellentétben utálja a nép. Egyre jobban utálja. Kellett hát neki egy kis világizgalom. Emelni saját ázsióját, megremegtetni nyugati barátait, ök meg is remegtek, de Jelcin és a nép, az Isten adta nép szilárd volt. Tudta, mit akar és mit kell tennie. Nem izgult Gorbacsovért. Elszámította magát a keleti típusú békeharcos! És gyónt: hibázott, tévedett, mert ezek a keményvonalas konzervatív bolsik az ő emberei, az ő választottai, az 6 leghűségesebbjei. S ez így igaz, hiszen Krjucskov, a KGB mindenható vezére letartóztatva is azt vallotta, hogy tiszteli, becsüli és nagyra tartja Gorbacsovot. Hűséges hozzá. No de kérem, ki hiszi el akkor, hogy a leghűségesebbek éppen ÖT, kegyurukat» parancsolójukat akarták megbuktatni. Azt, akinek hatalmukat* pozíciójukat, jólétüket köszönhetik? Nem. Nem ezt akarták. Teljhatalmában akarták megerősíteni! A nyugati naivak maximális és feltétel nélküli ijedt támogatását akarták megszerezni a peresztrojka és glásznoszty atyjának! És jobblétüknek. Aki ezügyben semmit sem tett a közel hat éve alatt- de ez igazán mellékes! Nem támogatták kellőképpen az átkozott imperialista gazdagok. Nem tömték tele a feneketlen zsákot! Kevés volt a kontraszelekció pazarlásához és az egyenlőbbek mégegyenlőségéhez! A tankok kivonultak, az ágyúcsövekben -
